Zsédáról kiderült az is, hogy elkezdte nyolcadik lemezét, és szenvedélye a kávézás. Fontosnak tekinti az írást is, évente összeállít egy kalendáriumot, idén tizenkettő magyar divattervezővel beszélgetett a színek varázslatos világáról, arról, hogy egész évben a legjobb formánkat hozhassuk, és megvalósítsuk terveinket.
Az énekesnő a rá jellemző derűvel, kedvességgel, végtelen harmóniával érkezett Balatonfüredre, ahol a Vaszary Villában, tárlatvezetésen tekintette meg „Lesznai Anna és Zoób Kati találkozása” című kiállítást. Mórocz Anikó, a Füred Televízió szerkesztője aztán rendhagyó módon beszélgetett vele, amikor Lesznai Anna magyar költő, író, grafikus, iparművész, 1900-as évek elejének egyik meghatározó személyisége naplórészleteit, meséit felidézve szembesítette a művészt többek között a művészettel, hivatással, otthonnal, a nőiséggel, szerelemmel, az ihletnél a környezet szerepével.
Zséda úgy érzi, Lesznai kora közelebb áll hozzá, mint a mostani, egyebek mellett értékrendjét tekintve. Lesznai korában a művészetekre is nagyobb hangsúly helyeződött, a művészek valószínűleg jobban tudtak érvényesülni. Megjegyezte, tévét szinte egyáltalán nem néz, mert számára kevés a tartalmas műsor. Keresi a szellemi feltöltődést, akár egy jó könyvben, illetve a képzőművészetben, például egy festményben.
– Rokoni szálak fűznek a Vaszary családhoz, akik eredetileg Zsédenyi nevet viseltek, utalt elődeire az énekesnő. Zséda azt mondta, egész életében meghatározó számára családja értékrendje, szorgalmas, kreatív szülei, magyargencsi születésű édesapja, és pápai édesanyja, illetve a tudás, a hit, a természet, és nagyon jó hatással volt rá az is, hogy mindig éltek velük kutyák.
„A nő alkalmazkodó, mindig egy ölelésnyire áll” Lesznai idézet kapcsán Zséda kifejtette, egy egészben gondolkodik, a harmóniára törekszik, az összkép a fontos, a nap nála gyerekről, a munkáról szól. Utóbbinál a feladatokat kitalálja, csapatával megbeszéli, alapvetőnek tekinti a kreativitást. A lemez a megjelenésénél már jóval korábban elkezdődik. A szöveg számára nagyon fontos, azt a dal arcának tekinti, amiatt is lépett ki 2000-ben a Cotton Club Singersből, mert hiányzott neki, hogy magyarul énekelhessen. Nem vágyott arra, hogy nemzetközi sztár legyen, ehelyett a magyar nyelvet választotta. Legtöbb dala a szerelemről szól, kezdetekben, pályája elején nagyon lírai vonalat képviselt, de közben, illetve az évek alatt –ahogy fogalmazott- felnőtt. Úgy mondta, hogy jó emberré, értékes nővé szeretne érni, aki emberileg és szakmailag is rendben van. Pályáján alapvető szerepe van környezetének, így például az emberek, a táj látványa, vagy egy kiállítás is ihletet ad neki.
– A mindennapok, egy dallam, egy emlék ihlettek, amit mások is megélnek az életben, így dalaim egy életen át őrzik, viszik az emlékeket – érvelt az éneklés mellett.
Zséda tizennégy éves kora óta színpadon áll, pályáját korszakok jellemzik, a teltházas Papp László Sportarénában nézők előtt állni – ahogy mondta – hab volt a tortán, de az egyzongorás előadás is fontos számára. Egyik koncertjét idézve megjegyezte, egy kislány odament hozzá, és azt mondta neki, „azért szeretlek, mert neked Zsédából van a mosolyod”.
– Ennek nagyon örültem, mert a gyerek igazán meglátja a belülről jövő, őszinte mosolyt. Ehhez viszont harmóniára van szükségem – érvelt az énekesnő. A kérdésre, hogy miért nem színésznő lett inkább, leszögezte, amikor találkozott az első kottával, azonnal érezte azt a szabadságot, amit csak az éneklés adhat az embernek. A felvetésre, hogy mit jelent számára advent, a karácsony, úgy válaszolt, hogy már elővette, éneki karácsonyi dalait. A rengeteg koncert, show után, amelyek valamennyi napját jellemzik, az ünnep alatt pár nap csendesség következik életében, és „az ünnep nálunk eljön, nem megérkezik”, idézte édesapját.
Forrás: veol.hu
