Egy kellemes nyári estén Marcsi és Misi izgatottan készülődtek. Ma este különleges programjuk volt: kertmoziba mentek anyukájukkal és nagymamájukkal. Már sok kalandban volt részük, de a kertmozi még újdonság volt számukra.
Ahogy a nap lassan lenyugodott, és az ég színei elhalványultak, egyre több csillag tűnt fel az égen. A kertmozi bejáratánál izgatottan várták, hogy beengedjék őket. Misi szorosan fogta Marcsi kezét, és izgatottan nézelődött körbe.
– Nézd, Marcsi, milyen szép a kert! – mutatott Misi a fákra, melyek között kis fényfüzérek világítottak.
Amikor végre bejutottak, egy kényelmes helyet kerestek maguknak. Anya és nagymama egy nagy takarót terítettek le a fűre, amin mindannyian elfértek. A hűvös esti szellő lágyan fújt.
– Jó, hogy hoztuk a takarót – mondta anya. – Este már hűvös van, és így nem fogunk fázni.
– És nézzétek, hoztam szúnyogriasztót is – tette hozzá nagymama, miközben elővette a kis üveget a táskájából. – Nem szeretném, ha a szúnyogok elrontanák az estéteket.
A film hamarosan elkezdődött, és Marcsi és Misi izgatottan figyelték a nagy vásznat. Az esti csendet csak a film hangjai és a fák leveleinek susogása törte meg. A kertmozi különleges hangulata magával ragadta őket.
A film közben nagymama halkan megszólalt:
– Tudjátok, amikor anya kislány volt, mi is csináltunk kertmozit otthon, a diófa alatt. Nem volt ilyen nagy vászon és kényelmes takaró, de nagyon jól szórakoztunk.
– Mesélj, nagyi! Hogyan csináltátok? – kérdezte kíváncsian Marcsi.
– Nos, egy fehér lepedőt feszítettünk ki a diófa ágaira, és egy régi diavetítővel vetítettük a meséket. Anya és a barátai a fűben ültek, és nézték a képeket, miközben én meséltem nekik. Néha hoztunk egy kis popcornt is, amit otthon készítettünk.
– De jó lehetett! – álmélkodott Misi. – És anya, te is szeretted?
– Igen, nagyon szerettem – válaszolta anya mosolyogva. – Emlékszem, hogy a szellő lágyan fújt, és a csillagok ugyanolyan szépen ragyogtak, mint most. Olyan különleges volt a hangulat, mint itt, a kertmoziban.
Ahogy a film folytatódott, Marcsi és Misi elmerültek a történetben, de közben a nagymama meséje is ott volt a fejükben. A kertmozi varázsa, a hűvös szellő és a csillagok ragyogása felejthetetlenné tette az estét.
Amikor a film véget ért, és elindultak haza, Misi megjegyezte:
– Nagyi, egyszer mi is csinálhatnánk otthon kertmozit a kertben. Mint régen.
– Ez remek ötlet, Misi! – válaszolta nagymama. – Majd megszervezzük, és ugyanúgy fogjuk élvezni, mint régen.
És így, tele élményekkel és boldog mosolyokkal tértek haza. A kertmozi különleges hangulata, a csillagos égbolt és a nagymama meséje örökre megmaradt Marcsi és Misi emlékezetében.
Tovább olvasnád a manók történetét?
Szöveg és illusztráció: Dezslik Magdolna / likeBalaton.hu
