A XXI. Jazz és a Bor Fesztiválján, a Kultkikötő szervezésében még soha nem látott nézősereggel telt meg a felújított szabadtéri színpad nézőtere. Ha lett volna csillár, talán még azon is lógtak volna, nézőcsúcsot döntöttek a nyár közepén. A zenészek a hosszas járvány okozta szünetben sem pihentek, és már nem az első bulin vannak túl. Mindegy, hol kell fellépniük, szívesen teszik akár a nyár derekán is, amikor mások pihennek, szórakoznak.
Charlie újra teltház előtt lépett fel Balatonbogláron Fotó: Turbéki Bernadett
– Tíz esztendőn át kiadtunk évente egy Tátrai és egy Charlie lemezt. A zenekar sorsa innentől kezdve megpecsételődött: turnézni jártunk április végétől október közepéig, gyakran volt úti célunk a Balaton. 1994-2000 között egész tavat körbejártuk minden évben – mesélte Horváth Charlie, aki már 1968-óta kötődik a tóhoz. – Akkoriban a Zamárdiban dolgoztam. Én nyitottam a kempinget. Előfordult, hogy lejöttek Budapestről srácok egy napra, de megengedtem nekik, hogy hosszabb ideig maradjanak – tette hozzá nevetve. Azt is elárulta, hogy a tó vize soha nem vonzotta, a pancsolás nem az ő műfaja.
– Olyan országokban is felléptünk, amiért mások fizetnek, hogy nyaralni mehessenek oda. Nekem a kikapcsolódást ott mindig az jelentette, hogy felkutassam a „menő” helyeket, ahol megihatok egy finom kávét, és vidám fiatalok vesznek körül. Most már négy-öt éve többnyire az unokámmal kapcsolódok ki, emlékezetes számomra a tenerife–i nyaralásunk – mesélte az énekes, aki a karantén időszakában sem pihent, egyebek mellett raktárkoncerten lépett fel.
– Nem zavart különösebben, hogy van-e közönség. Inkább az okozott fájdalmat, hogy rengeteg barátom ment el az utóbbi időben. Olyan nevek, akikkel sokat vesztett a közönség, hogy nincsenek már közöttünk. Mi töretlenül folytatjuk a munkát, szó szerint élünk-halunk a zenéért – mondta Charlie a balatonboglári koncert előtt, ahol a Tátrai Tibor is színpadra lépett.
Charlie és Tátrai Tibor Fotó: Turbéki Bernadett
– Mindig igyekszem a maximumot kihozni a nyaralásból, a pihenésből. Nem feltétlenül kell nekem ehhez külföldre mennem. Sőt! Életem során akkor éreztem legjobban magam, amikor a Rába egyik holtágánál éltem, az erdőben. Azt az életmódot csak fiatalon lehet bírni, így most már visszajöttem a Kisdunára, ahol van egy tanyám. Ha tehetem, mindig ott vagyok – mesélte Tátrai Tibor, akinek a Balaton is beférkőzött a szívébe.
A zene is kikapcsolódás Tátrai Tibornak Fotó: Turbéki Bernadett
– A hetvenes években jártam a Balatonhoz, amit akkor a legcsodálatosabb lehetőségnek tartottam. Sokat pecáztam Balatonakaliban, aztán jött a Rába, majd a Kisduna. Egyáltalán nem bántam az elmúlt másfél évben, hogy nem kellett mondjuk Zalaegerszegről koncert után hajnali háromkor hazaindulnom. Ugyanakkor látom, hogy ez a kényszerpihenő a világ legjobb zenészeit is kikészítette, sokan kénytelenek voltak elhagyni a pályát. A karantén alatt gyakoroltam, ám egy kis délutáni szieszta is jutott mindig. Felkészülten ért, így kifejezetten jól esett az első koncert – árulta el Tátrai Tibor, aki úgy érzi, a gitárosokat is bekebelezi a technika adta lehetőség, amely jelenleg a csúcson van, de ő úgy tartja, a legkorszerűbb lábpedál nélkül is érdemes zenélni a közönségnek.
