– Mesélne a Bajnóczy Pince érdekes múltjáról, az újjáéledt birtok hagyományairól?
– A Pince a badacsonyi borvidéken, a legendás Szent György-hegyen található. Bár az újbóli életre kelése már nekem köszönhető, de a története egészen az 1920-as évekig nyúlik. 1928-ban apai dédnagyapám, Bajnóczy István vette meg ezt a délkeleti lejtőkön található területet. Dédapámnak öt gyermeke született és örökségképpen mindenkire hagyott egy szőlőterületet. Nagyanyám, Bajnóczy Margit kapta azt a területet, amely a gazdaságunk szíve-motorja, ez a rész mindig a család tulajdona maradt. A mellette lévő szőlőt a nővére örökölte, de ez sajnos egy jó időre elkerült a családtól, ezt sikerült 2014-ben visszavásárolnunk és 2016-ban rajnai rizlinggel betelepíteni. Dédnagyapámnak is fontos volt a balatoni szőlőművelési hagyomány folytonossága, így bár megszakításokkal, de jómagam vihettem tovább ezt a tradíciót, melynek éppen ez az alapja: a helyi és a családi értékek őrzése, átörökítése, valamint a természetesség megtartása. Így kapcsolódik össze a boraimban a XX. és a XXI. század világa. Az eredeti adásvételi szerződést 1928-ból még mindig őrzöm. Hiszem és tudom, hogy dédnagyapámnak is azok az értékek lebegtek a szeme előtt, melyeket én is követek: ez a vulkanikus talajú föld itt a Balaton mellett különleges érték. Mindemellett van még egy lényeges dolog, talán erről kevesebbet beszélünk, de én nagyon hiszek benne. Úgy gondolom, hogy a föld, a megművelt terület nem felejt! Fontos információkat hordoz, sőt mi több: emlékezik és újra életre is hívható a benne rejlő erő, megfelelő gondozással. Tovább is megyek: ez a föld idővel – ha megkapja a kellő gondoskodást – felismer, feléled, örökíti tovább őseim energiáit.
– Egyenes út vezetett az ön számára a borászkodáshoz?
– Egyáltalán nem, sőt! Először ruhatervezőnek készültem, aztán szociálpedagógiára jártam, majd kertészmérnöknek tanultam. Időközben még a köztársasági ösztöndíjat is elnyertem, végül a Kertészeti Egyetemen szereztem diplomát szőlész-borász szakmérnöki képesítéssel. Később a Feind borászatnál kóstoltam bele a szakmába, sokat tanultam Feind Lajostól, rengeteget dolgoztam. Ekkor már a saját szőlészetemben is tevékenykedtem, s időközben Balatonfőkajárról elköltözve Monoszlóra kerültem, a Liszkay Borkúriára. Egyszóval közeledtem szeretett Szent György-hegyemhez és idővel meg is történt a váltás. Magánvállalkozó lettem, nekikezdtem saját szőlészetem útjának egyengetéséhez. Közben férjhez mentem, Szekszárdon is volt egy szőlőnk, de ennek művelését nehéz volt kivitelezni a balatonival együtt, így végül maradt az igazi szerelem: a Szent György-hegyi Bajnóczy pince. Most már egyedül művelem, mert 2017-ben elváltam. Nem állítom, hogy könnyű, de mindenképpen felemelő tevékenység.
– Akadtak nehézségek a szőlőművelés során? Milyen sztereotípiák élnek a borászokról?
– Igen, ez egy jó kérdés, hiszen a borászokról sokan azt gondolják, hogy mi naphosszat ülünk a hegyen, jó borok mellett diskurálunk és nézzük a naplementét, mindig vidámak vagyunk. Sajnos, ez nem így van, de éppen ez a kihívás az egész tevékenységben. A szőlészet talán az egyik olyan mezőgazdasági szakág, amelyik legjobban függ a természet változásaitól, szeszélyességétől, az időjárástól. Elmesélek néhány példát. 2016-ban például a művelésem alatt álló 12 hektár szőlőből 9 hektár tavasszal elfagyott, nagyon nagy veszteség volt minden téren, de nem igazán tudtam ellene tenni. Aztán itt vannak a seregélyek, akik ellen szintén komoly csatákat vívunk: rajokban támadnak, elpusztítják a termést. Védett madárnak számítanak, ezért csak riogatni lehet őket. Volt, amikor édesapámat kértem meg erre: napokig ült egy gázpisztollyal a szőlőben. 2020-ban meg az őzek okoztak komoly károkat. Egyszóval a természet napi szinten kihívások elé állít, de ez a szép az egész művelési folyamatban.
– Mit jelent az organikus termesztés, a természetesség hangsúlyozása a borai esetében?
– Lényegében holisztikus és egyben organikus, kissé egyedi szemléletet képviselek. Úgy gondolom, a szőlő a világ legtökéletesebb növénye. S ha már a legtökéletesebb, akkor ne is avatkozzunk a növekedésébe, alakulásába. Ez azt jelenti, hogy kerülöm a mesterséges ízanyagok, illatok használatát, kizárólag a gyümölcs és a termőhely sajátosságaira koncentrálok. A környezettudatosság nálam abban is megnyilvánul, hogy valóban törekszem arra: minden alapanyagot helyi termelőktől szerezzek be és valóban kisebb legyen az ökológiai lábnyom, amit pincészetemmel hátrahagyunk.
– Milyen eljárásokkal készülnek a borfajtái, honnan ered érdekes fantázianevük?
– Az előbb említett természetesség szellemében készülnek olaszrizling, rizlingszilváni, szürkebarát, rajnairizling, pinot noir szőlőfajtákból boraim. Köztük oxidatív és reduktív technológiájú palackok is fellelhetők. Igyekeztünk – bár ebben a címketervező járt élen – érdekes és beszélő neveket adni termékeimnek, mint a Szemenszedett, Táltosszög vagy az Örömkönny. A legtradicionálisabban készülő hordós érlelésű tételek a Sárkánylelke – korábban Sárkánytangó – fantázianevet képviselik. A Szent György-hegyhez kötődő Sárkány-legendát szerettem volna ezekben a borokban megjeleníteni, ami a hagyomány, az ősök és a természet iránti tisztelet összessége. Nem készül belőlük nagyon sok palack, de éppen ebben rejlik egyediségük és varázsuk.
– Mely eredményeire büszke?
– A Bajnóczy Pince Szemenszedett olaszrizlingje hosszú ideig a Nemzeti Borkiválóságok közt szerepelt. Részt vettünk továbbá hazai kiállításokon, fórumokon, de nemzetközi versenyeken is jártunk. A MUN-DUS bormustrán aranyérmet nyertünk szintén a Szemenszedett olaszrizlinggel, valamint ezütérmet a Sárkánytangó olaszrizlinggel és a kékfrankos rozénkkal. Mindezek nagy része még a férjemmel elért közös siker, de ezt a minőséget és koncepciót viszem tovább jómagam is és valójában a fogyasztóim, látogatóim elismerése számomra a legnagyobb díj, az ő dicséretük esik a legjobban.
– Milyen nyárra számít, mik a jövőbeni tervei?
– Nagyon bízom benne, hogy ezen a nyáron is úgy, mint tavaly, sokan fognak Magyarországon nyaralni s ellátogatni a tanúhegyekhez, felkeresni új s kevésbé ismert pincéket, mint az enyém is. Szeretném boraimat s hitvallásomat másokkal is megismertetni, hiszen végtelen szeretettel, szenvedéllyel élem a mindennapjaimat, végzem a munkámat. Több egyedi, sorszámozott bor várja az ide betérőket, ahol bár még zajlik az építkezés, de a gyönyörű táj, a kiváló italok, történetek, sztorik elrepítenek egy olyan világba, hol a sárkányok tüzében perzselt borok kóstolásakor minden egyes csepp arannyá, fénnyé, szeretetté válik mindnyájunkban, mosolyt, boldogságot nevetést csal arcunkra az itt töltött órák emléke.
Hiszem és vallom, hogy minden ember azon a területen tud nagyot alkotni, amiben hisz, ami rabul ejti, ami erőt, életenergiát ad neki, amibe szerelmes. Nekem ezt jelenti a szőlő és a borkészítés. Minden reggel áldást kérek a napomra, s napnyugtával megköszönöm a napot a Teremtőnek. Apró fogaskereke vagyok a nagy egésznek, de tudom, hogy munkámmal, boraimmal értéket teremtek! Remélem, hogy ízletes nedűim még sokáig fognak az embereknek boldog, nevetéssel szeretettel teli pillanatokat nyújtani – ez a legfontosabb jövőbeni célkitűzésem!
