A melletted lévő barinők, akik nem hagyják abba a pletykálkodást

Tulajdonképpen menekülés közben is megismered az egész élettörténetüket. Mire mind összepakolsz, és készen állsz hazafelé vagy csak egy távolabbi szabad felületre, tudni fogod az összes szerelmi sztorijukat, de még azokat a részleteket is, amire senki sem kiváncsi.

A nagycsaládos

Ismerős szituáció: az ember keresett magának egy nyugodt szegletet a parton, ledobta magát a törölközőre, és semmi mást nem szeretne, csak a napsütést meg a hullámok csobogását élvezni, de

Fotó: Freepik

akkor hangokat hall közeledni. Sok hangot. „Nézd, szívem, ott még van csomó hely!” – üvölti az egyik. A remény, hogy „szívemnek” nem tetszik az a szeglet, nem sokáig él, s egyszercsak ott terem apa, anya, négy gyerek (a csecsemőtől a hisztis tiniig), nagymama, nagypapa. A hullámok muzsikáját pedig elnyomja a nyíló nyugágyak és napernyők csattogása, sörösdobozok szisszenése, a gyerekek sivalkodása és veszekedése, a nagyszülők kajatukmálása.

A nyalifali pár

Nemrég jöttek össze, vagy még kapcsolatuknak abban a szakaszában vannak, hogy szünet nélkül gerjednek egymásra – pláne minimáltextilben. A nyelvükkel felfedezik a másik garatmanduláját, simogatják, tapizzák és puszilgatják egymás minden porcikáját – nem kihagyva az intimebb zónákat sem. A pléden hemperegnek és szexpózókat vesznek fel, a vízben pedig legtöbbet úgy lehet őket látni, hogy a lány karjaival átöleli a fiú nyakát, lábaival meg átkulcsolja a derekát. Gyakran „kihalt” körülöttük a víz, mert „ki tudja, mit csinálnak” alapon a többi strandoló messze kerüli őket. Így aztán pláne feltűnnek.

Az, hogy a strandon nem viselsz nadrágot vagy inget, nem azt jelenti, hogy ez a hálószobád. Lehet, hogy ez egy túlzott kifejezés, de megfelelő ebben a helyzetben: „Menjetek szobára!”

Fotó: Freepik

A veszekedős pár

Nyalifaliék ellentéte még idegesítőbb. Folyton és mindenen civakodnak egymással. Melyik lesz a megfelelő hely, mikor menjenek fürdeni, ki hozzon lángost, hogyan kell normálisan bekenni a másik hátát, ki mászkálta össze saras lábbal a törölközőt, és így tovább. Tízpercenként eljutnak odáig, hogy ki az önző, ki az akaratos, ki a hisztis, ki nem figyel a másikra eléggé, és „ennek is anyád az oka”…

A sasoló

Nem, most nem azokról a férfiakról van szó, akik szünet nélkül a jó nők után tekergetik a nyakukat. Ez a fajta az, amelyiknek nincs jobb dolga, mint egész nap bámulni, megfigyelni, és még csak nem is akarja diszkréten csinálni: pofátlanul belemászik mások (magán)életébe. Nézi és hallgatja, mit csinálnak, miről beszélgetnek a szomszéd plédeken, a tusolónál, a medencénél, azaz ameddig a szem ellát és a radar elér. Még rosszabb, ha párban vannak: olyankor némán és lesújtóan össze-összenéznek, netán rosszalló fejcsóválással „kommentálnak” egy-egy történést, amiről megvan a véleményük. Természetesen mindenről megvan.

A másik szájába telepedő

A sasoló rokona. Ez a speciális alfaj perverz módon kívánja embertársai közelségét. Megmagyarázhatatlan, de akkor is idegenek szájába telepszik, ha máshol még bőségesen akad hely. Három variáció létezik ebben az esetben: 1. Szólni neki, hogy menjen kicsit távolabb, de ezt kevesen merik, és nem is nagyon bíznak a békés kimenetelben. 2. Távolabb húzódni, vállalva, hogy kiderül: zavar a másik – és abból lesz cirkusz. 3. Hagyni az egészet a francba, hiszen előbb-utóbb úgyis annyira tele lesz a strand, hogy egy jégkrémes pálcikát se lehet leejteni.

A partiarc

Jellemzően tinédzserkorú, és kizárólag falkában fordul elő. Csapatának legfőbb ismertetőjele a zeneberendezés, amivel kéretlenül szórakoztatja a teljes strandközönséget. Naná, hogy abszolút rétegzenét tolnak: gengszterrapet, hip-hopot, monoton levegőszeletelősdit, esetleg metalt. Amellett egész nap pörögnek, zsizsegnek, labdáznak, viháncolnak, sikongó csajokat hajítanak a vízbe.

Fotó: Freepik

Az önimádó pózer

A strand kockás hasú, csokibarna alfahímje. Isteni a teste, de az a baj, hogy tudja is, lényegében szerelmes magába. Ezért lesz olyan ellenszenves. Folyamatosan szerepel, neki a partszakasz színpad: nem bír megülni a fenekén, egyfolytában jön-megy, feszít, hogy minél több ember láthassa és csodálhassa. Csakhogy a legtöbb nő átlát a szitán, és pont emiatt nézik levegőnek. Azzal is csak tovább ront a helyzetén, ha elkezd húzódzkodni a kosárpalánkon.

A zabagép

Lényegében végigeszi a teljes strandkínálatot a főtt kukoricától a hekken át a fagylaltig. Persze, párhuzamosan fogyasztja hűtőtáskából az otthonról hozott elemózsiát is. Időnként kísérletet tesz a bevitt kalóriák elégetésére, vagyis bemegy a vízbe úszni, de ez nem sokáig tart: túlságosan tele van a hasa vagy épp már megint korog.

Fotó: Freepik

A csendőr szülő

Oké, a gyerekek hangosak a strandon, aki ezt kifogásolja, az tényleg menjen elhagyatott tengeröbölbe vagy zen buddhista állapotba. Ám azok a szülők már valóban elviselhetetlenek, akik folyton a gyereküket fegyelmezik, vegzálják. Egyfolytában a nyomukban vannak, semmit nem engednek nekik, mindenért rájuk szólnak, veszélyre figyelmeztetnek, szidnak: „Ezt csináld, azt ne csináld, gyere onnan, figyelj oda!” Ez legalább olyan idegesítő, mint az a szülő, aki semmiért nem szól a gyerekre, s a csöppség bármit megtehet.

Olvasói fotó: Cser Tímea

A figyelmetlen szülő

A figyelmetlen szülőt a válaszadók többsége nem szereti, mert még azt is megengedi, hogy gyermekeik szanaszét szórják a homokot – a törölköződre, a kajádra, napozás közben a hátadra.. – mert még csak gyerekek! Megnézegessék a cuccaidat, belekóstoljanak a kekszedbe, kiabáljanak, körületted rohangáljanak….

Persze, bármit elviselnénk most, csak mehessünk már végre szabadon. De hamarosan itt a nyár! Mi már várjuk, nagyon!

Nyitókép: shutterstock