Krausz Andrea | 2019.09.09. 13:09
Szépen fejlődik Boni, a Keszthelyen talált cuki kis vidra
Kiszáradva, legyengült állapotban találtak rá 2019 júliusában a fiú vidrára a keszthelyi mólónál. Szerencsére azonnal a segítségére sietett Balogh Márta, a híres Petesmalmi Vidrapark vezetője, aki azt tervezi, hogy jövő nyáron elengedi, vagyis visszaadja a természetnek a felnevelt állatot.

A balatoni kis vidra már a 33. a sorban, amelyet Balogh Márta kiskora óta nevel a Somogy-megyei Petesmalomban. A Lábod község közelében elterülő természetvédelmi terület Magyarország egyetlen vidramenhelye. 1998-ban vásárolta meg a Somogy Természetvédelmi Szervezet alapvetően a fekete gólyák és a rétisasok védelmére, de jöttek a vidrák és legfőbb ismerőjük, Balogh Márta, aki most már turistákat, iskolai csoportokat is fogad, hogy természetes közegükben bemutathassa a vízi emlősök életét.

Boni, a keszthelyi kis vidra négyhetesen került a menhelyre, ahol Balogh Márta cumisüvegből táplálta macskatej-pótlóval. A kis ragadozó egy hónapig bent élt vele a szobában, Márti háromóránként cumiztatta, természetesen éjjel is felkelt hozzá, hogy megetesse. A vidrapark vezetője ilyenkor pótmamaként mindent megtesz, hogy a cuki kis állat felerősödjön.

Balogh Márta Bonival 2019 júliusában (Fotó: Balogh Márta)

Boni most már elég nagy, vége a cumiztatásnak. Fő tápláléka a hal, amelyet darált formában kap gondozójától. Márti a kinti, vad élethez próbálja szoktatni a kis állatot, hogy egy év gondozás után visszaengedhessék a természetbe. A babusgatás után most meg kell ismerkednie saját természetes közegével, amit egy úgynevezett vidraoviban tehet meg.

– Egy emberektől távol eső területen jelöltük ki a vidraovit. Folyóvízzel, egy elkerített kifutóval és olyan laza szerkezetű talajjal rendelkezik, ahol akár kotorékot is tud építeni magának. Minden dolog adott, hogy megtanulja az igazi, kinti vidraéletet – meséli Balogh Márta.

Boninak a vizet is meg kellett szokni, egy műanyag ládában például szívesen pancsol:

HELLO SZEPTEMBER…<3…felébredek,odakinn még félig sötét van,aludnék még szívesen de tudom mennem kell,Érdekes hangot hallok hirtelen,és az álom már el is száll…szarvasbika bőg a távolban,hangja még bizonytalan,de egyre hangosabban szól….itt az ősz,minden csodájával hervadó szépségével együtt..Amikor kimegyek érdekes világ tárul elém…odakinn a víz mellett a szürkegémek népes hada lesi a kis tavat,mintha szürke ruhás inasok seregét látnám…mellettük két kis kócsag veszekszik kié legyen az első falat…kicsike kék villanás,egy jégmadár száll a zsilipre,ő is éhes.Köd burkolja be mindezt a csodát,amelyen a nap egy két sugara már áthatol….felszeltem a halacskát a kicsiknek elindulok a vizes fűben…Kispofi lesi várja a lépteimet…amint leteszem azonnal esik is neki a finom falatoknak…arrébb megyek ott pedig Bendegúz néz rám méltatlankodva mit akarok itt hajnalban…Ő még álmos,hagyjam már aludni…:)Visszaúton két dolmányos varjú kísér,és nézi mi hullik ki nekik a kis vödörből…a park többi lakója később kap reggelit..a kicsinek fontos ez korán..édes babám már kinn van az oviban,és a szoba melege biztonsága után félős világ egyenlőre ez számára.Leülök és kortyolom a kávémat..a padról rálátok Mirácska kicsi emlékére…ég a mécses..mintha el sem aludt volna mióta meggyújtottam…élteti a sok emlék a szeretet,ami azóta is itt van közöttünk.Érdekes világ ez…néha szeretnék elbújni,vagy csak eggyéolvadni a tóval,a zúgó erdővel..akár a reggeli köddel…hogy ne emlékezzek,hogy ne érezzek,hogy ne fájjon…Avval viszont csak szegényebb lennék..belehaltam,és halok százszor minden nap,minden emlékbe,,,minden fájdalomba…de menni kell…értük akik várnak rám reggel csillogó szemekkel..magamért,hogy amikor leszáll a nap tükörbe tudjak nézni…és álmomban az Angyalarcú kicsifiam rám mosolyog..abban a csodás mosolyban ott van minden szeretete,büszkesége..és az én szívem akkor boldog..<3Hamis csalárd világ a kinti…a szép szavak mögött ott bújik az irigység,féltékenység..a számítás…aki jól figyel lecsendesült elmével, szívvel…őszinte szeretettel észreveszi…Eleinte még fáj..még tenni akarunk…aztán elmúlik…mert rájövünk a világot nem változtathatjuk meg…csakis önmagunkat…amint erre rájövünk,sokkal könnyebb lesz,tudjuk kezelni a helyzeteket,dolgokat…mindenkitől csak annyit váruk amennyit az adni tud és akar..Lassan elfogynak mellőlünk azok az emberek akivel nem vagyunk azonos rezgésen…akik viszont megmaradnak Ők valóban a barátaink…Véget ért a kávéidő…vár a többi teendő…Kívánok Mindenkinek csodaszép szeptembert…lássunk is ne csak nézzünk..vegyük észre a csodákat…és tudjunk tiszta őszinte szívvel örülni is ennek….<3 Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!Márai Sándor..

Közzétette: Márta Balogh – 2019. szeptember 1., vasárnap

 

– Hogy maradhatott egyedül ez a kis vidra?
– Erre szoktam azt mondani 32 vidra felnevelés után, hogy egyik sem hozza magával a feketedobozt, tehát nem tudjuk. Sok esetben az anya elkóborol, esetleg amíg az egyik kisvidrát költözteti, addig a másik elmászkál. Többesélyes a dolog.

– Bonit Keszthelyen találták meg. Ezek szerint a Balaton közelében is élnek vidrák?
– Ahol Magyarországon tiszta víz és hal van, ott a vidra is megél. Magyarország vidranagyhatalom, ám a faj nálunk is fokozottan veszélyeztetett. Természetesen védeni kell őket is, mint annyi más állatot.

– Minden vidra visszakerül a természetbe?
– Ez a cél. Megpróbálom minden tudásommal vadnak nevelni őket. Amikor kikerülnek a vidraóvodába, akkor naponta háromszor etetek, nincs babusgatás. Bár Bonira naponta többször ránézek, már nincs meg köztünk az a közelség, mint amikor cumizott. Megismerkedik a természettel, a vízzel, a fűvel, kezdi felfedezni, hogy ő vidra.

– Petesmalomban élnek olyanok példányok, melyek végleg ott maradtak, nem lettek visszaengedve.
– Igen. Luca, a vidrapark első lakója, egy 21 éves vidrahölgy. Ő már nagyon öreg, hiszen 18 év az átlagéletkoruk. Itt él még Bendegúz is, akit Kaposvár belvárosában találtak. Kétnapos kora óta én nevelem, és annyira emberközelivé vált, hogy a halálát okozná a szabadon engedés. Ezeket az állatokat be tudom mutatni a Petesmalomba érkező vendégeknek. Óvodai, iskolai csoportok jönnek hozzám, sokszor biológia órát is tartok. Nem egy üvegfal mögött, hanem saját, természetes közegükben láthatják a gyerekek a vidrákat, miközben megismerkednek a természettel is. 2007 óta foglalkozom mentéssel, az első kis vidrámról film is készült Vidrasors címmel, melyet a Vad Magyarországot is jegyző Török Zoltán rendezett.

Luca, a legidősebb vidra (Fotó: STVSZ.hu/Nagy Tibor)

– Milyen az, amikor először kikerülnek a természetbe ezek az állatok?
– Amikor kiteszem a vidraoviba én itt bent bőgök, a lakásban, a vidrabébi pedig kint. Marha rossz érzés, hogy úgy mondjam. Akkor még utálja a vizet, és az ölembe akar bújni, hogy hagyja őt mindenki békén! Aztán szépen lassan hozzászokik. 2013 óta itt lakom itt kint, ahol a munkahelyem is van, a természet engem befogadott. Alázattal és tisztelettel nevelem fel a teremtményeket, hogy aztán el tudjam engedni őket.

A Vidrasors című filmet itt megnézheted:

 

Összeállította: Krausz Andrea

(Nyitókép: Boni vidra Petesmalomban, fotó: Balogh Márta)

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

Ajánlataink

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva