Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer két kis manógyerek, Misi és Marcsi. Ők ikrek voltak, és mindent együtt csináltak. Az édesanyjukkal és a nagymamájukkal elutaztak a Balatonhoz, hogy egy hetet együtt töltsenek Balatonfenyvesen.

Reggel Misi és Marcsi izgatottan ébredtek a tornácos, öreg házban, ahol laktak. A kertben hatalmas fenyőfák álltak, és egy régi hinta is volt ott.

– Ez olyan jó móka! – kiáltotta Marcsi, miközben egyre magasabbra lendült.

– Igen, és olyan csendes itt! – válaszolta Misi, miközben figyelte a madarakat a fákon.

Eközben anya a boltban volt, és friss kiflit hozott, mert tudta, hogy Misi és Marcsi nagyon szeretik. Amikor visszatért, mindenki leült reggelizni a kertben.

– Nézzétek, milyen finom kifliket hoztam! – mondta anya mosolyogva.

– Hurrá! – örvendeztek a gyerekek, és azonnal nekiláttak a reggelinek.

Reggeli közben anya elmesélte, hogy a péknél hallotta, hogy Fonyódon van egy óriáskerék. A gyerekek azonnal kérlelni kezdték, hogy üljenek fel rá.

– Anyu, menjünk el Fonyódra és üljünk fel az óriáskerékre! – kérlelte Marcsi.

– Igen, anyu, az nagyon jó móka lenne! – csatlakozott Misi is.

Anya elmosolyodott.

– Rendben, de előbb strandolni megyünk, és késő délután átmegyünk Fonyódra. Mit szóltok hozzá?

– Juhé, strandolás és óriáskerék! – kiáltották a gyerekek örömmel.

Napközben a család strandolni ment. Misi és Marcsi boldogan pancsoltak a vízben, építettek homokvárat, és élvezték a napsütést. Késő délután pedig vonattal átmentek Fonyódra. A gyerekek nagyon élvezték a vonatozást az emeletes vonattal.

A vonaton Misi és Marcsi folyamatosan izgatottan nézelődtek. Az ablakból látták a gyönyörű tájat, a Balaton csillogó vizét és a zöldellő dombokat. Az emeletes vonat különleges élmény volt számukra, hiszen olyan magasról nézhettek le, mintha repülnének.

– Nézd, milyen magasról látunk! – kiáltotta Misi az emeletes vonat ablakából.

– Ez nagyon izgalmas! – válaszolta Marcsi.

Ahogy haladtak Fonyód felé, Misi és Marcsi észrevettek egy kedves kis csoportot. Egy másik család is vonatozott, és a gyerekek vidáman játszottak egy kiskutyával.

– Anya, nézd, milyen aranyos kiskutya! – mutatott Marcsi.

– Igen, tényleg nagyon cuki – mosolygott anya.

A gyerekek hamar barátkoztak a másik család gyerekeivel, és együtt játszottak a vonatút alatt. A kiskutya boldogan szaladgált körülöttük, ami még vidámabbá tette az utazást.

Amikor megérkeztek Fonyódra, az óriáskerék hatalmasnak tűnt. Nagyi először nem is szeretett volna felülni, azt mondta.

– Néha két lábbal a földön is szédülök, nemhogy a magasban. Nem vagyok én madár!

De a gyerekek addig-addig kérlelték, míg végül beleegyezett. Amikor felültek az óriáskerékre, nagyinak nagyon tetszett a látvány. Az egész család élvezte, hogy messzire, messzire ellátnak odaföntről.

– Ez csodálatos! – mondta nagyi mosolyogva.

– Nagyi, kár, hogy nem vagy madár, mert akkor repülhetnénk együtt a Balaton felett – állapította meg Marcsi.

Így telt el a második napjuk Balatonfenyvesen, tele nevetéssel, kalandokkal és új élményekkel. Este, amikor visszatértek a tornácos házba, már várta őket egy finom vacsora és egy újabb csodás nap ígérete.

Tovább olvasnád a manók történetét?