Huszka Jenő (1875-1960)

Kezdjük Kálmán Imre mellett az egyik leghíresebb operettszerzőnkkel, Huszka Jenővel (1875-1960), aki Fonyód neves vendége volt évekig.

Varga István fonyódi helytörténész, a villasor kiváló ismerője így írt könyvében Huszka fonyódi illetősége kapcsán: „Huszka Jenő jogi végzettséggel az akkori Kultuszminisztériumban nyert fogalmazói állást. Itt főnöke, a Bélatelepen villatulajdonnal rendelkező Lippich Elek volt, aki megkedvelte az 1900-as évek elején már zeneszerzéssel magának nevet szerzett Huszkát. Lippich leányának, Loncinak „ártatlan szépsége azonnal megragadta” Huszkát, aki „elfogadta a család bélatelepi, nyári meghívását.”

Mindez 1905-ben történt, s a székesfővárosban, illetve a balatoni nyár alatt

Huszka beleszeretett hivatali elöljárójának 17 éves, nála 13 évvel fiatalabb lányába, akit aztán – bár apósa távolságtartással kezelte a tervet – 1906. szeptember 29-én feleségül vett.

A zeneszerző – zeneakadémiai és párizsi zenészéveit követően – valóban a kultuszminisztériumban dolgozott, hiszen jogi diplomával is rendelkezett. De már ekkoriban részese lehetett élete első nagy sikerének, hiszen 1902-ben mutatták be a Népszínházban Bob herceg című örökzöldjét. Sorra születtek teltházas, nagy visszhangot kiváltó és népszerűséget hozó darabjai: Aranyvirág (1903), Gül Baba (1906), majd később a híres Lili bárónő (1919), a Mária főhadnagy (1942).

Lippich Leonával kötött házassága idején sok időt töltött bélatelepi villájukban, a jól ismert Huszka-dalok nagy része született meg itt.

Lippich Leonától ugyan 1924-ben elvált, de második feleségével, Arányi Máriával is hosszasan időztek Bélatelepen, ugyanis a korábbi házasságból ismert villát megvásárolta. Nyaralója egyfajta zenei hajlékként is működött, sokszor vendégeskedett nála Kacsóh Pongrác, a János vitéz szerzője vagy Pete Lajos kaposvári nótaszerző.

Huszka egészen 1944-ig gyakori vendég volt nyaralójában, amit 1945 nyarára kifosztottak. A neves zeneszerző nem akarta átélni kedves hajléka államosítását, ezért megvált attól, de a Balatontól nehezen szakadt el.

Tiszteletére egykori villájában 1971-ben emlékszoba nyílt Fonyódon, később a Fonyódi Múzeumban alakítottak ki emléktárlatot, ahol íróasztala, személyes tárgyai tekinthetők meg.

Huszka Jenő leghíresebb műve kétségtelen, a Lili bárónő lett, melynek szintén akad tavi vonatkozása. Hiszen Huszka ezt az operettet a korszak egyik híres primadonnájának, Péchy Erzsinek (1890-1933) hangjára komponálta.

Péchy Erzsi a fonyódi, Huszkánál tett látogatásai alkalmával kedvelte meg e vidéket, és vásárolt itt 1924-ben nyaralót. A településen jól ismerték, gyakran adott elő a helyi rendezvényeken.

Fényes Szabolcs szórakoztatja Szilágyiné Papp Mancit és Huszkáné Arányi Máriát Fotó: Film, színház, irodalom 1942

1926 augusztusában így tudósított róla az egyik újság: „A Budai Dalárda kitűnően sikerült hangversenyt rendezett szombaton este Fonyód-Bélatelepen, a Sirály-szállóban. Magyar szerzők műveit énekelték… a legzajosabb sikert azonban a Dalárda éneke mellett Péchy Erzsi aratta, aki Huszka Jenő zongorakíséretével bájosan énekelt el néhány dalt, melyekért az előkelő közönség virágesővel árasztotta el mindkettőjüket.”

Fényes Szabolcs, Huszka Jenő és Szilágyi László – Fotó: Film, színház, irodalom 1942

Nagy visszhangot váltott ki fellépései mellett a korabeli sajtóban, amikor 1930 nyarán az énekesnő autóbalesetet szenvedett éppen Fonyódra tartva. A székesfehérvári kórházi kezeléseket követően a fonyódi villa nyújtott neki gyógyulást, a Balaton vízében való úszás is hatékonynak bizonyult. Sajnos nem élvezhette hosszan a tavi nyarakat. Korán bekövetkező súlyos betegsége idején megvált nyaralójától.

Ránki György (1907-1992)

Balatonföldváron Ránki György (1907-1992) nevét viseli a Zeneiskola, nem véletlenül. Hiszen a neves zeneszerző több szálon is kötődik a településhez. Egyfelől nagybátyja a közeli Kőröshegy körorvosa volt egykoron, majd a család 1963-ban vásárolta meg József Attila utcai nyaralóját, ahova sokszor télen is ellátogattak. Ennek a villának a kertjében építették meg később az ún. Gombházat, ahol a világhírű zeneszerző több művét is megalkotta. Általában már májusban leutazott Budapestről Földvárra és csak októberben költözött vissza a fővárosba.

A balatoni környezet egyértelműen inspirálta zenei alkotásait. A Kossuth-díjjal elismert Ránki György – egykoron Kodály Zoltán tanítványa – a XX. századi zeneszeművészeink közül az egyik legsokoldalúbb alkotónk: musical, balettek, opera, rádiójátékok, filmzenék szerzője.

A Pomádé király új ruhája, az Egy szerelem három éjszakája vagy a Weöres Sándor által írt Holdbéli csónakos című megzenésített darabjait ma is előszeretettel játsszák, a földvári zeneiskola pedig műsorokkal, tematikus rendezvényekkel tartja életben emlékét.

Bár Ránki György életműve nagy, egységes egészet alkot, fia, Ránki András egy interjúban elmondta, hogy édesapja a halála előtti hónapokban tervezte: komponál egy balatoni szimfóniát.

Sajnos erre már nem jutott ideje, de édesapja balatoni kötődését ápoló, szintén zeneszerző fia már írt zenei darabot a földvári zeneiskola növendékei számára, amelyben Balatonföldvár történelmét is végigkövethetjük.

Ránki György és Hidas Frigyes zeneszerzők. Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

Goldmark Károly (1830-1915)

Goldmark Károly (1830-1915), Kálmán Imre mellett a másik nagy híresség, aki a Balaton partján született, hiszen Keszthelyen látta meg a napvilágot. A neves zeneszerző számos műfaj mestere volt, legnagyobb, világszerte ismert műve, a Sába királynője című operája.

Ugyan gyermekkorában családja elköltözött Keszthelyről, először Tabra, majd Sopron mellé tették át lakóhelyük, egykori szülővárosa a mai napig szépen ápolja a később nagy eredményeket elérő zeneszerző emlékét.

A nehéz körülmények, nagy nélkülözések közt felnövő Goldmark Bécsben tanult, kalandos életútja során több érdekes epizód is adódott. Bátyjával együtt – önkéntesként – részt vett az 1848-as szabadságharcban, ezért a megtorlás idején Sopron színházi zenekarában nyert menedéket. Később pesti tartózkodását követően Bécs lett a székhelye, majd 1865-ben megérkezett számára a várva várt első, nagyobb siker: a Sakuntala című nyitányának bemutatója kapcsán.

Goldmark Károly 1890-ben bécsi otthonában

10 év múlva következett a Sába királynője című művének bécsi premierje, amely a legnagyobb áttörést hozta meg számára. Ezt az alkotását számos nyelven bemutatták és a mai napig műsorukra tűzik a világ operaházai.

1910-ben, Goldmark születésének 80. évfordulóján Budapesten és Keszthelyen egyaránt nagy ünnepséget rendeztek. A Pesti Hírlap így idézte fel a keszthelyi eseménysorozat részleteit: „Délután három órakor a keszthelyi leányok virágos csónakkorzót rendeztek a Balatonon. Mintegy százhúsz feldíszített fehértestű csónak vonult fel Goldmark elé, aki nem győzött eleget gyönyörködni az eléje táruló látványban. Négy órakor a Kossuth Lajos-utcában leleplezték a Goldmark szülőházának falába illesztett emléktáblát. A háromszáz éves tágas udvarú, oszlopos tornácú ház környéke fel volt díszítve. Az emléktábla – Lukácsy szobrászművész jeles alkotása – carrarai márványból készült és a zeneköltő reliefjét ábrázolja a háttérben hárfával és az arckép alatt babérágak között a Sába királynőjének három ütemével. A felírás ez: Ebben a házban született Goldmark Károly zeneköltő.”

Az emléktábla-avatást követően díszközgyűlést, díszhangversenyt és velencei estet is tartottak a város szülötte tiszteletére.

Goldmark Károly zenéire nagyban hatott a romantika, a korszellem, de sok esetben a konzervatív hangzásvilágtól eltérő meglepő megformálás jellemezte, valamint műveiben többször fel-felbukkannak a magyar, olykor verbunkos motívumok.

Goldmark Károly keszthelyi szülőháza Fotó: Fortepan / Buzinkay Géza

Világszerte ismerik, a XXI. században is játsszák műveit, Keszthely pedig rendszeresen megemlékezik egykori hírneves szülöttéről, aki a Balaton mellől indult és lett világhírű muzsikus.

Nyitókép: shutterstock