– Általában nagyon rákészülünk a nyaralásra, mindent meg akarunk csinálni, amire nem volt lehetőségünk egész évben. Ami mögöttünk van azt szinte automatikusan le is zárjuk. Ilyenkor mindenkin eluralkodik az engedd el a hajamat érzés, úgy érezzük, hogy most aztán mindent lehet, amit az elmúlt 50 hétben nem lehetett.
–Másképp is viselkedünk a nyaraláson?
– Én a Balatonnál lakom és úgy látom, hogy igen, másképp viselkedünk. Sokan ilyenkor teljesen elengedik magukat, kicsit hangosabban hallgatnak a zenét, kicsit több sört isznak, kicsit oldottabbak – persze ehhez hozzájárulhat az alkohol is, ami oldja a gátlásokat. Ha nem otthon vagyunk, hanem máshol, akkor eltávolítjuk magunkat a régi szereptől, hogy azok nem mi vagyunk. Csapatépítő tréningeken lehet ezt jól látni, hogy más környezetben mennyire másképp viselkednek az emberek.
– És nem működik ez fordítva is, hogy valaki végre otthon hagyja a szerepét és a nyaraláson inkább önmaga?
– Az inkább a hétvégékre jellemző. Ha valaki például öt napig hivatalnok, az megtolja a péntek-szombatot rendesen. Vagy a csütörtököt, mint kis pénteket, hogy abból a szorításból engedjen. Egy hosszabb nyaralásnál is csúcsra járatják magukat az emberek, de azért nem úgy, mint egy hétvégi buliban.
– Könnyebben keveredünk ilyenkor kalandokba?
–A nyaralásnak van egy vége. Tudjuk, hogy van ez a két hét, amikor jól érzhetjük magunkat. Van ebben egy tól-ig érzés, azaz tudjuk, hogy ez nem egy végtelen hosszú dolog, mint egy házasság, egy holtomiglan-holtodiglan, ami sokszor később görcsössé tesz egy kapcsolatot. Popper Péter mondta, és mélyen egyetértek vele, hogy ha öt évre kötnénk szerződést valakivel, sokkal izgalmasabban tudnánk élni. Itt is erről van szó, hogy van két hetünk, és a két hét után ott a vége. Egy ilyen kapcsolatba sokkal többet tudunk belerakni, mint egy életen át tartó kapcsolatba, ahol ez kicsit eloszlik. Másképp építkezünk, más a cél.
– Mennyire lehet ezekből a kapcsolatokból mégis életre szóló szerelem?
– Jó esetben lesz. Van ezekben vágy, hogy egész évben keressük ezt a balatoni érzést, és ebből egy illuzórikus képet készítünk. Sokkal szebbnek látjuk, mint a valóságot, felruházzuk olyan dolgokkal, ami nincs meg benne, és aztán helyben ez jól működik. Olyan szemüveget veszünk föl, ami elrejti a hibákat, csak azt vesszük észre, amit látni akarunk a másikból. Ha ez a szemüveg lekerül, mert vége a nyaralásnak, és egy másik környezetben folytatódik a kaland, akkor nem biztos, hogy ugyanúgy tud működni.
– Hogy kéne észnél maradni?
– Szerintem nem kell észnél maradni. Sok butaságot ilyenkor az ember azért nem csinál, persze, hogy védekezzenek a fiatalok az nagyon fontos. De ez egyféle önfejlesztő, önismereti tréning is, hogy ilyen is tudok lenni, hogy ki tudok szabadulni, fel tudok töltődni. Ezeket meg kell élni. Minél többször kell szerelmesnek lenni, mert az egy jó dolog. Sokszor ez el van fojtva, hogy nem lehet, meg nem szabad. Szerintem lehet és szabad. Inkább erről szól az élet, mint arról, hogy egy asztal mögött a ceruzát hegyezzük.
– A helyett, hogy várjuk a nagy Őt.
– Az is érdekes, hogy várjuk a nagy Őt, és közben telik-múlik az idő, egyre később jönnek létre házasságok és születnek gyerekek. Egyre jobban bebetonozzuk az elvárásainkat arról, hogy milyen legyen a másik. Inkább próbáljuk megélni és élvezni az életet. Nyár van, mindenki érezze jól magát, persze okosan. Talán lehet azt mondani, hogy az élet ott kezdődik, ahol a komfortzóna véget ér, de nem nagyon messze ettől, mert az már kóros. A probléma mindig a szélsőségekkel van, de ha nyár van, akkor kellenek a kalandok, kellenek a szerelmek.
Borítókép és fotók: Pixabay
Szöveg: Sági Ági
