A keszthelyi születésű Szabó Nikolett vágya az, hogy életvitelszerűen a vadászattal foglalkozhasson. Gyermeki imádatát a természet szeretete csak fokozta, és ez a miliő örökre meghatározta az életét…
– Mióta űzöd ezt a hobbit? Mik a legkedvesebb emlékeid a kezdetekről?
– Már gyermekkoromban is szívesen mentem nagyapámmal, illetve édesapámmal az erdőbe, a természetbe. Ahogy cseperedtem néhány év kihagyás után, újra visszataláltam a vadászathoz. 2012.05.10-én szereztem meg a vadászvizsgát Zala megyében. Kislányként az „erdő királynőjének”, a szalonkának az érkezése volt a legkedvesebb. Tavasszal, alkonyatkor gyönyörű látványt nyújtottak a cippogva-korrogva érkező madarak. A kedvenc időszakot csakúgy, mint sokaknak a szarvasbőgés jelentette, azt vártam a legjobban. Előttünk mérték össze erejüket a bikák, verekedtek, közben szarvasbőgés hallatszott. Olyankor mindig megtelt élettel az erdő. A vaddisznó vadászat sem maradhat ki a sorból. Nyáron a búzában elég sokáig kellett várni a röfikre, én addig is nagyon jókat szunyókáltam a puskatokban. Míg más kislányok babát választottak, én egy gyönyörű Edison Montecarlo játékfegyverbe szerettem bele. Az volt az első „vadászpuskám”. A mai napig nagy becsben őrzöm. Egyik alkalommal édesapámnak sikerült egy kant elejteni, természetesen meg kellett lőnöm nekem is a játékfegyveremmel, így rácserkeltünk a búzában és egy „lövéssel” nekem is sikerült elejteni a méretes kant. Nagyon büszke voltam. Így kezdődött a szenvedélyem a vadászat iránt
Nem lehet elég korán elkezdeni Fotó: Szabó Nikolett
– A legnagyobb hatást tehát a vadász felmenőid jelentik, akik megalapozták az életutad.
– Hálás vagyok nekik ezért. Nagyapámtól örököltem meg a sörétes és golyós vadászfegyverét is, így soha nem cserélném le, számomra eszmei értéke van. Hihetetlen érzés azzal a fegyverrel vadászni, amivel ő is elejtette első vadjait. Édesapám társaságában vendégként tudtam elkezdeni a vadászatot. Szerintem rengeteget számít, hogy az ember milyen példát lát és mit sajátít el ebből. Ezért is fontos, hogy nagyon sok vadász, erdész, illetve természetvédelmi tábor van ma már gyerekek számára. Így már fiatal korban megszerethetik az erdőt, az állatokat, a vadászatot és sokat tanulhatnak is róluk. Nagyon szuper dolognak találom, így azok is betekintést nyernek, akiknél esetleg nincs a családban vadász, de szeretnék, hogy gyermekük megismerje, megszeresse a természetet, az erdőt, az állatokat és a növényeket.
Apa és lánya Fotó: Szabó Nikolett
–Hogyan viszonyulnak hozzád a férfi vadászok? S azok, akik a vadászat iránt egyáltalán nem érdeklődnek?
– Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptam eddig. Elismerően reagálnak. Szerencsére ugyanúgy kezelnek, mint a többi vadászt. Mindenki meglepődik. Általában az a reakció, hogy: Komolyan? Te tényleg vadászol? Nem gondoltam volna egy csajról. Próbálom megismertetni velük a vadászatot és azt, hogy ez nem csak a vad elejtéséről szól, hanem annál sokkal összetettebb dolog.Többek között a vad etetése, gondozása, az etika, a kultúra és a társaság egyvelege. Sokan sajnos ezekkel a dolgokkal nincsenek tisztában.
– Tagja vagy valamely társaságnak?
– Jelenleg nem vagyok tag, vendégvadászként kezdtem. Természetesen majd a későbbiekben tervezem, hogy belépek valamelyik társasághoz.
Fotó: Ujvári Klaudia
– Vonz valamilyen szinten a külföldi, mondjuk afrikai vagy éppenséggel kanadai vadászat lehetősége?
– Esetleg az ausztriai zerge vadászatot tudnám említeni. Az afrikai vadászat egyáltalán nem vonz, Kanadába pedig inkább lazacozni mennék. A kedves alföldi barátaink a Róna Vadásztársaságnál rendszeresen meghívnak bennünket őzbak és fácánvadászatra. Körülöttünk a sárgálló repce, rengeteg mezei nyúl, fácán, kócsagok, gémek. Egyszerűen csodás látványt nyújt. Nagyon közel áll a szívemhez az a táj is. Maradok a gyönyörű magyar vadászatnál, az én szívemhez az áll a legközelebb. Persze szívesen megismerném ezeket a tájakat, növény- és állatvilágukat közelebbről.
– Milyen érzés kerített hatalmába, amikor először ejtettél el vadat?
– Nehéz erre válaszolni, illetve elmagyarázni. Általában hihetetlen izgalom, vadászláz kerít hatalmába olyankor. Az első alkalommal nagyon meghatódtam, hogy sikeresen hoztam terítékre a vadat.
– Mivel foglalkozol még a vadászat mellett?
– Online munkával, valamint Ausztriában a vendéglátásban dolgozom jelenleg. Imádok túrázni, fotózni, de a horgászat sem áll távol tőlem. Tavaly óta pedig vitorlával szelem a habokat a Balatonon. Mind-mind a szabadban végezhető. Továbbá a szívem csücske a gasztronómia, a specialitásaim közé tartoznak a vad- és halételek. Szeretek sokféle dologba belekóstolni és elsajátítani amennyire lehetséges.
– Hogyan látod a mai helyzetet?
– Egyre több ember ismeri meg a vadászatot és egyre többen űzik is. Bízom benne, hogy sikerül megtartani a hagyományokat és egy szuper vadászközösséget alkotni. Úgy gondolom, hogy minden igaz vadász erre vágyik.
Terepszemle Fotó: Ujvári Klaudia
– Milyen értékekkel gazdagodtál?
– Számomra az egyik legfontosabb a vadászatban, hogy olyan emberek vesznek körül, akiktől rengeteget tanulhatok. Fontosak számukra a hagyományok, a vad tisztelete, etetése, gondozása. A vadászat megtanít az önfegyelemre, a mértékletességre. Hiszen sokszor csak az élményekért megyünk, nem az elejtés motivál. Valahogy így lettem én vadásszá, bár az ember élete végéig tanul…
Forrás: zaol.hu
