559 vitorlás rajtolt el reggel 9-kor. A katamaránok azonnal kilőttek, az egytestűeknél pedig széthúzódott a mezőny, attól függően, hogy kinek milyen helyet sikerült megcsípnie a rajthoz.
A rajt nehézségét és szépségét egészen addig nem tudtam értékelni, amíg el nem kezdtem magam is hajózni. Akkor fogtam fel, hogy a tény, miszerint a vitorlásokon nincsen se fék, se gáz, elképesztően megnehezíti a verseny elejét, mondjuk, egy autóversenyhez képest. A verseny rajtvonalát tilos a hangjelzés előtt átlépni, viszont a győzelem szempontjából előnyös, ha a hivatalos indulás után minél hamarabb és minél nagyobb sebességgel indulnak neki a hajók.
Ezért a rajtvonal mögött kavarognak a hajók a rajtot megelőző negyedórában, és amikor elhangzanak a figyelmeztető lövések, minden hajó visszaszámol, és igyekszik úgy helyezkedni és úgy gyorsítani, hogy pont a rajtlövés csattanása után haladjon át a vonalon, full sebességgel. Ez komoly tudást és gyakorlatot igényel, na meg kötélidegeket. A Kékszalag rajtja annyiban különlegesnek tekinthető, hogy – mivel rengetegen indulnak rajta – elképesztően hosszú a rajtvonal, és a többtestűek más szektorból indulnak, hogy ne legyenek ütközések.
Idén egy motorcsónak fedélzetéről figyelhettem az indulást, le voltam nyűgözve, hogy viszonylag kis helyen együtt láthatom Európa legcsodálatosabb hajóit.
Ez első szakasz végén a Fifty-Fifty fordult először Balatonkenesénél, 10 óra 30 perckor.
Utána átvette a vezetést a svájci Roland Gäbler vezette Black Jack, ők vették elsőként a siófoki bóját. Most, amikor a cikket írom, Fonyódligetnél jár az eleje, és ha jól látom, ismét a Fifty-Fifty van az élen, hajókáznak Keszthely felé, miközben a mezőny jelentős része még csak a siófoki forduló felé igyekszik. Alsóörs-Almádi körül leállt a szél, oda sokan beragadtak, csak azok tudtak valahogy vállalható tempóban továbbevickélni, akiknél volt bőszeles vitorla.
Az abszolút verseny egyértelműen a többtestűek között fog eldőlni, a média is őket figyeli, de Kékszalag névtelen hősei a kevésbé előnyös menettulajdonságokkal rendelkező túrahajók. Az ő legénységüket a 155 kilométeres távon alaposan meggyötri a hőség, a változékony, olykor szélsőséges időjárás, a nem alvás és a komfort teljes vagy részleges hiánya. Harmincvalahány óra vitorlázás után, izzadtan és fáradtan már nem mindig őszinte a mosoly az arcokon, de mégis kitartanak, és ez óriási dolog.
A Magyar Vitorlásszövetség gyönyörű fotóit pedig itt láthatod.
Jó szelet!