Kovács Emőke, a Balaton történésze
– Miért érdekel ennyire a Balaton?
– Kaposváron születtem, és a nyarakat Fonyódligeten töltöttem, ezért már gyerekkorom óta nagyon erősen kötődöm a Balatonhoz. A XIX – XX. századi történelem a fő kutatási területem, és amikor az ELTE BTK-ra jártam, elkezdtem átnézni a tóval foglalkozó XIX. századi újságokat, kiadványokat, memoárokat. Akkor jöttem rá, hogy nagyon sok helytörténeti munka és kutatás van a Balatonnal kapcsolatban, de összegző kiadványok nincsenek, vagy idejét múltak. Ekkor kezdtem tudatosan a Balatonnal foglalkozni. A tó története ugyanis kicsiben leképezi a magyar történelmet, mégis egy olyan szegmense a magyar kultúrának, ami nagyon sok sikertörténetet hordoz. Ráadásul az egészet keretezi a tó környezete, ami csodálatos, sokszínű természeti érték.
– A Balaton felvirágzásának története egybeesik a téged érdeklő történelmi időszakkal.
– Az északi partot a XVIII. századtól meghatározták a gyógyító források. A savanyúvizek, Hévízen a gyógyforrás, vagy Zánkán a Vér-kút. A XIX. század második felére kezdett kialakulni a klasszikus fürdőkultúra, egyrészt a monarchia-beli fürdőéletbe is bekapcsolódott a Balaton, másrészt elkezdték a déli vaspálya építését, ami a déli partot is bekapcsolta az életbe, és itt is virágzó fürdőhelyek jöttek létre.
– Mennyire lehet a helytörténeti munkákra támaszkodni?
– Kiváló települési helytörténészekkel dolgozhatok együtt. Lelkes és jó kutatókkal találkozom, akiktől rengeteget tanulok, de már önmagában, ebbe a balatoni közösségbe tartozni is nagyon jó. Minden egyes balatoni településnek, akár a déli, akár az északi parton található, megvan a saját jellegzetessége, különleges története.
– Sokan foglalkoztak már ezzel a területtel?
– Sokan kutatták már a Balatont, de még mindig vannak kiaknázatlan részek. Egyrészt az egyéni sorsok, vagy családtörténetek a Balaton körül, vagy ami engem különösen érdekel, a két háború közötti Balaton története. Az egy nagyon érdekes időszak, hiszen Trianon után Magyarország néhány kivétellel elvesztette magaslati fürdőhelyeit, turisztikai bázisait. Ekkor egy jól összehangolt kormányzati koncepció mentén elindult egy Balaton fejlesztési program a hozzá kapcsolódó propagandával és reklámmal.
– Bár a történeti tények nyilván érdekesek magukban is, de ezeket olvashatóvá, közérthetővé kell tenni.
– Nekem tanár szakos diplomám is van, és pedagógus családból jövök, ahol mindig azt tanították, hogy az öncélú tudás nem hasznos. Amikor megjelent az első kötetem a Balatonról, még a pályám legelején jártam, és nagyon meglepett a könyvet kísérő hatalmas érdeklődés. Elhívtak előadásokat tartani, rádióban, tévében szerepeltem. Akkor jöttem rá, hogy ezeknek a kutatásoknak küldetés része is van. A történeti sík ismertetése mellett ezekkel lehet a Balatont is népszerűsíteni, a kutatásoknak tudományos ismeretterjesztő szerepe is van. Én ugyan egy klasszikus történészi iskolát jártam végig, de a köldöknéző kutatói lét az nem annyira az én világom. Bár az ELTE-n megvédtem a disszertációmat és tanítottam az egyetemen, szeretek nagyobb közönséget megszólítani és az elmúlt évtizedekben úgy alakult, hogy a Balaton lett a központi témám.
– Kell erre külön fül, hogy az ember kicsemegézze a történeteket egy levéltári anyagból?
– Nagyon érdekes, hogy szinte minden forrásban találkozik az ember valahogy a Balatonnal, akár egy- egy utalás, vagy emlék formájában. Én azt vettem észre, hogy a Balaton a magyar tudatban egy közös nyelvet jelent. Ez független a politikától, vagy a mindennapoktól, ez egyfajta pozitív összettartó erő. Persze a mítoszokat le kell bontani, a történelmi tényeket tisztán kell látni, a maguk valóságában tálalni. Én nem teremtek mítoszokat, nem teremtek a Balaton köré történeteket, hanem azokat a történeteket emelem ki, amik a térséghez kötődnek. Bár a történetek közül sok vidám, színes is van, szomorúak is akadnak. A tó környékét is érintették a diktatúra sötét évei, találkozom megrázó emberi sorsokkal, történetekkel is. A harag és részrehajlás nélküli történetírásban hiszek, ez igaz akkor is, amikor a tó történetét dolgozom fel.
Teltház volt a füredi előadáson
Szöveg és fotók: Sági Ági
