A hatályos jogszabályokat maximálisan betartva, a kiírt időpontnál egy héttel később, augusztus 7-én végre elfoglalhatta a több, mint hétezer vízbe vágyó a révfülöpi és balatonboglári strandot. És persze, a közte elterülő Balatont.
Míg tavaly a féltáv jelentette az újdonságot, ezúttal a SUP-osok próbálhatták ki, milyen is ez az esemény. De az átúszás múltját nem lehet egyik pillanatról (pontosabban egyik évről) a másikra átírni, így hát lényegesen több név szerepelt a teljes távot teljesíteni szándékozók rajltistáján, mint a féltávén és még több, mint a SUP-én. Utóbbi esetében maga a sport sem túl régi, így nem meglepő, hogy kevés evezőt láthattunk az úszóké mellett kialakított SUP-folyosón.
A nagy nap
A 39. Lidl Balaton-átúszás első nagy kérdése az volt, hogy megtartják-e egyáltalán.
Az már nyár elején kiderült, hogy a szándék megvan, kiírták az időpontot. Az időjárást viszont nem befoláysolja, hogy a jónép mit akar. A szervezők, mint minden évben, ezúttal is az esemény előtt két nappal jelentették be, hogy elhalasztják. És ahogy szintén előre sejteni lehetett, az az időpont már megfelelő volt, ám némi megszorítással. A szél ugyanis előbb támadni készült, mint hogy az esemény véget ért volna, így korábbi indulással és korábbi zárással, azaz rövidebb nappal készültek a szervezők. A következő nagy kérdés a víz hőmérséklete volt, ami sokakat elriasztott, és bár olimpikonjainknak idén kicsit fontosabb elfoglaltságuk volt és nem melegítették elő a vizet, a szervezők biztos megtették, mert remek volt a hőmérséklete.
Így úsztunk miAz úszás előtt kisebbik lányom többször kérdezte, hogy izgulok-e, mert ő verseny előtt mindig szokott. Nos, neki is elmondtam, hogy ez nekem nem verseny, úgyhogy valójában egy dolog miatt izgulok igazán, hogy időben odaérek-e. Mivel a balatoni hétvégénket az eredeti időponthoz igazítottuk, így az átúszás napján nem a helyszín közelében voltam, hanem Budapestről kellett leérnem, a MÁV menetrendjét viszont nem én írom és nem tudom befolyásolni a késéseket sem, szóval a legfontosabb, hogy időben leérjek és be tudjak regisztrálni. Azt, hogy ha már bent vagyok, át is érek, nem volt kérdés.
Bár az esemény napján belengették, hogy csak 10 óráig lehet regisztrálni a korábban írt ¾ 11 helyett, de szerencsére nem kellett kipróbálnom, mennyire komoly a szándék a még korábbi zárásra. A vonat ugyanis 8 perccel a deadline előtt bepöfögött, és nagy hajrával 9:58-kor már a csuklómon virított a kék színű karszalag.
A tavalyi élményekre emlékezve a jelzett dél előtt kezdődő, majd fokozatosan erősödő szelet szerettem volna elkerülni, ezért igyekeztem minél előbb csobbanni, aminek eredményeként ahogy siettem, majdnem kitörtem a bokámat, de ilyen az adrenalin: csak este, az egész napos utam végén kezdtem érezni, hogy valami nem kerek. A víz felé igyekezve egy dolgot viszont nem felejtettem el: nagyon erős volt a nap sugárzása, és tudtam, hogy ha nem kenetem be a hátam, egy hétig hátradőlni sem fogok tudni. Úgyhogy vízbe merülés előtt még odasiettem a Lidl naptejes sátrához és jól befújtak. Így csobbantam 10:16-kor a hűsítő habokba, ami viszont tényleg nem volt hideg, kb. az első két percben éreztem, hogy hasznos a mozgás, utána tökéletes hőmérsékletűnek tűnt.
Még több balatoni vízi sportra vágysz? Itt mindent megtalálsz.
Az úszás egyszerűen szuper volt! Egészen a végéig csak egy-egy hullámzó időszakot éreztem, ilyenkor úgy szeltem a habokat, hogy ne zavarjon. De a nevezési díjban nem ígérnek feszített víztükröt és nincs is benne az árban, tehát mindenkinek úgy kell elindulnia, hogy mérlegeli, bevállalja-e, ha előre jelzik a szelet. És mivel tényleg a végén támadt csak fel tartósan (a reggeli előre hozott korábbi zárást is ez indokolta), így nem is fogytam el a végére. A féltávosokkal való kavarodás viszont az utolsó szakaszon ezúttal sem könnyítette meg a beúszást, mert a mi oldalunkon nem volt hajósorfal. Persze így is betaláltunk, az elcsípett beszélgetések alapján a legtöbben emiatt egy kis időveszteséggel.
Tanácsok a legjobbtól
A tavalyi évben volt két jelentősen zavaró tényező, aminek megoldásához szerettem volna segítséget kapni idénre: az egyik az úszószemüveg, a másik az irány tartása. Ezeknek a problémáknak a leküzdéshez pedig nem is kaphattam volna hozzáértőbb személytől tanácsot, mint Risztov Éva, nyílt vízi olimpiai bajnokunk. Az ő tanácsait követve vettem végül egy olyan szemüveget, amibe nem folyt be a víz és nem is párásodott, úgyhogy tökéletesen láttam mind az 5,2 km-es távot. Az iránytartásnál pedig a medencés úszástól eltérően időnként elöl vettem levegőt és kinéztem egy pontot, amire figyeltem a célnál (szerencsére a nagy kék kupolasátor már igen messziről látható).
Kolléganőnk tavaly is átúszta a Balatont, erről itt olvashatsz.
Fotó: Dóra Éva családi
A beúszás és ami mögötte van
Miután beúsztunk, ezúttal elmaradt az időeredménnyel együtt készített, a később küldött oklevélhez tartozó, általában szörnyen sikerülő fotó, de aki szeretett volna a nagy napról jobban sikerült képet, volt lehetősége a fotófalnál ingyen készíttetni. Mint a legtöbb helyen, ott is kígyózott a sor, úgyhogy ezt én kihagytam.
A partot érés után megkaptuk a beúszócsomagot, benne a kuponokkal. A pólót (amelynek a mintája szerintem idén nagyon jól sikerült) persze nem hagyja ott az ember, de sajnos ez idén a karszalag levágásával járt együtt, úgyhogy az ideit nem tarthattam meg.
A kávét és az alkoholmentes sört még megvártam, de a péksütiért szintén olyan kígyózó sor állt, hogy azt már nem vállaltam be, várt ugyanis egy 6 órás, 2 átszállásos utazás Gyulára, ahol családom egy része várt (a nagyobbik gyerkőc iskolai sporttáborban volt már ekkor), az eltolt időpont napján kezdődött ugyanis s családi vakáció is.
És az időeredmény? Nos, rosszabb lett, mint első évben, de jobb, mint tavaly, így az első harmadban végeztem, ami az idei négy(!) edzéssel nem ad okot az elégedetlenkedésre. A cél, hogy jövőre is el tudjak jönni és persze hogy a legjobb időmet is megdöntsem. Mert míg a győzelem nem szempont, a saját eredményeink felülmúlása mindig, minden helyzetben motiváló.
Megúszta és írta: Dóra Éva
Nyitókép: Dóra Éva
