– Debrecenben születtél és nőttel fel. Gyerekkorodban nyaraltatok a Balatonnál?
– Nekem ez kimaradt, mert a szüleimmel, főként külföldre jártunk nyaranta, Görögország, Törökország, Olaszország, Horvátország volt a fő úti cél. 2004-ben költöztem Budapestre, ahol kialakult egy baráti társaság, és az egyik lánynak Balatonaligán volt nyaralója egy fantasztikusan szép helyen, a kert végében a Balatonnal. A húszas éveim elején, amikor először leutaztam oda, rögtön szerelembe estem a tóval és az egész környezettel. Felejthetetlen élmények fűznek ehhez az időszakhoz, a vad buliktól kezdve, a romantikus, tábortüzes, beszélgetős estékig. Ezek az emlékek nekem a totális szabadságérzetről szóltak. Most is vannak balatoni ismerőseim, főképp az északi partot fedeztem fel mostanában. Sokszor megyek le, és amikor elérek a Kőröshegyi viadukthoz, meglátom a tavat, mindig megdobban a szívem, és nem csak azért, mert rák jegyű lévén vonzódom a vízhez, hanem mindig megérint, hogy milyen csodálatos a Balaton. Egyszerűen lenyűgöz a tó szépsége, a természeti képződmények, az egész környezet.
– Említetted, hogy voltak „ereszd el a hajam” bulik is. Nem is gondoltam volna rólad, mindig visszafogottnak tartottalak.
– Gyerekkoromban olyan nevelést kaptuk a szüleinktől, ami szigorú volt ugyan, de megadta a szabadságunkat is. Gimnáziumi éveimtől kezdve a fizimiskám miatt mindenki úgy gondolta, hogy visszafogott vagyok, de később pont ezek a balatoni kiruccanások hozták ki belőlem a féktelenséget. Persze csak módjával és baráti körben, mert nem szeretem a feltűnősködést.
– A zenei előadóknak általában a nyár a koncertezés fő szezonja. Mikor szoktál utazgatni?
– A szakmámból kifolyólag és magánemberként is sokszor utazom külföldre. Idén májusban például a Kanári szigeteken jártam, az is hatalmas élmény volt. De például a keszthelyi koncert előtt a szüleim borsodi nyaralójában töltöttem pár napot, ami egy tó mellett van, és az is nagyon jólesett. A Kanári szigeteken a napi strandolás mellett, elmentünk megnézni a vulkánt, bementünk a fővárosba, sok látnivalót feltérképeztünk. Szeretek benyomásokat kapni mindenről. Nem vagyok kifejezetten múzeumlátogató típus, de nagyon kedvelem például a királyi palotákat, kastélyokat, templomokat. Érdekel a helyi gasztronómia, az ízek, mindig kipróbálom a helyi specialitásokat.
– Ma Keszthelyen, a gyönyörű Festetics kastélyban lépsz fel. Milyen műsorral készülsz?
– Egy filmzenés összeállítással, és néhány olyan musical darabbal, melyekből filmek is készültek, vagy filmek betétdalaiként is népszerűvé váltak, mint a Macskák, a Szépség és Szörnyeteg, a My Fair Lady, stb., de elhangzanak a Keresztapa, a Titanic, a Sztárom a párom, a Volt egyszer egy vadnyugat, a Rómeó és Júlia ismert dalai is. Ezenkívül lesz egy kis operett blokk is, úgyhogy könnyed, nyári esti koncertre számíthat a közönség.
– Az operett manapság nagyon népszerű. Hogy került be nálad a repertoárba?
–A velencei Vízi Színházban mutattam be nemrég az egy órás operett és musical koncertemet, és amikor készültem erre a fellépésre, rájöttem, hogy az összes dalt ismerem, hiszen a nagyszüleim is hallgatták. Ez a stílus egy igazi hungarikum, minden magyar génjeiben benne van. Egy Operett színházas barátommal beszélgettünk is erről, hogy én az elegánsabb vonalát szeretném ennek a műfajnak képviselni, ami technikailag ugyanolyan nehéz, mint a klasszikus éneklés.
– Lassan vége a nyárnak, mire készülsz az őszi időszakban?
– Már augusztus végén kezdődnek a próbák a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, ahol felkértek a Chicago című musical egyik szerepére, ami azért kihívás, hogy mert az ebben kapott szerepet anno a szerző férfi szopránra írta, de eddig nők énekelték, vagy ha férfi volt az előadó, akkor lejjebb transzponálták, mint ahogy a szerző megírta. Úgy tudom, ezt a szerepet először férfiként Magyarországon először én fogom abban a hangmagasságban énekelni, amiben ahogy eredetileg megírták. Ez egy igazi karakterszerep, nagyon várom. Szeptember 22-én lesz a darab premierje, és mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon jó előadásnak ígérkezik.
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a többi interjúért!
Fotók: Vásáry André