Egy szép nyári délután a manócsalád éppen a vonaton ült, de most hazafelé tartottak a nyaralásból. Misi és Marcsi szomorúan néztek ki az ablakon, nem szeretnének hazamenni, hiszen még maradtak volna.
– Anya, miért kell már hazamennünk? Olyan jó volt a Balatonon – mondta Marcsi bánatosan.
– Igen, még annyi mindent csinálhattunk volna – tette hozzá Misi.
Anya és nagymama megértően mosolyogtak rájuk.
– Tudom, hogy nehéz elbúcsúzni a nyaralástól, de gondoljatok csak bele, mennyi szép emlékkel térünk haza – kezdte anya. – És ne feledjétek, otthon is rengeteg kaland vár ránk.
– Bármikor visszajöhetünk a Balatonra, csak felszállunk a vonatra – mondta nagymama.
– De most már ismeritek a tűzijátékot, a madárparkot és a termelői piacot is. Ezek az élmények mind-mind gazdagabbá tettek titeket – folytatta anya.
– És otthon is van sok szép dolog. A barátaitok, a kedvenc játékaidok, és persze a finom sárgabaracklekváros palacsinta is vár ránk – tette hozzá nagymama mosolyogva.
Marcsi előhúzott a zsebéből egy fura formájú kavicsot, és megmutatta Misinek.
– Nézd csak, Misi, ennek a kőnek olyan formája van, mint egy cicának! – mondta Marcsi nevetve.
Misi is felnevetett, és együtt csodálták a kavicsot.
Nagymama mosolyogva mutatta nekik, hogy nála is van balatoni emlék.
– Nézzétek, vettem egy képeslapot a kikötőben – mondta nagymama. – Tudtátok, hogy régen az emberek képeslapokat küldtek egymásnak, amikor elutaztak?
– Anya, neked nincs emléked a Balatonról? – kérdezte aggódva Marcsi.
– Dehogynem – mosolygott anya, és elővett egy apró, kagylóból készült karkötőt. – Ezt még gyerekkoromban vettem itt, és mindig magammal hozom, amikor visszajövök.
Ahogy a vonat zakatolt hazafelé, a két manógyerek egyre inkább belemerült a beszélgetésbe, tervezték a következő nyarat, és már kevésbé érezték a szomorúságot. Tudták, hogy bár a nyaralás véget ért, otthon is várják őket az újabb kalandok és szeretetteljes pillanatok.
Tovább olvasnád a manók történetét?
Szöveg és illusztráció: Dezslik Magdolna / likeBalaton.hu
