Stefán Kálmán csáktornyai mérnök a honfoglalás ezeréves évfordulóján, 1896-ban mutathatta be a fővárosi állatkert területén kikötött, a bécsi hadügyminisztérium által is elismert léggömbjét. Tűzveszélyes hidrogén helyett melegített levegővel szállt, a szűk kosarat kényelmes, 18 személyes kabinra cserélte a jármű megálmodója, hiszen a későbbiekben hosszú kéjutazásokat tervezett. A zalai férfiú attrakcióját elhomályosította a francia katonatiszt, Godard kapitány városligeti léghajó-bemutatója. Csak egy száraz adat bizonyítja megvalósulását: az állatkert 8000 Korona bevételt könyvelhetett el a vállalkozás után.
1896 Vasárnapi újság
Bárány Jenő, Zalalövő fáradhatatlan jegyzője hétköznapi munkája mellett élénk fantáziával fundálta ki kormányozható sárkány-légvelocipédjét. A szerkezet leírását 1900-ban tette közzé a szabadalmi hivatal. A sárkány papírmasé keretére selyemszövet feszül, ugyanebből a kelméből készül a föl- és leszállást biztosító, meleg levegővel tölthető légtartály. A kormányzás szélcsendben szárnylapátokkal történik, melyeket az utastérül szolgáló kosár oldalán elhelyezett, pedálokkal meghajtható kerekek hoznak működésbe.
Először a Wright fivérek gépe maradt a levegőben kormányozhatóan 1903. december 17-én. Louis Blériot francia mérnök 1909. július 25-én átrepülte a La Manche-csatornát, Budapesten is tartott bemutatót, motiválva ezzel a magyar feltalálókat.
Louis Mouülard régi egyfedelű repülőgép-vázlata, a melyet tizenöt év előtt Kairóban mutatott be. Mouillard a madarak repülését tanulmányozván, olyan repülőgépet akart szerkeszteni, a melynél a két sik felület mint két szárny működik és ezeknek működését támogatja a hátsó rész, a mely a madár farktollazatának felel meg. A terv, az eszme elaludt, a francziák azonban felelevenítették annak az igazolására, bogy ilyen irányú tervezés is franczia^agyban született meg. Fotó: Tolnai Világlapja 1912
Wright fivérek Fotó: Tolnai Világlapja 1911
Mendelényi István keszthelyi órás a XIX. század végén még két keréken száguldozott a “Balaton” Kerékpár Egyesület versenyzőjeként, 1909-ben már repülni vágyott és minden ismert repülőgéptípustól eltérő modellt szerkesztett. A Hungária Szálló nagytermében ragyogóan sikerült a bemutató. A motoros makett felemelkedett és elképesztő sebességgel száguldott a falnak. A kísérletet fényes győzelemnek értékelve a feltaláló elhatározta, hogy valódi repülőgépet épít, mellyel az 1910-es nemzetközi versenyen “megmenti nemzetünket a hátramaradottság szégyenteljes bélyegétől”.
Az aradi születésű Faludi Károly a pécsi színtársulat hőstenorjaként érkezett Nagykanizsára 1910 nyarán. Teherautónyi alkatrészével beköltözött a régi gimnázium tornatermébe. Több száz modell megépítése után Kanizsát tehette volna híressé első sikeres repülésével, mert ide érkezett a Párizsból rendelt 25 lóerős motor és légcsavar. Addigi gyenge motorjával ugyanis főleg gurult és szöcske módjára ugrált a lécvázú, vászonszárnyú monoplán. Az összeszerelést követően több százan bámulták meg a 9 méter széles, 8 méter hosszú, 300 kg-ot nyomó “szárnyas szörnyeteget”, majd a feltaláló kiköltözött a katonai gyakorlótérre.
Faludi Károly színész és pilóta 1910-ben Nagykanizsán. A kép tulajdonosa: Román Nemzeti Levéltár Aradi Fióklevéltára
Egyszer híre ment, hogy lezuhant, a kételkedők így okoskodtak: “akkor legalább biztos lenne, hogy fenn járt a levegőben, mert csak onnan lehet leesni”. A vihar elvitte a ponyvákból tákolt “hangárt”, kilencszer ázott tönkre a gép, ötször eltörött, Faludi pénze pedig elfogyott. Előfordult, hogy többszörös árat fizettettek vele a kereskedők az alkatrészekért.
A Zala újságírója – más városok bőkezű adakozásának említésével – a kanizsaiak önérzetére apellálva állt ki az aviatikus mellett. Ez is közrejátszhatott, hogy Vécsey Zsigmond polgármester kezdeményezésére gyűjtőbizottság alakult a városi közcéllá vált ügyért. Közben a bonviván siófoki turnéján akácfába akadva darabokra zúzta gépét. Kanizsai iparosoktól rendelte az újjáépítéshez szükséges tartozékokat. Az aeroplán október végi bemutatóján sajnos már a gurulópróba balul ütött ki, ahogy a Zalai Közlöny fogalmazott: “Fel se szállt és mégis lezuhant… egyet ugrott, azután előre bukott és minden összetörhető része összetört”. Faludi kórházi ellátás után táviratozott feleségének: “A gép összetörött! Nincs baj, reggel jövök. Kari.” A “bolond színész” még évekig kísérletezett szerte az országban. Életének 103 éve alatt találkozott Edisonnal, ismerte Jókait, Munkácsy megdicsérte festményét, mégis a repülést tartotta dicsőségnek. “A repülés mindent pótol, a repülést nem pótolja semmi” – mondogatta.
Samu László repülőgépével 1930-ban az alsónyíresi réten. A kép tulajdonosa: Thúry György Múzeum
A kiskanizsai Samu László kőművessegédként kereste kenyerét, a Katholikus Ifjúsági Egyesületben pedig nagy sikerű előadásokat rendezett. A forradalom hiúsította meg, hogy letegye a pilótavizsgát. 1928-ban szabadalmaztatta helyből felemelkedő motoros repülőjének különleges légcsavarját, mely gépét függőleges helyzetből húzza a magasba, ahol a haladás irányába kormányozva a vezetőfülke önműködően a kellő helyzetbe forog. Pénz hiányában légcsavarjához vitorlázórepülőt épített. Az alsónyíresi legelőn, gyerekhaddal körülvéve fabrikált sátrában. 1930. augusztus 11-én reggel a domb tetején állt a 6 m hosszú, 11 és fél m fesztávolságú gép. A pilóta felült a biciklinyeregbe, pedáljával felpörgette a légcsavart, s bámulatos rajt után 6-7 méter magasba emelkedett a “légikerékpár”. A földről markos férfiak tartották kötélen a masinát, nehogy az erős légáramlattól megbokrosodjon, de megijedve a viharos széllökéstől, visszarántották, mely így kibillentve egyensúlyából lezuhant. Samu ép bőrrel megúszta, de a gép kerekei összetörtek. Hősünk új repülési kísérletet ígért, erről azonban már nem szól a fáma.
A repülés hőskorában a magyar feltalálókat sem a kormány, sem gazdag mecénások nem támogatták, pedig e szerkezeteket a gyakorlatban kellett kikísérletezni. A tőkehiány komoly akadálya volt a nyugatihoz hasonló sikerek elérésének. “Csak a szegény magyar turul – gurul” – e korabeli gúnyvers tükrözi a közönség türelmetlenségét, mely ismerte, sőt bemutatókon látta a külföldi eredményeket.
Feltalálóink talán nem alkottak kiemelkedőt a repülés terén, de kitartásuk, odaadásuk mindenképpen tiszteletre méltó.
Simon Beáta / Zala Megyei Levéltár (zaol.hu)
