Hirdetés – Az Arcus Temporum XV – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál első pillantásra lehetetlenre vállalkozik: meghívni egy pillanatnyi csendre az idelátogatókat a művészet és az élet forgatagában. Ám a különleges helyszín és a program azt ígéri, hogy a résztvevőknek intenzív – történésekkel, találkozásokkal, sűrű kulturális élménnyel teli – csendben lehet részük, amelyben akár még nagyobb mélységek előtt is megnyílhatnak.
Mert ha valaki járt már Pannonhalmán, tudja, hogy a bencés főapátság a csend szigete. Körülveszi a 19. században telepített arborétum természetes csendje; a „Szent hegy”, amelyre épült, kiemeli a környező főutak és települések mindennapi életének zajából; a szerzetesközösség tudatos csendje pedig a csend oázisát teremti meg a falakon belül a nyolcszáz éves bazilikában, az ötszáz éves kerengőben és a kétszáz éves könyvtárban. Nem véletlen, hogy a Pannonhalmi Főapátság 2019-es kulturális-spirituális évadában a csend áll a középpontban, annak is számtalan árnyalata. Nem az elhallgatás, az elfojtás rossz csöndje, hanem az elmélyülés, az önmagunkkal való küzdelem, a megértés és a titok előtti elnémulás nagy csendje. Tud-e valamit kezdeni e sokarcú csenddel egy kortárs művészeti fesztivál? Az Arcus Temporum XV – Pannonhalmi Művészeti Fesztivál arra vállalkozik az idén, hogy zenei, irodalmi, képzőművészeti és spirituális szólamaival ezt a csöndet kerülgeti-közelíti hol hangosabban vagy halkabban, hol zenével vagy szótlanul.
A szerzetesközösség tagjai vallják, hogy aki kiteszi magát a csendnek, előbb-utóbb önmagával, kapcsolatainak hálójával és ha hívő, Istennel is találkozik. A fesztivál spirituális alkalmai ezeknek a csendben történő találkozásoknak adnak teret. A bencés szerzetesek arra hívják a fesztivál látogatóit, hogy a program keretében kóstoljanak bele a keleti és nyugati szerzetesség által egyaránt gyakorolt meditációba és szemlélődésbe, kapcsolódjanak bele a Biblia közösségi olvasásába, ismerjék meg a labirintusjárás gyakorlatát, erejükhöz és érdeklődésükhöz mérten vegyenek részt a bencések napi imádságaiban.
A spiritualitás mellett az Arcus Temporum fesztivál sajátosságát a különleges zenei program adja. A monostori és a kortárs kultúra egymásmellettisége az, ami a pannonhalmi fesztivált az elmúlt tizenöt év alatt a régió és hazánk kulturális arculatának meghatározó részévé tette. Az egyedi atmoszféráról pedig ismét a főapátság különleges terei – a bazilika, a könyvtár, a koncertterem, a Boldogasszony-kápolna, valamint az épületegyüttes egyébként zárt helyszínei – gondoskodnak.
Ami a zenei programot illeti – ismét Keller András és Rácz Zoltán művészeti vezetők gondoskodtak az összeállításáról – klasszikus és kortárs zeneművek alkotnak időíveket. Játszanak fiatal hazai tehetségek – Homoki Gábor, Ránki Fülöp, Zemlényi Eszter –, fellép a Ligeti Ensemble, a Keller Quartet, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar, Vashegyi György, Keller András és Rácz Zoltán. A művészeti vezetők John Cage, Johann Sebastian Bach, Dmitrij Sosztakovics, Claude Vivier, Olivier Messiaen, Arvo Pärt, Toru Takemitsu, Jehan Alain és Mieczysław Weinberg műveit helyezték egymás mellé. A tíz év után Pannonhalmára díszvendégként visszatérő Gidon Kremer és a Kremerata Baltica Weinberg születésének 100. évfordulója előtt tiszteleg három rendkívül különlegesnek ígérkező koncertjén.
A fesztivál házigazdája, Gálffi László izgalmas színháztörténeti momentumra vállalkozik, amikor 30 év után újra, csak a fesztivál közönségének előadja Rimbaud-tól az Egy évad a pokolban című darabot. Mindezt az 1000 éves bencés monostor falai között. A csend költészeten belüli szerepéről Takács Zsuzsa Kossuth-díjas író, költő, műfordító beszél.
A háromnapos fesztivál ideje alatt különleges tárlatvezetések keretében megtekinthető a Csend című kortárs művészeti kiállítás, a Lucien Hervé – az építészet csendje címet viselő fotókiállítás, valamint a Trafó „Nem bízom a szavakban” alkotópályázatára érkezett művek tárlata. Az Arborétumban Kerezsi Nemere és Nagy Csilla installációja tekinthető meg.
