A balatoni kis vidra már a 33. a sorban, amelyet Balogh Márta kiskora óta nevel a Somogy-megyei Petesmalomban. A Lábod község közelében elterülő természetvédelmi terület Magyarország egyetlen vidramenhelye. 1998-ban vásárolta meg a Somogy Természetvédelmi Szervezet alapvetően a fekete gólyák és a rétisasok védelmére, de jöttek a vidrák és legfőbb ismerőjük, Balogh Márta, aki most már turistákat, iskolai csoportokat is fogad, hogy természetes közegükben bemutathassa a vízi emlősök életét.
Boni, a keszthelyi kis vidra négyhetesen került a menhelyre, ahol Balogh Márta cumisüvegből táplálta macskatej-pótlóval. A kis ragadozó egy hónapig bent élt vele a szobában, Márti háromóránként cumiztatta, természetesen éjjel is felkelt hozzá, hogy megetesse. A vidrapark vezetője ilyenkor pótmamaként mindent megtesz, hogy a cuki kis állat felerősödjön.
Balogh Márta Bonival 2019 júliusában (Fotó: Balogh Márta)
Boni most már elég nagy, vége a cumiztatásnak. Fő tápláléka a hal, amelyet darált formában kap gondozójától. Márti a kinti, vad élethez próbálja szoktatni a kis állatot, hogy egy év gondozás után visszaengedhessék a természetbe. A babusgatás után most meg kell ismerkednie saját természetes közegével, amit egy úgynevezett vidraoviban tehet meg.
– Egy emberektől távol eső területen jelöltük ki a vidraovit. Folyóvízzel, egy elkerített kifutóval és olyan laza szerkezetű talajjal rendelkezik, ahol akár kotorékot is tud építeni magának. Minden dolog adott, hogy megtanulja az igazi, kinti vidraéletet – meséli Balogh Márta.
Boninak a vizet is meg kellett szokni, egy műanyag ládában például szívesen pancsol:
HELLO SZEPTEMBER…<3…felébredek,odakinn még félig sötét van,aludnék még szívesen de tudom mennem kell,Érdekes hangot hallok hirtelen,és az álom már el is száll…szarvasbika bőg a távolban,hangja még bizonytalan,de egyre hangosabban szól….itt az ősz,minden csodájával hervadó szépségével együtt..Amikor kimegyek érdekes világ tárul elém…odakinn a víz mellett a szürkegémek népes hada lesi a kis tavat,mintha szürke ruhás inasok seregét látnám…mellettük két kis kócsag veszekszik kié legyen az első falat…kicsike kék villanás,egy jégmadár száll a zsilipre,ő is éhes.Köd burkolja be mindezt a csodát,amelyen a nap egy két sugara már áthatol….felszeltem a halacskát a kicsiknek elindulok a vizes fűben…Kispofi lesi várja a lépteimet…amint leteszem azonnal esik is neki a finom falatoknak…arrébb megyek ott pedig Bendegúz néz rám méltatlankodva mit akarok itt hajnalban…Ő még álmos,hagyjam már aludni…:)Visszaúton két dolmányos varjú kísér,és nézi mi hullik ki nekik a kis vödörből…a park többi lakója később kap reggelit..a kicsinek fontos ez korán..édes babám már kinn van az oviban,és a szoba melege biztonsága után félős világ egyenlőre ez számára.Leülök és kortyolom a kávémat..a padról rálátok Mirácska kicsi emlékére…ég a mécses..mintha el sem aludt volna mióta meggyújtottam…élteti a sok emlék a szeretet,ami azóta is itt van közöttünk.Érdekes világ ez…néha szeretnék elbújni,vagy csak eggyéolvadni a tóval,a zúgó erdővel..akár a reggeli köddel…hogy ne emlékezzek,hogy ne érezzek,hogy ne fájjon…Avval viszont csak szegényebb lennék..belehaltam,és halok százszor minden nap,minden emlékbe,,,minden fájdalomba…de menni kell…értük akik várnak rám reggel csillogó szemekkel..magamért,hogy amikor leszáll a nap tükörbe tudjak nézni…és álmomban az Angyalarcú kicsifiam rám mosolyog..abban a csodás mosolyban ott van minden szeretete,büszkesége..és az én szívem akkor boldog..<3hamis csalárd világ a kinti…a szép szavak mögött ott bújik az irigység,féltékenység..a számítás…aki jól figyel lecsendesült elmével, szívvel…őszinte szeretettel észreveszi…eleinte még fáj..még tenni akarunk…aztán elmúlik…mert rájövünk világot nem változtathatjuk meg…csakis önmagunkat…amint erre rájövünk,sokkal könnyebb lesz,tudjuk kezelni helyzeteket,dolgokat…mindenkitől csak annyit váruk amennyit adni tud és akar..lassan elfogynak mellőlünk azok emberek akivel vagyunk azonos rezgésen…akik viszont megmaradnak Ők valóban barátaink…véget ért kávéidő…vár többi teendő…kívánok mindenkinek csodaszép szeptembert…lássunk is ne nézzünk..vegyük észre csodákat…és tudjunk tiszta őszinte szívvel örülni ennek….<3 lenne olyan gyönyörű világ! hajnalok! víz, erdő! növények, állatok! s közben minden nyomorúságukkal, lennének érdekesek emberek!márai sándor..< p>Közzétette: Márta Balogh – 2019. szeptember 1., vasárnap
– Hogy maradhatott egyedül ez a kis vidra?
– Erre szoktam azt mondani 32 vidra felnevelés után, hogy egyik sem hozza magával a feketedobozt, tehát nem tudjuk. Sok esetben az anya elkóborol, esetleg amíg az egyik kisvidrát költözteti, addig a másik elmászkál. Többesélyes a dolog.
– Bonit Keszthelyen találták meg. Ezek szerint a Balaton közelében is élnek vidrák?
– Ahol Magyarországon tiszta víz és hal van, ott a vidra is megél. Magyarország vidranagyhatalom, ám a faj nálunk is fokozottan veszélyeztetett. Természetesen védeni kell őket is, mint annyi más állatot.
– Minden vidra visszakerül a természetbe?
– Ez a cél. Megpróbálom minden tudásommal vadnak nevelni őket. Amikor kikerülnek a vidraóvodába, akkor naponta háromszor etetek, nincs babusgatás. Bár Bonira naponta többször ránézek, már nincs meg köztünk az a közelség, mint amikor cumizott. Megismerkedik a természettel, a vízzel, a fűvel, kezdi felfedezni, hogy ő vidra.
– Petesmalomban élnek olyanok példányok, melyek végleg ott maradtak, nem lettek visszaengedve.
– Igen. Luca, a vidrapark első lakója, egy 21 éves vidrahölgy. Ő már nagyon öreg, hiszen 18 év az átlagéletkoruk. Itt él még Bendegúz is, akit Kaposvár belvárosában találtak. Kétnapos kora óta én nevelem, és annyira emberközelivé vált, hogy a halálát okozná a szabadon engedés. Ezeket az állatokat be tudom mutatni a Petesmalomba érkező vendégeknek. Óvodai, iskolai csoportok jönnek hozzám, sokszor biológia órát is tartok. Nem egy üvegfal mögött, hanem saját, természetes közegükben láthatják a gyerekek a vidrákat, miközben megismerkednek a természettel is. 2007 óta foglalkozom mentéssel, az első kis vidrámról film is készült Vidrasors címmel, melyet a Vad Magyarországot is jegyző Török Zoltán rendezett.
Luca, a legidősebb vidra (Fotó: STVSZ.hu/Nagy Tibor)
– Milyen az, amikor először kikerülnek a természetbe ezek az állatok?
– Amikor kiteszem a vidraoviba én itt bent bőgök, a lakásban, a vidrabébi pedig kint. Marha rossz érzés, hogy úgy mondjam. Akkor még utálja a vizet, és az ölembe akar bújni, hogy hagyja őt mindenki békén! Aztán szépen lassan hozzászokik. 2013 óta itt lakom itt kint, ahol a munkahelyem is van, a természet engem befogadott. Alázattal és tisztelettel nevelem fel a teremtményeket, hogy aztán el tudjam engedni őket.
A Vidrasors című filmet itt megnézheted:
Összeállította: Krausz Andrea
(Nyitókép: Boni vidra Petesmalomban, fotó: Balogh Márta)
