.
Egy napsütéses nyári napon Marcsi és Misi izgatottan készülődtek a strandra. Anya megígérte nekik, hogy ma vízibiciklizni fognak, amit már nagyon vártak. Amikor megérkeztek, a strand zsibongó hangulatában hamar felfedezték a gyerekeknek való mentőmellényeket.
– Nézzétek csak, ott vannak a mentőmellények – mondta anya. – Fel kell vennetek egyet-egyet, mielőtt a vízibiciklire szállunk.
Misi nem volt túl lelkes az ötlettől, és morcosan nézett a mentőmellényekre.
– De anya, én nem akarok mentőmellényt felvenni. Olyan kényelmetlenek és furán néznek ki – panaszkodott Misi.
Anya leguggolt Misi elé, és megfogta a kezét.
– Tudod, Misi, a mentőmellények azért fontosak, mert biztonságban tartanak minket a vízen. Ha valami történik, és hirtelen a vízbe esünk, a mentőmellény segít a felszínen maradni. Akár tudsz úszni, akár nem, a mentőmellény az életedet mentheti meg, mert vihar vagy váratlan esemény esetén is biztonságot nyújt. A Balaton kiszámíthatatlan lehet, és mindig jobb elővigyázatosnak lenni. Én is felveszek egyet és Marcsi is, mert mindannyiunk biztonsága fontos.
Nagymama, aki épp a strandtáskát rendezgette, dohogva szólt közbe.
– Aki nem veszi fel a mentőmellényt, az marad velem a parton keresztrejtvényt fejteni. De, nézd csak Misi – mutatott nagymama a vízre. – Ott vannak a SUP-osok, akik már nagyfiúk. Látod, rajtuk is van mentőmellény.
Marcsi már izgatottan húzta fel a mentőmellényét, és Misi végül beleegyezően sóhajtott, majd ő is felvette a sajátját.
– Rendben, anya. Felveszem a mentőmellényt – mondta Misi.
– Nagyszerű! – mosolygott anya. – Most már készen állunk a kalandra.
A vízibicikliknél anya segített Marcsinak és Misinek beülni, majd ő maga is helyet foglalt. Lassan elindultak a vízen, és a napfényben csillogó hullámok között könnyedén siklottak.
– Ez nagyon szórakoztató! – kiáltotta Marcsi boldogan, miközben a lábával hajtotta a vízibiciklit.
– Nézzétek, ott vannak a kacsák! – mutatott Misi a vízben úszkáló madarakra.
Marcsi és Misi sokat nevettek, nagyon élvezték a vízibiciklizést. Anya büszkén nézte őket. Amikor visszaindultak a partra, Marcsi és Misi fáradtan, de elégedetten szálltak ki a vízibicikliről. Nagymama már várt rájuk, és egy nagy mosollyal fogadta őket.
– Látjátok, hogy jó volt a mentőmellényben? – mondta nagymama.
– Igen, igazad volt, nagyi – bólintott Misi. – És még a kacsákat is láttuk!
– És most? Mi lesz a következő kaland? – kérdezte Marcsi csillogó szemekkel.
– Majd meglátjuk – válaszolta anya mosolyogva. – De biztos vagyok benne, hogy nagyon izgalmas lesz.
Tele élményekkel és boldogan mosolyogva tértek haza, Marcsi és Misi pedig már előre várta a következő kalandot.
Tovább olvasnád a manók történetét?
Szöveg és illusztráció: Dezslik Magdolna / likeBalaton.hu
