Mielőtt az egzotikus világba belecsöppenénk, kicsit a múltban is kalandozzunk: idézzük fel, hogyan is került Afrika a Balaton mellé. dr. Nagy Endre jogász- aki a közeli Tapolcán született – híres vadász volt. A politikai viharok családjával együtt menekülésre kényszerítették. Egy időben a Frankfurt melletti állatkert egyik vezetőjeként is dolgozott, majd kinevezték az 1954-es düsseldorfi vadászkiállítás trófeaosztályának vezetőjévé. 1958-ban végleg elhagyta Európát és Tanzániában telepedett le.
dr. Nagy Endre szobra az Afrika-múzeum kertjében Fotó: Keszey Ágnes
Itt állatkertek és múzeumok megbízásából, mint gyűjtő és vadbefogó tevékenykedett. Az afrikai ország legismertebb fehér vadászáva vált, s a Kilimandzsáró és a Meru vulkán vadászterületein vadászati főnök is volt. Mindezek az általa alapított Afrika-múzeum honlapjáról derülnek ki, hiszen vadászati és néprajzi gyűjteményét 1984-ben hazahozta Balatonedericsre, családi kúriájába.
Az Afrika-múzeum épülete Fotó: Keszey Ágnes
dr. Nagy Endre nevéhez fűződik Windisch-Graetz herceg trófeagyűjteményének a keszthelyi Festetics kastélyba történő hazahozatala is. Miután a híres Afrika-kutató és vadász az örök vadászmezőkre költözött, halála után második felesége vette át a múzeum vezetését. 25 évig üzemeltette és fejlesztette a kiállítóhelyet, de két éve elhunyt. Azóta dr. Nagy Endre első házasságából származó lánya viszi tovább az örökséget, hogy a látogatók kicsit Afrikában érezhessék magukat.
— Édesapám úgy gondolta, hogy szép lenne, ha azt a gyűjteményt, amit több évtized alatt összegyűjtött Afrikában, minél többen láthatnák. A múzeum nem változott, mindig ugyanolyan marad ahogy ezt ő hátrahagyta, az ő gyűjteményét mutatjuk be. Rengeteg trófea, törzsi eszközök, tárgyak, képek láthatóak, és egy afrikai otthon hangulatát is megidézzük – mesélt a kiállítóhelyről az alapító lánya, Diana Cardoso múzeumvezető.
dr. Nagy Endre lánya, Diana a múzeum bejáratánál Fotó: Keszey Ágnes
Arról is mesélt, hogy édesapjának a bivalyok és a varacskos disznók voltak a kedvencei. A távoli Afrikában, a családi birtokon lévő erdőben sok volt a bivaly, a híres vadász nagy örömére. Diana a családjával telente most is ott él, tavasszal pedig a Balatonhoz költözik, hiszen a balatonedericsi múzeum húsvéttól október végéig fogadja a látogatókat.
Afrika-múzeum Balatonedericsen Fotó: Keszey Ágnes
— Melyik trófeájára volt a legbüszkébb?
— Igazából egyikre sem. Az erdőben, a természetben lenni neki élmény és öröm volt. Minden vad, amit elejtett, emlékezetes volt.
Afrika-múzeum Balatonedericsen Fotó: Keszey Ágnes
A kiállítóhelyen tehát az eredeti afrikai relikviák találhatóak, a mellette lévő parkban viszont az elmúlt években egyre több lett a látnivaló és szabadidős lehetőség. Egy állatkert is működik itt, ahol több földrész állataival lehet ismerkedni.
Afrika-múzeum Balatonedericsen Fotó: Keszey Ágnes
— Édesapám mindig azt mondta, hogy Afrikában körül van véve állatokkal, itt is legyenek. Főleg afrikai állatok vannak, de más földrészeken honosak is.
Afrika-múzeum Balatonedericsen Fotó: Keszey Ágnes
Van zebra, strucc, jávorantilop, bivalyok, tevék és a látogatók nagy kedvence, a bagoly. A tejuhut, biztosan nagyon sokan ismerik: Hululu 51 éves. Ez a kor a baglyoknál is idős kornak számít. Ő az egyetlen állat, aki Afrikából érkezett, őt még édesapám hozta – úgyhogy családtag.
— Mi iránt érdeklődnek leginkább az emberek?
— A felnőtteknél nagyon különböző, hogy ki mire kíváncsi. A vadászokat és akik szeretnek utazni, azokat a múzeum és Afrika világa. Sokan vannak, akiket a családunk története érdekel, hogy hogyan jutott ki Afrikába édesapám, mi minden történt vele ott és hogyan érkezett ismét ide, haza. A gyerekeknek pedig főleg az állatok izgalmasak. Most, hogy itt van Abdoul, táncol és zenél, az is nagyon érdekli őket.
Az említett előadásokon Abdoul Camara díjnyertes szenegáli táncművész lép fel. A 15 perces Afrika-show-on még a jövő hét végéig először balafon muzsikával hozza el hozzánk Afrika hangulatát, majd akrobatikus elemekkel tarkított látványos táncokat mutat be. A világon egyedülálló produkció az úgynevezett guineai óriási tökedényes tánc, de a madarakat megidéző diola tánc, a vörös háncsruhás balanta tánc (az erős férfiak tánca), vagy éppen a szenegáli „csárdás”, avagy mbalax is fergeteges élményt ígér a múzeum vendégeienek.
—Egyébként milyen az élet Afrikában?
— Gyönyörű – mondta nevetve Diana, s felcsillant a szeme, majd tovább mesélt.
—Kelet-Afrikában telepedtek le a szüleim, amikor innen elmentek. Mi a családommal azóta is ott élünk. Afrika egésze egyébként is nagyon szép, de ez különlegesen gyönyörű vidék, az egyik legszebb rész. Tanzániában ott van a Serengeti (nemzeti park), a Ngorongoro (világörökségi természetvédelmi terület), a Kilimandzsáró, amely Afrika legmagasabb hegye.
Afrika-múzeum Balatonedericsen Fotó: Keszey Ágnes
—Melyik táj áll közelebb a szívéhez: a Balaton vagy Tanzánia?
— Nekem Afrika. Én ott nőttem fel, ott születtek és nőttek fel a gyermekeim. Édesapámnak persze mindig Magyarország. Ő 38 éves volt, mikor innen muszáj volt elmennie. Neki az otthona mindig Magyarország volt, igazán jól itt érezte magát.
