A Szentgyörgyi Horváth család a XVII. században települt át, a török elől menekülve, akkor még Milkovics néven, a Magyar Királyság területére. Vas megyében lettek földbirtokosok, ekkor jutott Horváth István Répceszentgyörgy helységhez, mint birtokadományhoz és innen ered a családi előnév. Kerültek ki közülük alispánok, meghatározó méltóságok, birtokaik később az egész ország területére kiterjedtek.
A családból kiemelkedett Szentgyörgyi Horváth (II.) Zsigmond (1737-1808), aki nagy vagyont szerzett a családnak. Kezdetben a magyar királyi testőrségnél szolgált, majd országgyűlési követ lett, később Békés megye főispánja, végül kamarás és királyi tanácsos. Szentgyörgyi Horváth Zsigmond idején kezdődtek meg a család nagy építkezései: a budai Horváth-kert és a füredi Horváth-ház kivitelezése. A balatonfüredi, copf stílusú Horváth-ház 1795 és 1798 között épült meg, Trimel Ferenc tervei alapján. A korabeli tudósítás így adott hírt az építkezésről 1796-ban: „Roppant nagy épületet építtetnek itt Kir. Tanácsos Gludovátz és Horváth uraságok, melly, ha – amint már kevés hijja van – egészen elkészül, az egész vidéknek mintegy újabb tekintetet fog szolgáltatni, a savanyúvízzel élő uraságoknak pedig kívánt jó alkalmatosságokat.”
A Horváth háznak 1801-ben már igen neves vendége akadt, mégpedig a magyarok egyik legnagyobb barátja, József nádor. Magyarország nádorának érkezéséről ekképp tudósítottak: „Olaszországból hazajövet a nádor a Festetics-féle híres Georgikont és a füredi fürdőintézetet kívánta megtekinteni. A fenség augusztus 23-án délután érkezett meg Keszthelyről a füredi gyógytérre, hol a Ferdinánd főhercegi ezred egy zászlóaljának tisztelgését fogadta s utána Horváth Zsigmond udvari tanácsos és Gludovátz kir. tanácsos nagy és szép házában szállt meg. Rövid pihenés után fogadta a nádor a jelenlévő tábornokok és törzstisztek, valamint az előkelő nemesség hódolatát, akiknek kíséretében és az itt alkalmazott Österreicher dr. kalauzolása mellett megtekintette az ásványvíz-kutakat, fürdőket és más nyilvános intézményeket.”
Szentgyörgyi Horváth Zsigmond halálát követően a ház fiai kezelésébe került. Ekkoriban tartották meg az első Anna-bált, a reformkor kezdetekor, 1825-ben. Szentgyörgyi Horváth Fülöp-János (1777-1841) nejét hívták Borsodi és Katymári Latinovits Annának (1783-1862), innen eredhetett a bál elnevezése. Leányuk a Krisztina (1805-1827) nevet (teljes neve: Mária Krisztina Julianna Erzsébet Konstancia) viselte, de az utókor gyakran keverte a bál és a leány nevét. A hagyomány szerint ezen a napon, július 26-án ismerkedett meg Szentgyörgyi Horváth Krisztina és Kiss Ernő (1799-1849) császári tiszt, de kapcsolatuk a források alapján már korábbi években kezdődhetett. Szerelmüket 1826-ban szentesítették, Kiss Ernő kilépett a seregből és a répcenszentgyörgyi katolikus templomban kötött házasságot Krisztinával. A tehetős, örmény származású egykori katonatiszt délvidéki birtokára vonult vissza ifjú feleségével. Hamarosan (1827-ben) megszületett kislányuk, Ernesztina, de az édesanya belehalt a szülés nehézségeibe. Ernesztina sem élhetett sokáig, betegségben hunyt el hét esztendős korában. Kiss Ernő ezután újra a sereget választotta, huszárezredesként, majd hadtestparancsnokként harcolt, a szabadságharc egyik meghatározó szereplője lett. Aradi kivégzését követően holttestét Katalinfalvára (Szerbia) szállították, majd később az eleméri templom sírboltjába, Szentgyörgyi Horváth Krisztina mellé helyezték örökök nyugalomba. A második világháború dúlása után Szentgyörgyi Horváth Krisztina koporsóját a répceszentgyörgyi katolikus templom kriptájába vitték. Krisztina és vértanú férje emlékére Balatonfüred Városa 2003-ban díjat alapított. Minden évben az Anna-bál szépének megválasztásakor ünnepélyes keretek közt adják át azt a Kiss Ernő porcelánszobrot – a Herendi Porcelánmanufaktúra jóvoltából –, melyet a város életében (fejlesztés, népszerűsítés, kultúra) kiemelkedő szerepet betöltő személy nyer el.
Történeti érdekesség, hogy Kiss Ernő és Horváth Krisztina eljegyzése alkalmából 1826-ban egy szép óda született, melyet Tóth-Bencze Tamás, füredi helytörténész nemrégiben lelt fel, s melynek megható részletét idézzük most:
„Megnyerted, örvendj! légy Neki angyala.
Vezessd kegyessen pálya futásain
Ő Néked áldoz hív szerelmet.
S boldog idők koronázni fognak.
Így a világnak mély labyrintusza
Nem lészen ártó; nem leszen a komor
Bú társ; öröm, kedv, s megelégedt
Élet adand szívetekre áldást.”
E híres szerelem és Kiss Ernő aradi vértanú története után kanyarodjuk vissza a Horváth-ház további sorsához. A füredi Horváth-ház a magyar reformkor idején az ismert politikusok, közéleti személyek szálláshelye lett, mindaddig, amíg el nem készült a füredi Nagyvendéglő. A háznak – a házigazdák kiterjedt társadalmi kapcsolatainak köszönhetően – oly neves vendégei voltak, mint Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernő, Noszlopy Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc. Sőt mi több, itt írta meg Kossuth Lajos 1842-ben azt a híres fürdőlevelét, mely a füredi társadalmi és korabeli életnek egyik kiváló történeti forrása lett.
A füredi Horváth-ház 1834-ben egy tűzvészben – állítólag éppen az Anna bálra való készülődés miatt – leégett, majd 1835-re már újraépült és 105 szobás szállóként nyílt meg. 1838. júliusában ismét illusztris látogatót jegyeztek fel. József nádor fiával, Istvánnal szállt meg az impozáns épületben. Horváth Bálint 1848-ban megjelent leírásában, így mutatta be az épületet: „A Horváth ház két emeletű, a tófelüli részen látszólag három emeletű, legnagyobb épület a gyógyhelyen, igen szép kilátás van belőle a déli, s keleti részekre, 105 szobával, mellyek közöl sok csinosan, s kényelmesen, mindannyi pedig tisztán butorozván; földszint lakik a házfelügyelő, ki a szobákat a vendégeknek kiadja; továbbá egy fűszer-, s egy divatáros bolttal.”
Az 1850-es évekre azonban Horváth Ágoston, a tulajdonos eladósodott és 1878-ra már a neves orvos, dr. Mangold Henrik vásárolta meg az épületet, így lett a neve Mangold-ház, majd később Stefánia főhercegnő udvar. Ezután a fürdői észvénytársaság kezelésébe került, majd 1935-ben a Tihanyi Apátság megvásárolta és felújította. 1945-ben katonai kórház lett, az 1950-es évektől pedig vállalati üdülőként használták.
A Szentgyörgyi Horváth család tagjainak szinte mindegyike beírta magát a történelembe. Szentgyörgyi Horváth József honvédezredes volt az 1848-as szabadságharc idején, míg a nevét Szentgyörgyiről Hugonnaira változtató Zsigmond leánya pedig az a Hugonnai Vilma (1847-1922), akit az első magyar orvosnőként, diplomás nőként tartunk számon. Hugonnai Vilma gyermekkorában szintén emlékezetes nyarakat töltött a Horváth-házban. Vilma később a zürichi egyetemen szerzett orvosdoktori címet, de Budapesten kezdetben csak szülésznőként dolgozhatott. Később országos hírűvé vált, a hazai nőmozgalom egyik jeles alakjává. Balatonfüreden emléktábla és utca viseli nevét, bár kevesen tudják, hogy valójában ő is a neves Szentgyörgyi Horváth család egyik leszármazottja.
Az 1848. március 15-i, forradalmi eseményekre emlékezve mindig érdemes felidézni azoknak a nagy múltú történelmi családoknak a tevékenységét, akik a reformkor idején, valamint azt megelőzően is, sokat tettek azért, hogy a magyar nemzet a polgárosodás útjára lépjen. S nemcsak sokat tettek, hanem cselekedeteik, elképzeléseik lenyomata, történelmi emlékként ma is látható, akár a Balatonnál is.
