Évek óta hagyomány, hogy Érdi Tamás Balatonfüreden koncertezik az év végén. Így történt ez idén is, csütörtökön este Schubert-darabokat hallhatott a közönség. Két Impromtu és az A-dúr szonáta, melyet Schubert halála évében, 1828-ban írt. Zongoraszonátáinak tovább kellett várniuk a széles körű elismertségre, mint más hangszeres műveinek és a daloknak. Hosszú éveken át elutasították őket hosszúságuk és rendkívüli technikai nehézségeik miatt, s mivel ugyanakkor nélkülözik azt a fajta virtuozitást, amely a Schubert utáni nemzedék – Schumann, Chopin vagy Liszt – zongoramuzsikájára jellemző, még talán ma sem tekinthetők igazán hálás hangversenydaraboknak. A dalokhoz hasonlóan nagyon széles az érzelmi-hangulati árnyalatok skálája: megtaláljuk bennük a lírát, a sötét melankóliát és a baljóslatú drámai erőt. Számára a szonátaírás műhelymunka volt, állandó küzdelem azért, hogy az új, romantikus hangot a klasszikus szonáta kereteivel összeegyeztesse. Az A-dúr szonátában kivételes egyensúlyba és összhangba kerülnek a drámai és lírai elemek.
Úgy tartják, a szonáta lassú tétele a zenei világirodalom egyik legszebb darabja. Az előadó a koncert végén úgy nyilatkozott, „ezen sírni kell”. Bár nehéz, nagy koncentrációt igénylő darab, nagyon szereti játszani, a lassú tétel miatt választotta, tanulta meg.
A közönség átélhette ez említett érzelmi, hangulati változásokat, egyszerre magasságot és mélységet, szomorúságot, fájdalmat és szépséget, erőt és leheletfinom gyengeséget. Valóban azt érezhette az ember, hogy megszűnt a külvilág, a zenét hallgatva elfelejt minden békétlenséget, háborút, problémát, gondot, leteszi a nyomasztó terheket. Csak ült és hallgatta a csodát, a darabot szívéből, lelkéből megszólaltató zongoraművészt, aki előző este még Budapesten, a Magyar Zene Házában varázsolta el a hallgatóit, akik ugyanazzal az élménnyel gazdagodtak, mint a füredi koncert résztvevői. Chopin is belefért az esti műsorba, zárásként a fisz-moll noktürn.
A koncert végén Érdi Tamás elmesélte, négy-öt éves lehetett, amikor rátalált dédapja öreg zongorájára Vörösberényben, Schuberttel való kapcsolata is erre az időre tehető. Meglátogatták őt barátai, játszották és énekelték neki Schubert Pisztrángötösét. Annyira megszerette a dallamát, hogy külön bal kéz kíséretet írt hozzá. A pandémia alatt a művész legnagyobb vágya vált valóra: tanára, Beck Erika segítségével megtanulhatta Schubert A-dúr szonátáját. Közel áll hozzá ez a darab, véleménye szerint a lassú tétel önmagában egy Schubert-dal, tele drámával, feszültséggel. Beck Erikával skype-on dolgoztak. Számítógépen hívták őt, a tanárnő mondta a jeleket, mi van leírva a kottában. Mindent aprólékosan átvettek közösen. Vannak Braille-kották, de ő úgy tudja, ez a szonáta nincs meg Braille- kottában. A másik probléma, hogy ezzel tanulni nagyon időigényes, le kell tapogatni a kottát egyik kézzel, másik kézzel zongorázni. „Erika mind a mai napig a kottám is” – mondta Érdi Tamás. Felvette ezeket az órákat magnóra, hogy vissza tudja hallgatni.
Elmesélte azt is, nagyon fontos számára, hogy a darab keletkezési körülményeinek is utánanézzen. Szüleivel és feleségével, Rékával utánaolvasnak a mű keletkezésének, esetleg elutaznak a születési helyekre. Így jártak például Bécsben, Schubert születési helyén, ahol Érdi Tamás átérezhette, átélhette azt a hangulatot, ahol Schubert dolgozott.
Forrás: veol.hu
