A keszthelyi Festetics-kastély melletti épületben a több mint 500 m2 területen elhelyezkedő modellvasút-kiállításon valósághűen összeállított régi gőzmozdonyok mellett mai, modern gyorsvonatok közlekednek.
A 19-21. századi Magyarország, Ausztria és Németország vasútjait szemléltető óriásmodell az eredeti állomásépületek, vasúti pályák, mozdonyok, szerelvények korhű mása. Az országok legjellemzőbb városait mutatják be, Hamburg, Nürnberg, Bad Schandau, Budapest, Székesfehérvár, és természetesen a Balaton kicsinyített mása is látható a kiállításon. Az adott vidék jellegzetes tájait és tipikus mozdonyait, kocsijait is megismerhetjük. A semmeringi vasútvonal a Világörökség része, itt közelről láthatjuk viaduktjait, alagútjait.
Fotó: Mihály Szilvia
Még a balatoni strandbüféket is építettek, ahol 100 évvel ezelőtt a hekket nem ismerték, helyette pontyot és fogast vásárolhattak a vendégek.
Fotó: Mihály Szilvia
Bár ki van írva, hogy ne szaladgáljunk, nem csak a gyermekek, hanem mi felnőttek is azonnal a mozgó vasúti kocsik után futnánk; követnénk, hol bújik be a szerelvény egy alagútba, keressük, hol jöhet újra a szemünk elé, vagy csak elszaladnánk a vasúti kocsik mellett Budapesttől Badacsonyig.
– Valóban többször ki van írva a kiállítási térben, hogy nem szabad szaladni, mint az, hogy vasútmodell-kiállítás – nevet Lukács Bernát, a vasúti kiállítás vezetője, aki beavat bennünket a terepasztal-készítés titkaiba is. – Nagyon kell figyelni arra, hogy ne a biztonsági üveg fékezze le a gyerkőcöket, de láttunk már magáról megfeledkező nagypapát, és tátott szájjal sétáló anyukát is. Mindenki talál magának valami izgalmas részt a kiállításban, azok is, akik nem ismerik a mozdonyokat, és nem érdeklődnek a technika iránt. A hölgyeket a kis tereptárgyak is nagyon érdeklik, a férfiak pedig az elektronikai háttérre kíváncsiak.
Nagyon sok modellező is jár hozzánk, folyamatos kapcsolatban vagyunk velük. Néha mi kérünk tőlük tippeket, néha mi segítünk nekik a saját vasúti pályájuk elkészítésében.
– Hogy kezdett el összeállni a múzeum?
– A Vadászati múzeum bővítésekor javasolta a modellvasút-kiállítás megépítését Egly Tibor, a kastély zongoraművésze, aki hobbiszinten foglalkozott a vasútmodellekkel. A terepasztalokat egy éven keresztül építették, az adott állomások tervrajzai és fotói alapján haladtak a munkákkal. A most látható kiállítás 40 % lett kész a nyitásra, az elmúlt 12 évben folyamatosan épülnek az új részek.
– Hogy készül egy-egy táj, jelenet?
– A terepasztalt és a házakat mi építjük. Van, amit kartonpapírból készítünk, van, ami már előre el van készítve, és néhány tárgyunk 3 D-s nyomtatóval lett kinyomtatva. A terepasztal szerkezete egy faváz, arra van húzva egy fém vagy műanyag háló, ez lett legipszelve, lecsiszolva és lefestve, majd ezen van kialakítva a terep. A váz szerkezete úgy lett elkészítve, hogy az elbírjon bennünket, hiszen folyamatosan újítjuk és tisztítjuk is a terepasztalt.
Fotó: Mihály Szilvia
– Milyen gyorsan épül meg egy új rész?
– Inkább lassan készül, mint gyorsan. Egy 1×1 m-es terepasztalt nagyjából egy hónapig építünk, nagyon aprólékosan ki van dolgozva minden részlet. A cél, hogy teljesen élethű legyen a kiállítás, hogy valóban lenyűgözze a vendégeket. Az itt látható Festetics-kastély makettet egy hónapig építettük.
Minden tárgyunk 87-szer kisebb mint a valóságban. Az összes ház, ami itt fel lett építve, valóban létezik valahol, de az elrendezést és a házak közötti jeleneteket már mi találjuk ki. A kollégáimmal döntjük el, hogy biciklisek legyenek egy terepen vagy épp villamos. A ragasztás és a festés miatt a nagyobb épületeket külön helyen készítjük el. A füvezést, útfestést a terepasztalon végezzük.
A települések között közlekedő vonatok menetrend szerint közlekednek, mindegyiknek megvan a saját pályája. A videó betekintést nyújt e különleges miniatűr világba:
– Mi irányítja a vonatokat?
– Ez egy digitális rendszer, három számítógép vezérli a közel 3 km-es sínpályán a vonatok mozgását. A terepasztalok alatt több mint 15 km hosszú vezetékhálózat fut. 60 vonat közlekedik a síneken, ezeket 16 V egyenfeszültség működteti. Minden vonatban van egy számítógépes dekóder külön címzéssel. A menetrendünket is folyamatosan csiszoljuk, egy időpillanatban 20 menetrend fut párhuzamosan. Ha egy szerelvény beér egy állomásra és megáll, abban a pillanatban elindul valahol egy másik vonat. Az irányító monitoron látjuk az objektumorientált vonatirányító rendszert, amibe az okos eszközöknek köszönhetően már mobiltelefonnal is be tudunk lépni.
Fotó: Mihály Szilvia
– Hogy takarítják ezeket az apró épületeket, figurákat?
– Kis ecsetekkel szépen végigsöpörjük a tárgyakat, aztán porszívóval beszippantjuk a lesöpört port. Egy év alatt érünk körbe az egész terepen, ha napi egy óra takarítást számolunk.
– Milyen újítások várhatók a közeljövőben?
– Napi szinten, folyamatosan ötletelünk. Hamarosan elkészül egy új kisváros, amiben egy villamos fog közlekedni, amit a vendégek irányíthatnak. Mellette egy kivetítőn pedig nyomon követhetjük, mit lát a villamosvezető, mert a villamos fülkébe beteszünk egy kamerát is.
A Balaton körüli részen is lesz idén egy nagyobb felújítás, interaktív elemekkel egészítjük ki a rendszert. Ha valaki megnyom egy gombot, azzal mozgásba hozhat tárgyakat, melyek akár hangot is kiadnak majd.
Két évig tartott, míg létrehoztuk a most látható éjszakai világítást. Ez egy nagyon szép két év volt, aprólékos munkákkal. Az ilyen felújításokat nyitvatartási időn kívül lehet elvégezni, hiszen le kell szednünk a biztonsági üveget, szét kell szedni a terepasztalt, fúrunk-faragunk, porszívózunk, ezek a hangok zavarnák a vendégeket. Balatonszentgyörgyöt és a zalai részeket pár hónapja újítottam fel, a fű állapotából láthatjuk, hogy ez újabb rész.
Fotó: Mihály Szilvia
– Hogy zajlik az újrafüvezés, ha azt nem a kertben, hanem a terepasztalon végezzük?
– Felszedem a régi füvet, univerzális, majd vízalapú falragasztóval kenem le a terepet, és arra szórok egy előzetesen átszitált homokréteget. Ha megszárad, egy újabb réteget kenünk rá, és egy statikus fűszóróval fújjuk rá a füvet. A fűszálak ennek köszönhetően állnak egyenesen, olyanok, mint a valóságban.
– Hogy kerültek a repülőgép modellek a vasút mellé?
– Gyerekkoromban repülőgép modelleket építettem, ezért látható a vitrinben 160 db repülőgép modell, melyeket én készítettem.
– Melyik a kedvenc része a terepasztalon?
– Az a kedvenc részem, ami még nincs kész, mert ott lehet ötletelni és dolgozni. Az egész terepet egyben szemlélem és látom át, nagyon jó dolog olyat alkotni, amit több ezer ember lát.
Bár az itt látható az apró terepfigurák ugyanúgy élik a mindennapokat, mint az átlagos emberek, nagyon szeretem azokat a jeleneteket, amikben néhány geggel is meglepjük a figyelmes nézőket a múzeumban. Az autósmoziban a kocsik között például egy tank is látható, a focipályán egy verekedést mutatunk be focimeccs helyett, a havas hegyoldalnak pedig néhány gumimaci lakója is akad.
Még és egy dinoszaurusz is rejtőzik a terepasztalon, az éjszakai megvilágításban bukkanhat rá az ügyes szemlélő.
Nézd meg a kiállításon készített képeinket:
A Történelmi Vasútmodell-kiállítás a Festetics-kastély mellett a Vadászati Múzeummal egy épületben található. Könnyen megközelíthető autóval, saját ingyenes parkolója és elektromos autó töltője is van.
