Szaniszló Hajnalka | 2021.10.28. 07:00
A születésnapos Charlie álmokról, kamu slágerekről, bevásárlásról és pénzről is mesél
Ma 74 éves Horváth Charlie, aki még mindig meglepődik, ha művész úrnak szólítják. Boldog, hogy megélhette az álmait. Isten éltesse!

– Hogy vagy, hogy van most Charlie a hétköznapokban?
– Szerencsés embernek tartom magam. Nemcsak a pályám és a hangi adottságaim miatt, hanem azért is, mert egészséges vagyok. Ha már nem tudok énekelni vagy felmenni a színpadra, abba fogom hagyni. Fel tudom ezt mérni, de jelenleg jól érzem magam.

– A legutóbbi, Mindenen túl című lemezed Fonogram-díjas lett 2020-ban. Azóta mi történt veled zeneileg?
– 2019 márciusában fejeztük be a stúdiómunkát, épp amikor a járvány elkezdődött. Örömmel tölt el, hogy tizennégy év után új lemezem jelenhetett meg. Amikor már lehetett zenélni, néhány koncerten be is mutattuk a dalokat.

– Milyen érzés volt újra színpadon állni?
– Nem vagyunk kezdők, számunkra minden koncert ugyanolyan. Negyven éve zenélünk együtt, nincsenek már meglepetések a fellépések alkalmával. De hálás vagyok, hogy még mindig ugyanúgy tudom elénekelni a dalaimat, ahogyan évtizedekkel ezelőtt.

– Melyik dalod jut eszedbe, amikor ezt mondod?
– Azok a Generál szerzemények, amelyeket aztán mi a Charlie Banddel feldolgoztunk: a Zenegép vagy a Könnyű álmot hozzon az éj. A Lehettem volna című dal is azonnal eszembe jut, ha arról van szó, hogy melyiket szeretem igazán. A Generállal ezekből valamilyen oknál fogva nem lett sláger.

 

– Téged nem hordozott a tenyerén korábban a média. Az lesz népszerű, akinek a dalait játsszák a rádiók?
– Egyértelmű. De ez nem jelenti azt, hogy minden, amit a rádióban hallasz, minőségi zene. De az emberek annak a koncertjére mennek el, akit hallanak a rádióban.

– Te annak ellenére sikeres lettél, hogy nem játszották a dalaidat a rádiók.
– Az Olympia zenekar idején Budapesten már délután háromkor tömeg vártak arra, hogy bejussanak a koncertünkre. Nem játszottak a rádiók, és mégis csodák történtek velem.

– A fentiek tudatában, hogyan indulsz neki a november 6-i, a Tátrai Tiborral Banddel közös Aréna koncertnek?
– Egy darab, egész napos próbánk lesz. (mosolyog) Nincs mire felkészülni. Harminchét lemezt adtunk ki, óriási repertoárból tudunk válogatni. Azon dolgozunk, hogy a látvány és a hang is rendben legyen mindkét zenekarnál. Örömzenélés lesz.

Fotó: Charlie/Tátrai Tibor hivatalos

Fotó: Charlie/Tátrai Tibor hivatalos

 

– Emlékszel az első találkozásra Tátrai Tiborral?
– Korábban ő a Juventus együttessel zenélt, mi pedig a Decca zenekarral játszottunk a Kőbányai Ifjúsági Klubban. Beszélgettünk egymással, de nem került szóba, hogy együtt muzsikáljunk. Később az Olympia zenekar a Közel-Keleten és Afrikában játszott két és fél évig. Majd hazajöttünk, és akkor kezdtünk el együtt dolgozni Tibusszal az Olympiában és a Generálban. Ezután hívott engem a Tátrai Bandbe zenélni.

– Volt menedzseretek vagy ti szerveztetek mindent?
– A menedzser az az ember, aki elindít egy zenekart a semmiből. Aki rengeteg pénzt beletesz az adott formációba és csak a sikerek után vesz ki belőle. Magyarországon a magukat menedzsernek nevezők mindig ott mozgolódnak, ahol pénzt látnak, és amiből pénzt tudnak kivenni, de beletenni nem hajlandóak. A Beatles-nek például volt menedzsere, aki felfuttatta őket. Mindent önmagunknak köszönhetünk.

Fotó: Charlie/Tátrai Tibor hivatalos

Fotó: Charlie/Tátrai Tibor hivatalos

 

– Ha azt mondom: Balaton, melyik fellépés jut eszedbe?
– A balatonföldvári Expressz Ifjúsági Táborban koncerteztünk májustól szeptemberig. Nagyon sok időt töltöttem a Balatonnál, de már nem szeretem a tavat és emberek közé menni sem igazán szeretek. Járok a Balatonhoz, de a vízbe már megyek be. Ott inkább a barátaimmal töltöm az időt.

– Ma van a születésnapod. Elégedett vagy az életeddel?
– Nem számítottam az életben semmire. Megdolgoztam a sikereimért. Boldog és elégedett vagyok, hogy itt tartok. A feleségem meghalt pár éve, azóta jó egyedül lenni is. Szeretem a zenész kollégákat, ők olyanok, mintha a családom lennének. Van egy kisunokám és most ez is nagy örömmel tölt el.

– Még ma is odamennek hozzád az emberek. Milyen érzés számodra?
– Időnként muszáj elmennem bevásárolni, bár nem szeretem ezt a tevékenységet. (mosolyog) Megszólítanak, s azt mondják: tiszteletem művész úr. Nem vagyok művész. Az ilyesmi még ma is meg tud lepni.

– Megdöbbensz azon, hogy felismernek a boltban vagy az utcán?
– Sosem gondoltam volna. Egyszerű embernek tartom magam, aki azt csinálja, amihez ért és amit szeret. Szerencsém volt, hogy olyan zenésztársakra találtam, akikkel az álmaimat el tudtam játszani ebben az életben.

 

Még több retro balatoni sztárral készült interjút olvashatsz itt.

Még több sztárinterjút olvashatsz itt.

Itt pedig azt nézheted meg, hogy mit csinálnak a sztárok a Balatonnál.

 

Nyitókép: Charlie hivatalos

Megosztom

Hozzászólások

Ezek is érdekelhetnek

A LikeBalaton kiadója a Mediaworks Hungary Zrt. © Minden jog fenntartva