A Pajtás gőzös aznap délelőtt indult el Siófokról Balatonfüredre 192 utassal, főként gyerekekkel a fedélzetén. Balatonfüredről 11:30-kor futott ki Tihany felé. A móló másik oldalán éppen vitorlásversenyt rendeztek. Az utasok pedig a hajó bal oldalára tódultak, hogy lássák a vitorlásokat. A hirtelen súlypontváltozástól a Pajtás megdőlt, mire a rémült tömeg a jobb oldalra rohant. A kapitány hiába próbált ellensúlyozni, a hajó ismét balra dőlt és süllyedni kezdett.
A közelben zajló vitorlásverseny résztvevői azonnal a bajbajutottak segítségére siettek, de így is életét vesztette 22 utas és a hajó fűtője. A fűtő hősi halált halt mikor kiengedte a gőzt a kazánból, megakadályozva a robbanást és a még nagyobb katasztrófát.
A legfiatalabb áldozat mindössze 7 éves volt.
„Fel kell akasztani a kapitányt”
A hatóságok azonnal a helyszínre érkeztek, de nem a mentésre, hanem a hírzárlatra és a megfélemlítésre koncentráltak. Elkobozták a turisták fényképezőgépeit, megfenyegették a szemtanúkat, hogy hallgassanak. Rákosi Mátyás teljes hírzárlatot rendelt el, a sajtóban csak egy rövid közlemény jelenhetett meg 12 halálos áldozatról.
– Egy-egy irodába vittek bennünket később, mindhármunkra három-három ávós jutott. Kérdezgették, hogy szokott-e billegni a hajó, meg hogy hány utas volt. Mindenáron azt akarták bebizonyítani, hogy túl volt terhelve, pedig Pali bácsi sose engedett föl 180 utasnál többet, az engedély pedig 200-ra szólt. Amikor Babics Antal (egészségügyi) miniszter a helyszínre ért, rögtön azt mondta, hogy fölakasztani a hajóvezetőt, de a veszprémi ávós parancsnokhelyettes azt felelte neki: nem lesz semmilyen akasztás, miniszter elvtárs, a múltkor is, amikor egy vasúti baleset után fölakasztották a forgalmistát, kiderült utóbb, hogy nem ő volt a hibás… – emlékszik vissza Kersák János 1954. május 30-ára az amatőr videós Benedek Gyula felvételén.
A Pajtás kapitányát, Heisz Pált 9 hónapig vizsgálati fogságban tartották, de végül felmentették. A Pajtás, eredetileg folyami forgalomra tervezett gőzös, amit a Balatonra áthelyeztek, nem volt felkészítve a tó viszonyaira. A hajó stabilitási problémái ismertek voltak a legénység körében, és bár a kapitány, Heisz Pál többször is jelzett a feletteseinek, intézkedés nem történt.
Örökké emlékezünk rájuk
A túlélők beszámolói megrázóak. Illés Erzsébet, a későbbi neves csillagász már a beszálláskor megérezte a veszélyt. Csendes Endre sportolóként utazott a hajón, a borulás után az iszapba fúródott, emberek préselődtek rá, alig tudott felszínre evickélni. Sokan a vízbe fúltak, a szerencsésebbek a felborult hajótestbe kapaszkodva várták a segítséget.
A Pajtás tragédiája egy traumatizált korszak mementója. A kor hatalma mindent megtett, hogy eltussolja az igazságot, elhallgattassa a túlélőket. Az áldozatok emlékét csak a rendszer bukása után kezdték el nyíltan ápolni. Ma már emlékmű hirdeti a 23 áldozat nevét a balatonfüredi Tagore sétányon.
A baleset pontos okait azóta sem sikerült minden részletre kiterjedően tisztázni. Az azonban biztos, hogy a Pajtás sorsa előre meg volt pecsételve. Egy háborúban elsüllyedt, majd kiemelt hajót alakítottak át sebtében személyszállításra a megnövekedett balatoni igények kielégítésére. A biztonsági előírásokat felrúgva, a szükséges vizsgálatokat mellőzve állították szolgálatba. Hiába figyelmeztettek a hajó vezetői a kockázatokra.
70 év távlatából tisztelegve emlékezünk a Pajtás áldozataira és hőseire.
A 23 vízbe fulladt ember, köztük sok gyermek emléke örökre a Balatonhoz kötődik. Ahogy a hajó fűtőjének önfeláldozása is, aki élete árán előzte meg a még nagyobb tragédiát. De nem felejthetjük el Heisz Pál kapitányt sem, akit meghurcoltak, pedig mindent megtett, hogy elkerülje a katasztrófát.
A Pajtás tragédiája örök mementó marad. Emlékeztet minket arra, hogy az emberi élet a legfontosabb.
Nyugodjanak békében a Pajtás áldozatai! Emlékük örökké élni fog, és történetük örök tanulság marad számunkra és a jövő generációi számára.
