– Délelőtt 10 óra van, s azon kevés zenészek közé tartozol, akiket ilyenkor is el lehet érni. Mivel telnek mostanában a napjaid, mit csinálsz ma délelőtt?
– Egy templom közelében lakom, ezért ha akarok, ha nem, a harangok hétkor felébresztenek. (nevet). Most azzal töltöm az időmet, hogy az elektromos gitáromon gyakorlom a Follow The Flow dalokat, ugyanis kitaláltuk, hogy az ének mellett ezentúl azon is játszani fogok a koncerteken. Most van idő kísérletezni, próbálgatni a hangszíneket. Tegnap is ezt csináltuk Gabival (zenekarunk basszusgitárosa), és épp az előbb ment el tőlem Csabi, akivel pedig egy új dal ötletén dolgoztunk. (Fura Csé, a zenekar másik tagja – a szerk.)
– Többször hivatkozol a múltadra a szövegeidben, s hogy hibáztál. (Legutóbb a Haladok-ot hallgattam) Most boldog vagy?
– Sokan, sokszor mondják, hogy nem bántak meg semmit és nem élnék másképp az életüket, ha újrakezdhetnék, mert akkor nem lennének azok az emberek, akik most. Szerintem ez hülyeség. Én nagyon sok mindent másképp csinálnék az életemben. Sokat hibáztam és a saját bőrömön tapasztaltam/tapasztalom meg a következményeit, mert fejjel megyek a falnak és nem hallgatom meg a tanácsokat.
Úgy érzem, hogy soha nem leszek boldog és elégedett. Vannak pillanatok, amelyekkel elégedett vagyok, de az nagyon ritka. Ugyanakkor az esetek többségében ez visz előre az életben, az alkotásban. Lehetünk boldogan is sikeresek, de én egyelőre nem így működöm. Ami viszont tök fontos, szerintem az, hogy felismertem, hogy ez van, megbékéltem ezzel a helyzettel, elfogadtam.
Fotó: Bodnár Dávid / Follow the Flow hivatalos
– A Tavasz című klipetekben látva téged, ahogyan ezeket a sorokat énekled, az édesbús jelző jutott eszembe. Amikor rád néztem és láttam a videóban az arcod, akkor viszont az, hogy olyan vagy, mintha szerelmes lennél. Ez a videó a karanténidőszak alatt jött ki. Mi történt veled akkoriban?
– Nem voltam szerelmes, amikor forgattuk a videót. 2-3 évvel ezelőtt ha valakivel interakcióba léptem a mindennapok során gyakran megkaptam, hogy milyen megnyugtató kisugárzásom van. Ugyanezt mondják BLR-el kapcsolatban is. Azt gondoltam, hogy 0-24 dolgozunk, hogy felgyorsult az életvitelem, jött a zenekar, a koncertek, s a pörgés hatására ez már kiveszett belőlem, de a karantén ideje alatt visszatért. Nem voltak koncertek, nem jártunk sehová, lelassult az élet és most újra jók a rezgések. Megint azt hallom az emberektől, hogy megnyugtató érzés a közelemben lenni.
– A folyamatos koncertezés, pörgés és hype mellett mivel tudsz töltekezni a hétköznapokban?
– Nagyon szeretek túrázni. Bár idén kevés lehetőségem volt rá, de a természetjárás az, ami a leginkább kikapcsol.
– Szoktál túrázni a Balatonnál is?
– Mostanában kezdtem el felfedezni a Káli-medencét. Egy barátomnak van nyaralója Dörgicsén, oda nagyon szívesen megyek, hatalmasakat lehet ott aludni. Elkezdtem SUP-ozni is, hetente egyszer biztosan beiktatom majd, pláne, hogy a közelmúltbéli betegségem óta nem túl jó az egyensúlyérzékem, a SUP pedig nagyon jól tud javítani rajta.
– Mi történt veled, milyen betegséged volt?
– Január végén felléptünk Franciaországban. A koncert után este 11-kor egy teljes nap után elindultam haza a hegyekből hólánccal. Másnap reggel 10-re abszolváltam is a több, mint 1200 km-es utat, azonban másnap reggelre rosszul lettem és kórházba kerültem. Neuritis Vestibularist diagnosztizáltak nálam, ami tulajdonképpen hallóideg-gyulladás, teljesen elvesztettem az egyensúlyérzékem, egy hétig folyamatosan forgott velem a világ és gyakorlatilag újra kellett tanítanom a testemnek a földi fizikát. A betegség után egy hónappal tudtam először újra futni, viszont extrémebb szituációkban még mindig tetten érhető a labilitásom. Sokat segít a finomhangolásban a SUP-ozás.
– Szeptember 4., Siófok, Plázs a legközelebbi „Balaton-buli”.
– Most azon vagyunk, hogy újratervezzük a zenekar életét és kitaláljuk, hogy hogyan tudjuk életben tartani csapatot a következő szezon kezdetéig. idén kuriózumnak számít minden, a közönségünkkel együtt eltölthető pillanat, ami által felértékelődnek az ilyen alkalmak. Az eddigi állomásokból kiindulva azt tapasztaljuk, hogy ezt a közönség is hasonlóan érzi és gondolja, így például legutóbb is áradt a szeretet az emberek között.
– Mire emlékszel a Balatonról a gyerekkorodból és hogyan változott a viszonyod a tóhoz felnőttként?
– Borsodi vagyok, elég messze volt gyerekkoromban a Balaton, pláne trabanttal! (nevet) Párszor voltunk csupán, s a szokásos emlékeim vannak: strand, fürdés, lángos. Most már egészen megváltozott a viszonyom a tóval. Inkább a barátok jutnak eszembe, a fesztiválok, vagy a gasztronómia. A tihanyi akusztikus koncertemkor jártam a Szent Donát Borkúriában, lélekzetelállító…
Fotó: Bodnár Dávid / Follow the Flow hivatalos
Nyitókép: Bodnár Dávid / Follow the Flow hivatalos
