– Sok könyve, írása jelent meg Fonyód érdekes történetéről. Hova nyúlik vissza ez a lelkes Balaton- és Fonyód-szeretet?
– Nagykőrösön születtem és éltem, Apukám viszont fonyódi volt. Sajnos úgy alakult, hogy nem jártunk ide, számomra kimaradtak a gyerekkori balatoni nyarak. Amikor 1995-ben először úsztam át a Balatont, akkor – edzésképpen – töltöttem itt egy egész hetet, s olyan hatással volt rám a város, hogy már akkor elhatároztam, ha lesz rá lehetőségem, visszaköltözöm oda, ahol apai őseim éltek.
A 103. számú vasúti őrház, a háttérben a Várhegy.
Később kiderítettem, hogy lellei születésű szépapám 1841-ben költözött Fonyódra, Varga dédapám pedig 1888-ban vásárolt telket magának és családjának. Nagyapám már itt született 1893-ban. S mivel könyvtárosként Nagykőrösön is helytörténettel foglalkoztam, adódott, hogy Fonyód múltja is érdekelt. Aztán hamarabb, mint remélhettem, megjelent a fonyódi könyvtár igazgatói pályázata 1999-ben, amelyen sikeresen szerepeltem, s így 2000-től már itt élhetek.
– Foglalkozik családtörténettel, történeti demográfiával, Fonyód és a Balaton térképi ábrázolásával. Melyek a kedvelt és szívesen kutatott témái?
– Fonyód múltja olyan gazdag forrásokban, hogy számtalan témát említhetnék. A balatoni fürdőkultúra kialakulása, fejlődése elősegítette azt, hogy Fonyódra is sokan eljöttek pihenni, a tehetősebbek nyaralót, villát építtettek, s így az 1890-es évek közepén, végén kialakult Bélatelep és Sándortelep, hogy csak a két legjelentősebbet említsem. A kaposvári levéltár mindkét területről sok-sok anyagot rejt, ezek feldolgozása elengedhetetlen. Miután Bélatelepet már megírtam, most a sándortelepi nyaralókról állítok össze egy könyvet. Néhány régi visszaemlékezés is a rendelkezésemre áll, többen a bizalmukba fogadtak, így értékes adalékokkal tudok majd szolgálni. A képanyag beszerzése is fontos, hiszen az illusztráció megfogja az olvasókat, jobban el tudják képzelni, milyen volt egy korabeli, fából készült fürdőház, a villa kinézete, a vasútállomás, a kikötő és még sorolhatnám.
Bár – főleg a szomszédos Boglárhoz képest – Fonyódon nem élt nagyszámú zsidóság, de az a 4-5 család szolgáltat annyi témát, hogy érdemes ezt a területet is kutatni. Jellemző, hogy az itt nyaraló, vagy földbirtokkal rendelkező zsidók is számos területen tették le névjegyüket. Ha csak a Wodianer, a Basch, a tószegi Freund családokat említem, már vaskos, fonyódi vonatkozású irodalom áll rendelkezésemre. Aztán a fonyódi Rosenberger és Sonnenschein családot sem szabad elfelejteni. Több mint tíz évvel ezelőtt már foglalkoztam velük, de azóta annyi minden újdonság került elém, hogy átdolgozva, bővítve újra szeretném megjelentetni az erről szóló kötetem.
De, hogy ne csak a nyaralókkal foglalkozzam, nagyon érdekes az 1869-es népszámlálás, amelynek gyűjtőívei részben fennmaradtak a levéltárban. Ez alapján tudhatjuk, hogy akkoriban 312-en éltek Fonyódon, jobbára római katolikus vallásúak. Sokféle szempont alapján lehet őket elemezni, foglalkozás, nem, családi állapot, vallás, stb. Ha pedig összehasonlítjuk a két szomszédos településsel, Boglárral és Lellével, akkor végképp nagyon izgalmas lesz az adatok feldolgozása.
A régi térképek pedig nem csak nagyon szépek sokszor, hanem informatívak is. Például miért volt rajta szinte mindegyik 16. századi, a magyar királyságot ábrázoló térképen Fonyód? Mikor és miért volt sziget? Hogyan változott a katonai felmérések időszakában? Az 1929-es fürdőtérkép már nagyon részletes, bár igazi ritkaság, alig maradt fenn néhány példányban. Szinte abbahagyhatatlan a fonyódi témák felsorolása…
– Évtizedes kutatásait Fonyódról több kötetben összegezte: írt a fonyódi gróf Zichy Béla-telepről, Szinyei Merse Pál és Fonyód kapcsolatáról. Milyen érdekes történeti adalékokra, feltáratlan területekre akadt Fonyód történelme kapcsán?
– Az egyik kedvencem az 1896-ban Bélatelepen nyaraló László Gábor, aki 18 évesen naplót vezetett. Szinte elképzelhetetlen „véletlen” folytán maradt fenn és került hozzám a napló, és nagy öröm volt feldolgozni, jegyzetekkel kiegészíteni.
A fonyódi katolikus templom üvegablakait Róth Miksa készítette s nem egy tragikus történetet mesélnek el a feliratai. Például az egyik bélatelepi villatulajdonos felesége belehalt fiával együtt a szülésbe, édesanyja állított neki emléket egy Szent Amáliát ábrázoló üvegablakkal. A másik villatulajdonosnak 9 évesen halt meg a kisfia, máig őrzi a tragédiát a Szent András-féle ablak. S számomra mostanáig is megfejthetetlen nagy talány: valóban az Ady-múzsa, Brüll Adél férje, Dióssy Ödön állíttatta az egyik ablakot édesapja emlékére?
Fotó: Kajetán Jácint
Nem nagyon volt a köztudatban eddig, hogy az 1920-as évek közepétől kezdődően a magyar kormány számos tagja Bélatelepen nyaralt, Bethlen miniszterelnök sokszor több hetet töltött a Sirály szállóban, de itt pihent Rakovszky Iván belügy-, Vass József népjóléti-, Walkó Lajos kereskedelmügyi miniszter, a Habsburg hercegeket, József Ferencet és a fiát már éppen hogy csak megemlítem. Mindannyiukat Ripka Ferenc bélatelepi villatulajdonos, budapesti főpolgármester kapcsolta Fonyódhoz.
Két éve állítottuk össze Szinyei Merse Anna művészettörténésszel dédapja fonyódi történetét. Eddig nem publikált 100 éves fényképek, korabeli kritikák kerültek színre, s olyan, itt festett festmény-másolatokat is be tudtunk gyűjteni, amelyek teljessé tették az itt eltöltött két nyár dokumentációját.
–Ön csendes, de szorgalmas alkotó, művei hiánypótlók a térség történeti kutatásait tekintve. Mik a közeljövő tervei, milyen munkák megjelenését várhatjuk a jövőben?
– Már céloztam rá: készül a Fonyód-Sándortelep nyaralóit részletesen bemutató könyvem, több tucat doboz átnézése után korabeli birtoklapok alapján rendszerezem a régi tulajdonosokat. Sok szép kép és érdekes, régi újsághirdetés is színesíti majd a kötetet.
Aztán a Zsidók Fonyódon munkacímet viselő munkám, amely számos új fejezetet tartalmaz. Példának említhetem, hogy kiderült számomra, az 1930-as évek közepén Fonyódon nyaralt a háborús mártír Szenes Hanna, aztán a Balaton irodalmához is hozzájáruló Tábori Kornél, de írok a titokzatosnak tűnő színdarabról, amely „Az árendás zsidó” címet viseli, s ötletadója egy fonyódi halászbérlő volt. Külön könyv, illetve tanulmány készül az 1919-es fehérterror fonyódi eseményeiről.
Úgy érzem, a jelenlegi állapot szerint a következő húsz évre van elegendő témám, és ebbe nem számoltam bele az elkövetkező években esetlegesen felbukkanó érdekességeket. Három jelentős hagyaték áll dobozokban, s várja, hogy feldolgozzam: az egykori fonyódi tanító, Csutorás Ferenc László gyűjtései, aztán az első fonyódi helytörténész, a katonatiszt vitéz técsői Móricz Béla kéziratai és Bata Lőrincé, aki egykor könyvtáros és könyvárus volt, s nem mellesleg az 1960-as években összegyűjtötte Fonyód és környéke plakátjait, szórólapjait. Mindezeken kívül még számtalan téma van a tarsolyomban, ezek munkacímeit néhány kulcsszóval kiegészítve leírom egy „füzetbe” s várom a lehetőséget, hogy idővel részletesebben kidolgozhassam őket.
Azt is meg kell, hogy jegyezzem, Hidvégi József polgármester úr személyében igazi támogatóra találtam, az ő hozzáállása az ötleteimhez – időnként kéréseimhez –példamutató, nagy ösztönző erő az, hogy tudom, számítanak a tudásomra, s szükség van az általam feltárt fonyódi történetekre. Talán ennek is köszönhető, hogy 2014-ben „Fonyód Polgáraiért” díjjal ismerte el az önkormányzat addigi tevékenységemet. Szeretnék még sok évtizedig Fonyód múltjának feltárásával és közzétételével foglalkozni!
Varga István munkáinak egy részét megtalálják itt:
fonyodregen.blogspot.hu
mek.oszk.hu
Szerző: Kovács Emőke
