Éva, a darab egyik szereplője, nemrég veszítette el férjét, Miklóst, ám képtelen feldolgozni ezt a helyzetet, ezért úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha a férfi még mindig élne.
Éváék vendégségbe hivatalosak Éva testvéréhez, Károlyhoz, és annak kulturált, értelmiségi, felvilágosult családjához. A vacsora célja, hogy megbeszéljék, miképpen osszák el a családi vagyont, ezzel szemben váratlanul elszabadulnak az indulatok, és hirtelen minden a visszájára fordul. – írja Tasnádi István a groteszk, vicces “mese” homlokára.
A darab alapfelvetése: mennyire vagyunk autonómiára képesek – úgy, mint egyén, és úgy, mint közösség. Vannak bizonyos kötelezően követendő rendszerek, mechanizmusok, amelyek működtetnek házasságokat, szülő-gyerek kapcsolatokat – akár jók ezek, akár rosszak. Ha felbukkan azonban egy olyan személy, hívhatjuk agresszornak, aki befolyása alá vonja a környezetét, akkor igenis felelőssé tehető a környezet is, amennyiben hagyja a helyzetet elfajulni.
Éva: (nevet) Hát, Jucikám, ezt csak magadnak köszönheted, már bocsánat!
Juci: Mit?
Éva: Vagy hát magatoknak, mert ugye Karcsi is, meg az ő nevelési elvei… Mindig mondtuk Miklóssal, hogy nem lesz jó vége.
Juci: Minek nem lesz jó vége, Évikém?
Éva: Mindegy, hagyjuk, nem akarok erről beszélni!
Juci: De hát már beszélsz!
Éva: Hát hogy mindent ráhagytok a kislányra, már a születésétől kezdve így volt! Évekig veletek aludt a nagyágyban…
Juci: Csak az első évben!
Éva: Mi a második héten kiraktuk Zsoltit a kisszobába. Akárhogy bömbölt, nem mentünk be. Aztán egy idő után nem bömbölt.
Csiky Gergely Színház
Szereposztás:
Tasnádi István – Kartonpapa
Éva: Mészáros Sára
Károly: Hüse Csaba
Juci: Nyári Szilvia
Zsolti: Mucsi Kristóf mv.
Helga: Szvetnyik Kata mv.
Látványtervező: Zöldy Z Gergely
Világítástervező: Memlaur Imre
Szcenikai vezető: Szalai József
ügyelő: Szűcs László
súgó: Simon Ildikó
segédrendező: Bereczki Csilla
RENDEZŐ: TASNÁDI CSABA
