Rendhagyó módon, egy mesével kezdjük ezt az írást. A történet az élete végéhez közeledő fáról íródott, s egy kisgyermek, a harmadik osztályos Molnár Michel Márton vetette papírra, akinek kedvenc kirándulóhelye a balatonfüredi Koloska-völgy.
„A Koloska szelleme
Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy Koloska-völgy. Abban a Koloskában lakott egy szellem. De az nem rossz szellem volt! Nem ám! Jó szellem volt. Enni adott a madaraknak, állatoknak, kis fecskéknek, megóvta őket a ragadozóktól és így éldegéltek vidáman ebben a szép völgyben.
Egyik nap nagy dübörgés, villámlás hallatszott, látszott. Egy nagy varázsló érkezett!
Megkérdezte a szellem:
– Te ki vagy?
– Én a gonosz varázsló vagyok.
– Látom, hogy varázsló vagy. Olyan szép, nagy szakállad és süveged van. De miért jöttél, kedves varázsló?
– Nem vagyok kedves és azért jöttem, hogy elpusztítsam az erdőt.
– Jaj, ne!
– De!
– Ne!
– Akkor küzdjünk meg! – mondta a varázsló.
– Jó! – mondta a szellem, és lecsapott.
De a varázsló sem volt rest, ő is lecsapott.
A varázsló a vén fűzfába zárta a szellemet, de ő meg kősziklává változott és szétporladt. A szellem máig ott van a koloskai öreg fában, szomorú, ráncos arca van, hosszú szakálla és reménykedik, hogy egyszer kivágják a fát és végre kiszabadul!”
Famatuzsálem
Forrás: Bakonyerdő / a mese szerzőjének családi fotója a Koloska-völgyi fáról
A mese a Bakonyerdő felhívására fogalmazódott meg, ugyanis a közelmúltban az erdészet közösségi oldalán közzétett egy felhívást. Ebben az állt, hogy mivel a Koloska-völgy forrásánál álló, sokak által ismert fűzfa nagyon gyorsan korhad, szükséges lesz kivágása. Így hát el kell búcsúzni a „nagy Öregtől”, akinek szeretnének méltó emléket állítani. Ezért várták és várják most is a sokak által kedvelt, sok emléket őrző famatuzsálemmel kapcsolatos képeket, emlékeket, történeteket, gondolatokat.
A több mint 12 méter magas, 440 centiméter törzskerületű fehér fűz mintegy hatvan éves.
Ölelő karok
Forrás: Bakonyerdő – Koloska-völgyi fűzről készített lakossági képek
A fa sorsáról kérésünkre a Bakonyerdő Zrt. közölt részleteket néhány napja, s a korábbi közlésnél kedvezőbb hírekkel szolgált.
Zúzmarába öltözve
Forrás: Bakonyerdő /Gaál Antal
Az öreg fűz felett eljárt az idő. Ágai elszáradtak, korhadtak, letöredeznek, így balesetveszélyt jelenthetnek a természetkedvelő kirándulókra. A Bakonyerdő Zrt. és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkatársai a nyár folyamán már levágták a fa veszélyesebb ágait. Patocskai-Lunk Eszter, a Bakonyerdő Zrt. kommunikációs vezetője arról informált, hogy
a szakemberek megőrzik a fát és folyamatosan figyelemmel kísérik egészségi állapotát. Ha szükséges tovább folytatják a munkálatokat, az ágak, száradó részek eltávolításával.
Forrás: Bakonyerdő – Koloska-völgyi fűzről készített lakossági képek
– Bízunk benne, hogy sok odafigyeléssel, még hosszú évekig sikerül megőriznünk sokak szeretett ikonikus fáját, hogy jelenlétével színesítse a Koloska-völgyi kirándulóerdőt és őrizze a rá bízott emlékeket. Mindamellett álló holtfaként növeli az erdei ökoszisztéma sokszínűségét.
Ugyanis az idős fák korhadt részei számos faj szempontjából kiemelkedő jelentőségűek. Odúlakó madarak és emlősök, valamint gombák, kétéltűek, rovarok, és például denevérek találhatnak otthont a visszahagyott fák odvaiban, üregeiben. Sokak számára meglepő lehet a fákhoz kötődő kis- és nagy termetű állatok és növények sokasága. Küzdhetnek versenytársaikkal, fogyaszthatják a fa levelét vagy termését, vadászhatnak a fán élő áldozatukra, tojást rakhatnak a fán épített fészkükbe vagy faodvakba, vagy elrejtőzhetnek a fába vájt üregekbe vagy akár a gyökerek alá. A fa kérgét sűrűn boríthatják mohák és zuzmók, de hajtásos növények is megtelepedhetnek itt. A fákon élő élőlények összegyűjthetik az esővizet, s gyökerük körül hulló port és elhalt szerves anyagot halmozhatnak fel. A faodvakban a gerincesek szinte minden nagyobb csoportjából találhatunk képviselőt: a hüllőktől a madarakon át az emlősökig. A baglyok számára a nagyobb odvak nyújtanak természetes költőhelyet, amelyek csak idős fákban alakulhatnak ki – részletezte a Bakonyerdő Zrt. azt a sokféleséget, melyet a pusztuló fa adhat a természetnek.
Forrás: Bakonyerdő/Vörös Anna – Koloska-völgyi fűzről készített lakossági képek
Így emlékeznek a természetjárók az öreg fűzre
– Már 10 éve majdnem, hogy ez a fotó készült. Életem egyik legábrándosabb korszaka volt ez. Csopaki lakosként gyakran jártam ki a Koloska-völgybe, közel volt, és mint minden közeli helyen, volt egy kedvenc pont. Ez a fa is egyike volt azoknak a pontoknak, ahol szerettem időzni. Ezt a képet is szeretem, egy szép napra emlékeztet – írta Heindl-Vecsey Korinna, s ezt a képet küldte el a Bakonyerdő felhívására.
Forrás: Bakonyerdő/Vecsey Korinna – Koloska-völgyi fűzről készített lakossági képek
S ugyancsak szívhez szóló a Szeretlek Balatonfüred csoportban olvasható írás is. „Kb. 45 éve járunk évente többször is a Koloska-völgybe. A nagy fát azóta ismerjük. Először 2 éves kisfiunkkal,1976-ban voltunk ott, aztán évente megcsodáltuk egyre növekvő törzsét, ágait. Később fiúnkkal, unokáinkkal jöttünk. Megpihentünk alatta, a gyerekek felmásztak rá. Kicsi unokánk már csak a megcsonkolt, kiszáradóban lévő fát látta, polip fának nevezte.
Találónak éreztük Rákos Sándor versét:
Tündér lakik ebben a fában
gyökerében a sudarában
lombjában és levelében
tündér vagy szelid erdei isten.
Ezért olyan jó ülni alatta
várni,hogy arcom megsimogassa
hogy súgjon verset, mert az
rám fér
de legjobban szeretem csak
magáért!”
A cikkben szereplő fotókat a Bakonyerdő bocsájtotta rendelkezésünkre, a hozzájuk beérkezett, nyilvánosság elé tárható képekből válogatva.
Képeink a Koloska-völgyi fűzről
Fotók: Keszey Ágnes
