– Sírtál a Dancing döntőjében. Valóban annyira együtt lélegeztetek a versenyzőkkel, ahogyan azt láthattuk és mondták ők maguk is?
– Különösen a verseny végén. Amikor még tizenketten voltak, akkor igyekeztünk távol tartani magunkat, hogy még véletlenül se lehessünk részrehajlóak. Ez abból a szempontból nem volt a legjobb döntés, hogy úgy éreztem, emiatt tényleg lett egy szakadék közöttünk, pedig a legtöbb versenyzővel egyébként régen is jó kapcsolatban voltam. Ez a verseny nagyon fontos lett számukra, és az is, hogy mi mit és hogyan mondunk nekik. Lehet, hogy olykor nem volt annyira látványos a fejlődésük, de az energiát, a hitet és az akaratot belepakolták a produkciókba. Mi pedig igyekeztünk mindenkit önmagához mérni. Ezek miatt mindenki nagyon katartikusan élte meg a versenyt.
– Mennyit kellett dolgoznod a Dancingben egy héten/egy nap és hogy tudtál így találkozni a családdal?
– Nem is a Dancing volt fárasztó, hanem minden más, ami az életem részét képezi manapság. A végén elkezdett sűrűsödni a program, a plusz próbák, extra forgatások és kisfilmek miatt, de emellett a férjem fotós tehetségkutatóján is dolgoztunk, ami hétfőtől csütörtökig elfoglaltságot jelentett számunkra. Emellett ott van a kisbolt és a hozzá kapcsolódó webshop is nagyon sok munkát jelent. Na és persze a két gyerekünk, a családunk élete. A csúcspont a döntő hete volt, amikor ezek mind együtt, koncentráltan voltak jelen. Ma már azt érzem, hogy kezdhetünk hangolódni az ünnepekre.
– Úgy tűnik számomra, hogy tökéletesen a helyeden vagy és jóban vagy önmagaddal. Jól látom?
– Csak így lehet csinálni, ha így élem meg! Nem mondom, hogy nem fáradtam el, mert már a nyár végén is azt éreztem, hogy nagyon kimerült vagyok. Egy kisebb utazás nagyon jólesett volna. Számunkra az igazi töltekezés az, amikor ki tudunk szakadni itthonról és utazhatunk. Idén ez a járvány miatt elmaradt, ugyanakkor mindig történik valami izgalmas, ami lelkesít bennünket, amit lehet izgatottan várni.
– Hol éltek most? Balatonakarattyán vagy a fővárosban telnek a mindennapok?
– Életvitelszerűen most Diósdon élünk, de hétvégén például voltunk a Balatonnál is, onnan jöttem fel a Dancing-re. Balatonakarattyán feldíszítettük a karácsonyfát és nagyon nyugodalmas napunk volt. Ittunk egy forralt bort és kicsit bekuckóztunk. Ezek a dolgok nagyon szépen fel tudnak tölteni.
– Teljes egészében otthonotoknak tekintitek már a Balatont?
– Igen! Ezért is tartottam fontosnak, hogy idén először ott is állítsunk karácsonyfát. Szerettem volna, ha Akarattyára is beköltözik a karácsony. Már nyáron is éreztem, hogy egyszer “ottfelejtjük” magunkat Akarattyán, ugyanakkor a kétlakiságunkat is nagyon szeretem. A téli időszak inkább Budapest és környékéhez kapcsolódik, a nyár pedig teljes egészében a Balatont jelenti számunkra.
– Maradjunk a Balatonnál és a kedvenc helyeknél. Merre jártok, mit csináltok a tó körül?
– Akarattyáról majdnem mindig az északi parton indulunk el. Csopak, Balatonfüred, Tihany (ott volt az esküvőnk, ezért Tihany mindig fontos hely lesz), de a déli részt is szeretjük, a fiúk szoktak arra bringázni. A Majtényi-présház, Balatonszemes… ezeket mind szeretjük.
– Gyerekkorodból milyen emlékeid vannak a Balatonról?
– Kisebb koromban nagymamámmal Balatongyörökön voltunk, aztán táborban Balatonszárszón és volt egy nagy táncverseny is Zánkán, amin többször részt vettem. Fiatalkoromban Balatonfenyvesen, a Vitorlás büfében voltam büféskislány. Sütöttem az amerikai minifánkot, és adagoltam fagyit. (nevet) Ez volt az első komolyabb munkám a gimis éveim alatt.
– A legtöbben a nyárhoz kapcsolják a Balatont. Mesélj nekem az őszi és a téli Balatonról. Hogyan éled meg, milyenek a fények, a színek, az illatok, milyen a víz hullámzása?
– Egészen máshol megy le a nap, más a hangulata, mások a fények, a színek… sokkal békésebb az egész. Borzongatóan gyönyörű és egész más a rezgése, mint nyáron. Friss és nyugodt, s ez az egész felüdíti az embert.
– Mi kerül nálatok a karácsonyi asztalra?
– A férjem megtiltotta, hogy főzzek karácsonykor. Mindig nagyon készültem, ideges voltam, hogy minden jól sikerüljön és ezt az egész feszült helyzetet annyira a csúcsra járattam, hogy Pali egyszer azt mondta, hogy ebből elég volt, s inkább rendel pizzát, mert nem akarja látni, hogy a konyhában idegeskedem, mosogatok, és szinte csak erről szól számomra az ünnep. Néhány éve már étterembe megyünk, s bár idén nincs étterem, most sem fogok főzni, valahogyan megoldjuk. (nevet)
– Egy egészen rendhagyó, laza klipet készítettetek Lóciékkal és Tóth Andival.
– Sok ilyen típusú visszajelzés érkezett, de én nem érzem rendhagyónak. A klip és a dal is egyfajta felelgetés a karácsony és a szilveszter között. Lócit (Lóci játszik zenekar – a szerk.) kértük fel arra, hogy Nekem a karácsony címmel írjon dalt, amelyhez ilyen kontrasztos, laza klipet képzeltünk el. Nem kell túlgondolni. Van, akinek a szilveszter, van, akinek a karácsony. Szerepel benne a szilveszter-imádó bohém, vagány csaj (Tóth Andi) és a karácsony-imádó srác (Lóci) és ők felelgetnek egymásnak. Ezt a két hangulatot szerettük volna megjeleníteni a videóban. Ez a dal semmi mást nem akar, csak jókedvet hozni. Amikor meghallgatom, mindig fülig ér a szám, a családdal sokszor ugrálunk rá otthon. Ez a dal kilazítja az idegszálakat. Arra vágyunk mindannyian, hogy legyen egy apró jó érzés, egy kis vidámság: nekem a szilveszter, nekem a karácsony. Egy igazi feel good-dal.
– A cipősdoboz akciótokban több száz csomag gyűlt össze a kisboltotok előtt az óriási szánon. Te, ha nem tárgyakat, hanem gondolatokat, érzéseket, jó szavakat, tennél egy cipősdobozba, mi lenne benne így, a karácsony közeledtével, egy nagyon fura év, 2020 végén?
– Hozzanak az ünnepek mindenkinek megnyugvást és békét. Valahogyan vissza kellene hozni az életünkbe jókedvet, hiszen idén rengeteg olyan dolgot kellett nélkülöznünk (koncertek, kávézások, beszélgetések, találkozások, utazás), amely a jókedvet jelentette, amelytől mosolygósak voltak a napok. Az örömet és a jókedvet kellene visszacsempészni az életünkbe. Ha ebből adhatnék egy nagy dobozzal mindenkinek, az nagyon jó lenne.
Még több sztárinterjút olvasnál? Kattints a képre a többi interjúért!
Nyitókép: Ördög Nóra Facebook