Szücs Ildikó | 2021.01.01. 07:00
Régi korok szilveszterei
Évbúcsúztató és egyben évköszöntő ünnepséget már az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is tartottak, a szokások kultúránként változtak, de a jelenség túlélte a különböző korszakokat. A múlt évszázad szilveszteri mulatságai például nem sokban különböztek a mai ünneplésektől: kisebb-nagyobb baráti társaságok házibulija, elegáns szállodák báljai, vagy éppen csendes családi koccintás jellemezte az év utolsó napját.

Ma már kincsnek számít egy-egy régi fénykép, amelyen bár fekete-fehérben, mégis megleshetünk több évtizeddel ezelőtti ünnepi pillanatokat, amik nem sokban különböznek egy mai jelenettől. De még az ókor vagy a középkor szilvesztereiről is találunk metszeteket, festményeket, és azokon szintén vidám, mulatozó embereket ábrázoltak, amolyan bolondok napját idéző hangulatban.

Régóta általánosan elterjedt szokás a világ különböző kultúráiban, hogy az óévet hangos mulatsággal búcsúztatják. Az éjféli zajkeltés és hangoskodás a néphagyományban a gondok, bajok és a gonosz szellemek elűzését szolgálták, aminek modern megfelelője lett az igencsak zajos tüzijáték. Ugyanakkor maga a tüzijáték már a puskapor felfedezése előtt is ismert volt, mert például az egyiptomi papok is használtak különféle füst- és tűzeffektusokat, amivel elkápráztatták és vallási tanaik szolgálatába állították a népet.

1959. Tüzijáték a víz fölött
Fotó: Fortepan/FSZEK Budapest Gyűjtemény/Sándor György

Bár idén nem lesznek tüzijátékok, aki akár egyszer is töltötte a Balaton partján az év utolsó napját, az megcsodálhatta a különböző települések színes, égi fénykavalkádját, amelyek sorban ragyogtak fel a vízpart különböző pontjain.

Ha a történelmet nézzük, akkor az óév búcsúztató mulatságok ősének az ókori római szaturnáliákat tekintik, mert a Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnepségeket – amit eredetileg december 17-én tartottak – a bőséges lakoma, a zenés lármázás és alapvetően a dorbézolás jellemezte. Ezt pogány szokást a középkori Franciaországban a január 1-e körül tartott „bolondok ünnepe” néven élesztették újra. Ugyan az egyház a XV. században hivatalosan betiltotta az ilyen fajta ünnepléseket, de a néphagyományban tovább éltek.

1931. Siófok – Ilyen volt a téli Balaton mindennapos arca
Fotó: Fortepan/Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/BAHART Archívum

 

A balatoni telekhez, és így az év utolsó napjához is, 50-100 évvel ezelőtt szorosan hozzátartozott a hóesés és befagyott tó. Még a nyolcvanas években is az volt a természetes, hogy november végén leesett az első hó és márciusig szinte rendületlenül tartotta magát, a Balaton vize pedig szinte minden télen befagyott és mi, gyerekek műjégpálya helyett ott tanultunk meg korcsolyázni.

1966. Korcsoláyzás Balatonszemesnél
Fotó: Fortepan/Pohl Pálma

1966. A korcsolyázás nem zárja ki a téli napozást sem
Fotó: Fortepan/Pohl Pálma

Az év utolsó napján is szokás volt lemenni a tóra, akár egy havas séta erejéig, de sokan felcsatolták a korcsolyát és kiélvezték a természetes jégpályát. A téli rianás, illetve jégzajlás is külön élményt jelentett, ha valaki szerette volna megfigyelni.

1959. Badacsony jégzajlás
Fotó: Fortepan/Mészáros Zoltán

A szilveszterhez kötődő szokások és hiedelmek az új év kezdetéhez kapcsolódnak, a legtöbb helyen olyan praktikákat és rituálékat tartottak, amelyek élesen elválasztják a régit az újtól. Ilyenkor jellemző volt a jóslás: időjárásra, szerelemre, halálra. A fokhagymakalendáriumból például a következő év időjárását jósolták meg: tizenkét gerezd fokhagyma szmbolizálja az év tizenkét hónapját, ezekbe sót tesznek, és amelyik gerezdben reggelre nedves lesz a só, az a hónap is nedves lesz, sok eső vagy hó esik majd. A szilveszteri ólomöntés rítusa pedig arról szólt, hogy a kiöntött ólom formájából jósolják meg a lányoknak ki lesz a férjük.

“Az ólomöntés ugyancsak római szokás. Újévkor Fortuna istenasszonynak hoztak áldozatot, akit „ólomból való“ melléknévvel tiszteltek meg. Ma az olvadt ólmot hideg vízbe dobják és a különlegesen megmerevedett fém alakjából igyekeznek jóslásokat kiolvasni a jövőre. A hirtelenül lehűtött ólom tömegéből a legkülönfélébb alakokat olvassa ki az izgatott szem, különösen ha már előre tudja, mit szeretne kiolvasni belőle.”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1943.)

 

Szilveszteri ólomöntés 1943-ban
Forrás: Arcanum

 

“Mai vidám Szilveszter-estjeink szokásai és hangulata jórészt a régi Rómából erednek. Az ajándékozás a rómaiaknál eleinte csak jelképes volt: egy virágzó ágat, néhány szál kalászt, a termékenység szimbólumait adták egymásnak az emberek. Később ezek a szerény, jelképes ajándékok egyre értékesebbekké lettek. A gazdagok aranyat és drágaköveket adtak egymásnak, a szegények pedig arany- és ezüstporral behintett gyümölcsöket. A mai aranyozott dió a karácsonyfán ennek a régi római szokásnak emlékét őrzi, mivel a keresztények évszázadokon át a Megváltó születését egyszerre ülték meg a rómaiak újévi ünnepével. Az ajándékozás csak csekély jelentőségű része volt a római Szilveszter-éjszakáknak. Fantasztikus kosztümökbe öltöztek, lakomákat adtak, mérhetetlen mennyiségűt ettek és ittak, és egyetlen éjszakára félredobtak minden illendőséget. Az egyházatyák szót is emeltek ellene, de a keresztények szemében is örömünnep maradt a Szilveszter
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1943.)

 

1959. Ünneplő társaság
Fotó: Fortepan/Mészáros Zoltán

 

“A kínaiak újévkor ezerszámra összegyűlnek a földeken és bambusznádból, valamint rizspapírból összetákolt sárkányaikat égnek eresztik. Mindegyik sárkányon egy kis cédula van. Erre írják a jó kínaiak kívánságaikat. Ha kedvező szél merész lendülettel ég felé viszi a sárkányokat, remény van arra, hogy a kívánságok teljesülnek. Mert a kínaiak hite szerint a kis sárkányok egyenesen az istenek elé röpítik vágyaikat.”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1943.)

 

1971. Siófok – Sárkányeregetés helyett biciklizés a jégen
Fotó: Fortepan/MHSZ

 

“A világ nem mindig ünnepelte örömmel az új esztendőt. Európában 999-ben jajongva és fogvacogva várták a Szilveszter éjszakáját, mivel megjósolták, hogy az ezredik évben bekövetkezik a világ vége. Mindenki a Bibliát olvasta ezen az estén, vezekelt bűneiért és várta az utolsó ítéletet Az éjféli misén zokogva borultak térdre és csak nehezen tudták felfogni, hogy nem történt semmi, másnap kezdődött az új esztendő.”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1943.)

 

1916. Szilveszter napja
Fotó: Fortepan/Horváth Lajos

 

Az ünnepi népszokások és babonák közül a jókívánság és az újévi fogadalom kapcsolódik szorosan a szilveszterhez, ilyenkor mindenki a jó egészséget, szerencsét, szerelmet, boldogságot és új dolgok kezdetét kívánja a másiknak és önmagának is. A legtöbben nagy hévvel megfogadják, hogy jövőre már tényleg változtat és ilyenebb vagy olyanabb életet él. Az újévi fogadalmak tartóssága azonban egy másik történet.

“Az új év lassan régi lesz. A hétköznapok során elfelejtjük a Szilveszter éjszaka lelkes hangulatát, az új év első napjának ünnepi, bizalommal telt reménykedéseit. Elfelejtjük a jóslatokat, különösen akkor, ha nem váltak be és elfelejtjük a jókívánságokat is, ha nem volt foganatjuk. Csak egyet nem felejtünk el: csalódásainkból okulni. Az új Szilveszter közeledtekor új reménnyel és izgalommal készülünk a nagy búcsúra az óévtől, a nagy találkozásra az új esztendővel. Aki megéri az új Szilvesztert, újra jósol és jósoltat magának, újra fogadja a jókívánságokat és maga is jót kíván embertársainak.
Mert az élet nemcsak örök folyamat. hanem örök újrakezdés is, az ember pedig örül, ha apró terveivel és vágyaival bekapcsolódhatik a természet nagy ritmusába és az új esztendő küszöbén megújuló hittel és bizalommal mondja: Boldog újévet!”
(Forrás: Arcanum/Pesti Hírlap, 1943.)

 

1932-ben így köszöntötték az új évet
Fotó: Fortepan

 

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva