Az ÁFOR üdvözlő felirata fogadta a vendégeket a Margitszigeten. Jobbsarokban a kétnapos találkozó ízléses verete
Engedjék meg, hogy riportunkat az eseménynek majdnem a befejezésével kezdjük.
Olvasóink közül bizonyára kevesen vannak, akik nem ismerik a tihanyi versenypálya „lift”-nek nevezett szakaszát. Nos, itt került lebonyolításra a kétnapos osztrák-magyar autós találkozó befejező versenyszáma. Ezen az egykilométeres, 4 kanyarral tarkított hegyi pályán mérték össze képességeiket a vetélkedők: 29 osztrák és 27 magyar autós. Hát bizony, rég nem látott élményben volt részünk.
A bécsi Hansgleitner mérnök biztos kézzel irányítja DS 19 Citroënjét a „járda” mellé
Különösen akkor, amikor a Porschék (köztük egy Carrera) meg a 190-es Mercedes SL és az Alfa GT-190 spriccelt fel a hegyre. A vezetési készség bemutatásához természetesen nem okvetlen szükséges egy ilyen tőrőlmetszett sportautó, elégséges egy Škoda Spartak is. Erről tett tanúbizonyságot Rugyai Andor, aki a nem e célra épített kocsijával – tudatosan – a felborulás határát súrolva vezette kocsiját. Az Österreichischer Automobilsport Club elnökségének tagja, Gerhard Rauter, aki különben az osztrák vendégek vezetője is volt, hasonló biztonsággal, vérbeli stílusban hozta célba csukott Simcáját.
„Ach wie schön…!” – mondták az osztrák autósok, miután leállították kocsijaikat a margitszigeti platánok alá
A pompásan szervezett kétnapos erőpróba egyetlen szerencsés kimenetelű balesetét szenvedte el Karl Zoder bécsi mérnök, aki az alig 5000 km-t futott szép Volvójával egy telefonpóznát tört össze, majd kiemelt egy kerékvetőkövet. Zoder mérnök nyugodtan diktálhatta be születési helyéül Tihany községet…
Az abszolút sorrendben 3. helyen végzett Kozma Ferenc „belő” a kapuba
Kár, hogy a verseny időpontját a június 26-27-i péntek-szombati napokra állapították meg a verseny rendezői, az ÖASC és a MNAK, mert ha vasárnap kerül lefutásra a hegyi verseny – és némi propagandát is kap – akkor bizonyára sok ezren szorongtak volna a pálya szélén.
Az ügyességi verseny rajtjához felállt a bécsi Hugo Schachinger, mögötte ugyancsak Moszkvicsával Adolf Oprscheu várakozik
A szombat délutáni hegyi versenyt a reggeli órákban egy szellemesen összeállított ügyességi próba előzte meg a balatonszárszói strand mellett. Volt itt móka, derű, és nem utolsósorban vetélkedés: melyik autós az ügyesebb. – Hihetetlen – mondta Adolf Oprscheu, az egyik bécsi Moszkvics vezetője – hogy vendéglátóink mennyi fáradtságot vettek maguknak, amikor összeállították ezeket a mulatságos, de ugyanakkor könnyűnek éppen nem nevezhető feladatokat. Gratulálunk! – Alig győztük fogadni az elismerést. A legnagyobb sikere a körbe forgó ballonnak volt, amely alatt úgy kellett a porcelántányérra helyezett pingpong labdát átegyensúlyozni, hogy közben a ballon ne érintse a kocsit, és a kerekek ne üssék el a bábukat. Volt is hahota, ha a billegős talajon nem sikerült a mutatvány.
Úgy kell egy kört leírni a középre állított oszlop körül az ahhoz kötött zsineggel, hogy a zsineg ne érjen a földhöz, illetve ne húzza el az oszlopot. Nem mindenkinek sikerült
– Igazán felejthetetlen ez a néhány nap – mondta Kurt Sklar, a Porsche cég bécsi képviselője. – Nem is értem, miért nem jöttünk már régebben Önökhöz. Itt minden olyan csodálatosan szép. És az emberek! Most már értem, mit jelent a magyaros vendégszeretet.
– Tudják – folytatta Porschéjának gyomrában ülve –, hogy mennyivel jobban érzem magam itt, mint mondjuk Itáliában? Ahol ugyan semmivel sem jobb az ellátás, nem szebb a vidék, és az ottani motel sem kényelmesebb, mint a siófoki, de még a zenekar sem játszik jobban, ennek ellenére minden kétszer annyiba kerül, mint itt. Meg aztán a fogadtatás. A városokban sűrű embersorok álltak az út mentén, a falvakban a parasztok integetése kísért. Mindezt észre kellett vennem, pedig jóval száz feletti tempóban jöttem.
(Amit szívesen el is hiszünk, mert később alkalmunk volt a fehér torpedó ülésében meggyőződni a Porsche-Super 170 km-es végsebességéről.)
– Végig az útvonalon, a magyar határtól a túra céljáig, tökéletesen biztosították az utat a fehérzubbonyos rendőreik. Ezúton mondok, sporttársaim nevében is hálás köszönetet – fejezte be bókjait Kurt Sklar.
A verseny sajnálatos „szenzációja” a rokkant kezű Franz Bettermann volt. Csonkolt karjaival biztosabban vezette a 200 km-es végsebességre képes Porsche-Carreráját, mint sok épkezű ember a kevésbé gyors autóját. Teljesítménye valóban csodálatos volt
És, hogy mennyire igaza volt, hadd jegyezzünk ide két időeredményt a Budapest-Margitsziget – Siófok távon: Széles Tibor (Wartburg) 1 óra 22 perc, Franz Bettermann (Porsche Carrera) 1 óra 13 perc. [Ez utóbbinál beleértve a székesfehérvári uzsonnázás idejét is (!)] A kétnapos találkozó erkölcsi győztese kétségkívül a rokkant Franz Bettermann volt, aki nagyon gyors Porsche Carreráját csonka karokkal vezette ilyen kitűnően.
Ketten a hegyi szakaszon. Sport Wartburggal dr. De Sorgó Miklós. Mellette a stílusosan vezető osztrák Kurt Sklar, akinek nem kellett szégyenkeznie Porsche Superjével, hiszen csak a Carrerával induló Bettermann ért el jobb időt
A valóban jól sikerült eseményről a siófoki motel nyüzsgő forgatagában beszélgettünk Gerhard Rauterrel, az ÖASC titkárhelyettesével:
– Egy bajnoki pontszerző versenyről mondtunk le, hogy részt vegyünk a budapest-balatoni túrán. De bő kárpótlást adott ez a felejthetetlen néhány nap. Mindenről csak szuperlatívuszokban beszélhetek, legyen az a vendéglátás, a rendezés, vagy éppen a fogadtatás. Az emberek kedvesek, barátságosak. Ígérhetem, hogy a következő közös rendezvényünkön, amelyre talán késő ősszel, vagy jövő tavasszal kerülne sor, legalább száz kocsival jönnek a klub tagjai, akik között nemcsak osztrák versenyzők vannak, hiszen mint láthatják, most is velünk jött egy német és egy svájci sporttársunk is.
Egy másodperccel a karambol előtt készült ez a felvétel Karl Zoder Volvójáról. Itt még úgy tűnt, hogy az erősen kisodródó kocsit vissza tudja hozni a vezetője. Néhány pillanat múlva ott szomorkodott az út közepén az alaposan helybenhagyott kocsi. Zoder mérnök néhány karcolással megmenekült. Ugyanebben a kanyarban Peter Lederert látjuk, aki mintaszerűen nyeste 190 SL Mercedesével ezt a fordulót
A két szép nap méltó befejezéseként, a díjkiosztást éjszaka a Balatonon ringatózó Beloiannissz kiránduló hajón tartották meg, emelkedett hangulatban.
Rózsa György és Lajos György (MTI) felvételei
Ilyen és ehhez hasonló „mádjárosch” ínyeskosárral lepte meg a Magyar Autóklub az osztrák autósokat az éjszakai díjkiosztás alkalmával a Balatonon ringatózó Belioiannisz hajón. Az ÖASC elnökségének tagja, a jobbról álló Gerhard Rauter „kosarat kap”, a MNAK elnökségének tagjától, Sebes Lászlótól (szemben)
Forrás: automotor.hu
