– Gratulálunk a Centomiglián elért győzelemhez. Hogy aludt? Mi történt a szombati befutó óta?
– Viszonylag hamar véget ért a verseny, szombaton szétszedtük a hajót. Ott még nem aludtam annyira jól, ma már igen, hiszen megérkeztem a családomhoz.
– Mi volt a minimális cél, mielőtt elrajtoltak az idei Centomiglián?
– Kicsit távolabbról kezdeném. Fontos előzmény, hogy a mostani csapatban velünk vitorlázó olasz sportolók, Riccardo Tonini, Lorenzo Tonini, valamint a taktikusunk, a nemzetközi hírű vitorlázó, Roberto Benemati már tavaly is elhívott minket a Centomigliára, de akkor egy nagyon gyengeszeles, esős idő volt és harmadikok lettünk. A minimális célkitűzés persze ez volt, de szerencsére most nagyon jó volt az idő a vitorlázásra.
– Vagyis?
– A Gardán, ha süt a nap, akkor szinte törvényszerű, hogy délelőtt jön a Peler, amely egy 20 csomó körüli északi szelet jelent. Ez általában leáll kora délután, helyére lép az Ora, amely 15-20 csomó körüli déli szelet jelet. Szél szempontjából a Garda kiszámíthatóbb, mint a Balaton. A taktikusunk, Roberto Benemati már a rajt után mondta, hogy jó versenyünk lesz, látszott, hogy erős szélben vitorlázhatunk.
– Hogyan kezdtek?
–A mi Extreme 40-esünk kicsit más, mint többieké. A Quantum Sailsszel kis szélre optimalizáltuk a vitorlázatát a hajónak, így mentünk a versenyre. Kezdetben lassabbak voltunk és negyedszélben mentünk az első – limonei – bójához, amit másodikként kerültünk. Érdekes volt, hogy sok szörftáboros és kite-os is ott volt a tavon, de tisztelték a versenyt, nem gátolták a centomigliás hajósok haladását.
– Mikor volt a fordulópont? Mikor érezte, hogy zsebben van a győzelem?
– A verseny második felében gyengült a szél, majd megérkezett a már említett Ora nevű déli szél és ezt nagyon jól kaptuk el. Egy kékszalagos példával élve, mintha Keszthelyről a Füredre vezető úton Lellénél kaptuk volna el az Orát és itt tettünk szert durván 10 perces előnyre, amit a verseny végéig megtartottunk. Nagyon jól működött a taktika.
– Mit jelent önnek és a csapatnak a Centomiglia bajnokának lenni?
– Nagyon értékes, nemzetközileg elismert győzelem. Amikor gyerek voltam, ez volt számomra a versenyek versenye. Fura érzés, hogy, ami itthon még nem sikerült a Kékszalagon, az negyedik nekifutásra a Centomiglián összejött. Persze, nagyon jó érzés.
– Hogyan készült a csapat a versenyre?
– Lehet, hogy meglepő lesz, amint mondok: tényszerűen az az igazság, hogy örömvitorlázással nyertünk. Már a rajt előtt megbeszéltük, hogy ne legyen semmi feszültség, ne legyenek túlzott elvárások. Maximálisan bejött. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy mindenki 100 százalékot nyújtott. Az is lényeges, hogy már harmadik éve versenyzünk együtt, sokat edzettünk. Idén, mondjuk a centomigliás rajtra eljutottunk oda, hogy nagyszerűen működünk együtt és mindent tudunk a hajóról. Ez lett belőle.
–Mi lesz a folytatásban? Jövőre címvédés a cél?
–Egyelőre korai lenne bármit mondani a jövőről. Nagyon örülök én is és a csapat is a győzelemnek, de most jön a család. Na meg persze a munka. Ha úgy alakul, akkor persze lehet, hogy jövőre is ott leszünk.
– És a Kékszalagon elindulna?
– Erre is még korai bármit mondani, majd elválik. Addig még sok idő van hátra.
– Ha már a Kékszalagnál tartunk, mi a különbség a Centomiglia és a Kékszalag között?
– Vannak a szimpla paraméterekbeli eltérések, miszerint a Kékszalag egy hosszabb verseny. Ami a mezőnyt illeti, a Centomiglián például a katamaránok mezőnye sokkal inkább hasonlít egy one design mezőnyre, kevesebb típusú hajó vett részt a versenyen. Így talán a vitorlástudás többet nyom a latba, mint maga a technika és a felszereltség.
– Egy nagyobb nemzetközi mezőnyre van kilátás a Kékszalagon a jövőben?
– Rangos verseny a Kékszalag, mindenképpen kedvező lenne, ha több külföldi versenyző érkezne a Kékszalagra. Például érdemes lenne a DC35-ös versenyzőket, Extreme40-eseket és GC32-eseket hívni.
Fotók: Sailing Drone Tema / Keszthelyi György – Sailing Drone Team / Koczián Rita
Forrás: hunsail.hu
