– Milyen a XIX. századi magyar írók Balaton-képe?
– Nem tudom, hogy volt-e ilyen. A XIX. században a Balaton még nem annyira irodalmi téma. Ha téma, akkor az a füredi gyógyfürdő. Ami ide vonzotta az alkotókat éltükben és holtukban is. Pl. Kisfaludy Sándor a színházalapító menedzser, akiből majd az első balatoni köztéri irodalmi szobor lett. Csúnyának csúnya, de a miénk. Le is bontották később. Garay János versciklust szentelt a tónak, fontos helyeinek, mint pl. Füred és Tihany, de jobban érdekelte őt a gyógyvíz, mint a tó. Ne feledjük, a balatoni kirándulás célja ekkor és még sokáig nem a fürdés, hanem ezzel összefüggésben a gyógyulás, vagy a szórakozás volt. Az ilyen tartalmú írások egy-egy művel vannak jelen az életművekben. Csokonai tihanyi verse, Berzsenyi ódája, Vörösmarty novellája a pillanatnyi élmény hatását tükrözi, de nem vonzza őket vissza, hogy valami általánosabb képet tudjanak megjeleníteni a Balatonról, hangulatáról, tájairól. E szempontból nézve persze rendkívül gazdag ez az irodalmi hagyaték, elég utalnom Matyikó Sebestyén József két kötetes nagy antológiájára, mely csak Füred és az irodalom alkotóinak tárháza egy-egy idézett művel vagy annak részletével.
– Mennyiben más Jókai Mór vagy Eötvös Károly balatoni, irodalmi világa?
– Jókait olyan túl sok balatoni írást nem alkotott, kisebb novellákat irt, meg Kakas Márton álnéven humoros karcolatokat Füredről, de azáltal, hogy Füredre telepedett s visszatérő nyári vendég lett, sokat tett a Tó megismeréséért, vonzásának erősítéséért. Az arany ember, amelyből Füred kultusza táplálkozik pedig a maga teljességében hatott a magyar irodalom és olvasói Balaton képére. A képet igazán Eötvös Károly formálta legendássá, akinek két könyve: Utazás a Balaton körül és A balatoni utazás vége valóban egy újrafelfedezés, vagy inkább felfedezés volt a kortárs irodalom alkotói és olvasói számára a Balaton ezerszínű múltjáról, s főleg jövőjének lehetőségeiről.
– Hogyan változott meg a XX. századi íróink, költőink írásmódja a tóról?
– Vannak állandósuló motívumok, amelyek a XX. században is hatottak a tavi alkotókra. Nyilvánvaló pl. a bor s vele együtt a Badacsony, amely összetetten jeleníti meg a képzőművészet és a szépirodalom karakteres táji jegyeit. Kiteljesedett Tihany hatása, amely jelzi, hogy az egynapos program helyett a letelepülés és visszatérés lesz a jellemző. S ennek következtében kinyílt a balatoni világ és élmény, sokrétűvé vált. Nem véletlenül lett híres az irodalomban Lipták Gáborék háza Füreden, ahol az ötvenes-hatvanas években szinte minden kortárs író menedéket, nyugalmat és rossz bort kapott. De a szigligeti alkotóház is kiszélesítette ennek az élménynek a határait, hiszen az itt készült valóságos alkotások, illetve szellemi vonzások dokumentumaiból is testes kötet állítható össze, amiként van is ilyen, több kiadásban. Badacsony hegye Tatay Sándorral, Tihany Illyés Gyulával, Füred Déry Tiborral… S ez csak az északi oldal. A déli oldalról is számtalan példa hozható, Siófok a maga XX. századi megjelenésével, fővárosi utánérzéseivel, mondén világával és az odalátogatók elvárásaival is rendkívül gazdag és változatos irodalmi képet hozott létre. Sorolhatjuk a hatalmas nemzedéket, Krúdyt és Karinthyt e városban a többiekkel együtt.
– Van-e kedvenc tavi alkotója?
– Egyet kiválasztani mindig nehéz a sok „nagyon szeretem” élményből. Olyan lehetetlen, mint arra a kérdésre válaszolni: melyik könyvet vinné egy lakatlan szigetre magával az ember. Nyilvánvaló, hogy én Eötvös rajongó vagyok, általában, a balatoni könyvei és családi történetei nekem igen kedvesek. De nagyon fontosak számomra Gárdonyi Géza írásai is, pl. a Vallomás című kisregénye határozottan a legjobbak közé tartozik e vonatkozásban. S persze Krúdy, aki Várpalotától, Veszprémen át, Füreden keresztül Kisörsig bekalandozza e tájat, nőket, kalandot mámort keresve, s azt a balatoni világot, amilyen persze soha nem is volt.
– Balatonról szóló köteteiről mesélne bővebben?
– Harminc éve élek itt e vidéken. Nógrádból jöttem, felvértezve alapos Mikszáth-Madách ismerettel. Megállapodván rájöttem, hogy ők ide is köthetők. Mondjuk az említettek is megfordultak Balatonfüreden, Mikszáth Noszty Ferit Siófokra hozza vitorlást vásárolni. Krúdy nógrádi is, meg balatoni is, Jókai inkább idevaló, mintsem Nógrádba tenném. Így azután lett témám bőven, hiszen megnyílt előttem a jelenkori irodalom éppen Füred jóvoltából, amely évszázadok óta a kortárs irodalom és alkotóinak menedéke, alkotó-tava. Déry Tibort mindig is kedveltem, most kaptam belőle a Tamás hegyről nézve őt. Örkény István is a kedvencem, humorral köti ide az emlékeket. De Németh László is a szellemi kialakulásom kalauza volt, itt közvetlen kapcsolatba kerülhettem vele, persze csak a műveivel már. A régiek közül örömmel olvastam Kisfaludy Sándort, igazán sajnálom, hogy ennyire kiesik az olvasói emlékezetből. Vagy éppen Gárdonyit, akit amúgy is, meg imigyen is nagyon kedvelek. Róluk szólnak az írásaim, a táj és irodalom különleges vonzalmát elemezve, ők mindannyian szerepelnek ezekben, valamilyen módon, akár a magánéletük (szerelem, házasság), akár a műveik kapcsán.
– Nemesvámosról írt legutóbbi könyve milyen témákat ölel fel?
– .Jó kis falu ez Veszprém és a Balaton között, rálátással a Bakonyra, ahol élek. A képviselőtestület szívén viseli, hogy a település értékeiről mindenki tudjon, ismerje hol él. Akad itt bőven okos református lelkész, jó tollú költő, ’48-as katona, derék tanító, segítőkész állatorvos, stb. stb. Ők persze már nem élnek, az ember élőkről ne írjon könyvet, abból csak a gond van.
– Legózik még? Ha jól tudom, itt is van kapcsolódási pont a kultúrához…
– Most hagyom abba a legózást. Tihanyban nyílik (nyílt) egy állandó kiállítás a gyűjteményemből (persze, nem fért el minden) a Garda ház tetőterében. Egy „korszerűtlen” készletem van, mindenféle star wars nélkül. A legó várost építik, ahogyan az a 40 év alatt gyűjteményemből összeáll: téli várossal, stadionnal, vidámparkkal stb. A kultúrához úgy kötődik, hogy a legó mára része az iparművészetnek, a dizájn kultúrának. Egyfelől persze gyermekjáték, másrészt kialakítása, megoldása révén végtelen lehetősége az emberi cselekvés, kultúra fontos részévé tette. Aki itt kreatív, az az élet más területén is azzá válhat. Elősegíti a gondolkodó, a teremtő ember fejlődését.
– Milyen munkán dolgozik mostanában, milyen tervek foglalkoztatják?
– Kisebb-nagyobb anyagokon. Van egy közeli évforduló, arra készülünk: 2022-ben lesz Mikszáth születésének 175. esztendeje Ez is kerek és fontos évszám. Van egy Mikszáth társaság, abban ügyködöm, ott készül egy-két dolgom, szerkesztve, írva, újra írva. Ami igazán fontos még, hogy Fráter Erzsébetről – Madách Imre feleségéről – írok, amelyben megbirkózom a lehetetlennel. Megpróbálok ugyanis segítséget adni az olvasóknak és a tankönyvíróknak, hogy másként lássák e szerencsétlen sorsú nő tragédiáját, mint ahogyan azt 150 éven át belénk sulykolták. Fontos évforduló lesz 2023-ban, ugyanis akkor lesz Madách Imre születésének 200. évfordulója. S ha van európai értékünk, akkor az Az ember tragédiája. Talán egyszer elérjük, hogy ő legyen az egyik leghíresebb magyar, akinek művét 40 nyelvre lefordították, a világ színpadain bemutatták. Aki egy olyan drámát alkotott meg, amely egyszerre foglalja össze történelmi távlatokban a magyar és az emberiség sorskérdéseit.
