A reformkorban is érezhetik magukat a bálozók, hiszen ugyanaz a milliő lengi be az Anna-bált, mint anno, amikor meghonosodott ez a társasági esemény.

1825. július 26-án rendezték meg az első Anna-bált: Szentgyörgyi Horváth Fülöp János leányának, Anna-Krisztinának kedveskedett az eseménnyel. A fiatal hölgy ekkor ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, aki majdan a szabadságharc altábornagyaként a tizenhárom aradi vértanú egyike volt.

Az első bált követte sorra még rengeteg. Az Anna naphoz-legközelebb lévő szombaton megtartott Anna-bál mindig is az ország legelőkelőbb báljai közé tartozott, ahol a haza legjelesebb művészei, politikusai nyaranként találkoztak.

Mint az esemény honlapján szereplő történelmi visszatekintésből kiderül: az első világháború után megváltozott a fürdőélet jellege, így az Anna-bálok is veszítettek eredeti jelentőségükből, és a két világháború között is csak csendesen élt a hagyomány. A II. világháború után hivatalosan 1954. július 31-én rendezték meg újból az Anna-bált a Balaton étteremben, majd 1957-től a felújított egykori Kúrszalon, a későbbi SZOT Szanatórium (ma Anna Grand Hotel) színházterme adott otthont a bálnak – s ez így van ma is.

Az idei Anna-bálon jelen lesz a tavalyelőtti bál (a pandémia miatt tavaly elmaradt az esemény) szépségkirálynője: Purgel Réka is, aki egyébkét elsősorban nem a mulatság kedvéért vett rész a két évvel ezelőtti programon. A fiatal nő néprajz-történelem szakon akkor írta folklórelemeket is bemutató, de alapvetően művelődéstörténeti szakdolgozatát. Azt mutatta be, milyenek voltak az Anna-bálok az ötvenes években.

– Én már 2017-ben elkezdetem a saját kutatásaimat a szakdolgozatomhoz A helyi levéltárban végeztem a kutatást, illetve beszélgettem az egykori rendezőkkel és a helyi lakosokkal is készítettem interjúkat a bálról. Úgy gondoltam, hogy egyszer én is elmegyek és megtapasztalom személyesen is a bál hangulatát – mesélte Purgel Réka. Azt a kort vizsgálta, amikor újraéledt az Anna-bálok hagyománya.

–A bál reformkori története ismert a legtöbbek előtt, ez fogja meg nagyon a turistákat. Ezzel a korszakkal a helyi levéltárban dolgozó kolléga nagyon sokat foglalkozott, én ezt nem érintettem. A kutatásom csak egy periódust dolgoz fel: az ötvenes évekkel kezdtem a dolgozatomat. A szocialista érában nem igazán lehetett ilyen nagyon fényűző, régi jellegű, nagypolgári eseményt tartani, de ez valamiért felfutott. A szépségversenyek is érdekesek, mert a szocializmusban szépségversenyt nem is nagyon rendezhettek, de itt minden nyáron lett egy szépségkirálynő. Összesítettem a hagyományt építő elemeket, a helyi sajtóban megjelent cikkek, visszamlékezések, levéltári dokumentumok alapján visszavezettem azt, hogy melyik, mára megszilárdult hagyomány mikor épült be ebbe az eseménybe. Volt szerencsém megnézni a tárgyi emlékeket. Az első szívek például nem is procelánból készültek, hanem papírból voltak. Aztán jött egy év, amikor textilből szabták ki ezeket. Később, ahogy egyre híresebb lett, egyre patinásabbá is vált az esemény tárgyi kultúrája.

– Szerinted miért éppen ez a bál maradt fent ennyi ideig és vált ilyen híressé?
– Én úgy gondolom, hogy Balatonfüred egy ékszerdoboz, tehát ha csak átutazik rajta az ember, akkor is az érződik, hogy maga a helyszín is nagyon szerencsés választás egy ilyen eseményhez. Nem is beszélve arról, hogy amikor a bálozás kultúrája dívott- tehát a reformkortól a XIX. század végéig – akkor nagy hagyománya volt a fürdőkultúrának is. Tehát amikor a polgárság végre szabadidőhöz jutott, akkor felértékelődtek a szabadidős lehetőségek. A turisztikai érdeklődés is elindult a Balaton-part felé. Nagyon sok író, költő, művész, festő is Balatonfüredre járt gyógyulni, pihenni, feltöltődni. A történelmi karakterek tették olyanná ezt a bált, amely hírnevet adott neki.

– Hogyan emlékszel vissza két évvel ezelőtti bálra?
– Én mindig elmondom, hogy számomra ez nem egy szépségverseny volt. Tehát nem az volt a célom, hogy odamegyek és hazaviszem azt a gyönyörű herendi vázát. Én tényleg azért mentem oda, mert annyit foglalkoztam ezzel az eseménnyel a másfél éves kutatás alatt, míg a történetét vizsgáltam, hogy az volt a fontos, hogy egyszer átéljem a hangulatát. Nagyon jó volt, hogy a szórakozásról szólt, tehát nem törekedtem görcsösen arra, hogy kiválasszanak. Nagyon nagy élmény volt, hogy édesapám kísért el, és vele tapasztaltam meg ezt az élményt.

Purger Réka, a 2019-es Anna-bál szépe
Fotó: redphoto.hu -Vörös Ákos/Purger Réka engedélyével

S ha két nő – jelen esetben az Anna-bál szépe és az újságíró – beszélget, természetesen szóba kerülnek a ruhák. Két éve a bál szépe egy magyar divattervező, Balogh Adrienn, azaz Adry Couture ruhakölteményét viselte, de az, hogy az idei eseményen mi lesz rajta, az még számára is kérdés.
– Az biztos, hogy a Szívhalászaton Adry Couture által tervezett kisestélyiben leszek. A bálra vannak esélyes estélyi ruhák, de még hezitálok – árulta el Purgel Réka.

Az Anna-bálra – mint a jeles társasági eseményekre – van előírt dress code, azaz öltözködési elvárás. Itt a hölgyeknek nagyestélyi, az uraknak szmoking a kötelező öltözet. Erről az ismert stílustanácsadóval, Schiffer Miklóssal beszélgettünk, aki a bál szépe verseny zsűrielnöke is.

– A legnagyobb várakozás és izgalom talán az elsőbálozó ifjú hölgyek körében van. Már csak azért is, mert nagy kérdés számukra, hogy mit is vegyenek fel erre a különleges estére.
– Az, hogy mi lenne az ideális és mit szoktunk látni, az két külön történet. Valamiért az Anna-bállal, a fiatal korral, a tradíciókkal és a reformkorral kapcsolatban a fehér, vagy a világos estélyi ruha viselését sokan előírásnak tartják. De ez nem így van, ez nem elvárás. Mindig nagyon jó színfoltot ad, amikor egy-egy fiatal hölgy merészebben, vagy fantáziadúsabban, színesbe öltözik.

A zsűri mindig nagyon szereti, amikor nem csak a fehér, menyasszonyiruha-szerű ruhákat választják a fiatal hölgyek.

– Beszéljünk azokról, akik nem elsőbálozók, vagy nem a legfiatalabb résztvevők. Nagyestélyi az előírt viselet – de ebben is vannak divatirányzatok, divatos színek?
– A black tie az előírás, ami a fekete csokornyakkendő rövidítése. Ebben az esetben az elvárás a férfiaknak szmoking, a hölgyeknek nagyestélyi ruha, ami a közfelfogás szerint hosszú. Ehhez egyébként belépőkabát és kesztyű is kellene, de nyilvánvalóan a nyári hőségben ez nincs. Ám van olyan nagyestélyi ruha, ami kombinálja a minit akár a maxival és elöl rövid, hátul hosszú, vagy pont fordítva. Van olyan estélyi ruha, amely nagyon bátran kivágott, van olyan, ami nagyon magasan zárt és a háta kivágott, vagy nagyon magasan van felsliccelve.

Az estélyi ruhák esetében a divatosság nem jellemző. Inkább a színválasztás: idén a bronzok, az ezüstök, az aranyszínek és az állatminták is feltűntek nagyon sok estélyiruha-kollekciónál. Nem tudom, hogy ez mennyire fog megjelenni a bálon. Ha megjelenik nem baj, de ha nem, az sem. Ezen az eseményen a hölgyek nagyon színesen, fantáziadúsan, nagyon szép toalettekben, különleges hajakkal szoktak megjelenni a sötét szmokingot vagy fehér dinner jacket-et (ez csak zakó, nem egész fehér öltöny) viselő férfiak mellett. A férfiaknál egyre jellemzőbb, hogy brokátanyagú, szürke, törtfehér, fehér szmokingkabátot viselnek a sötét nadrághoz. Ami furcsa Magyarországon, de világszerte jellemző és elfogadott, hogy a szmoking nyári verziójához nem kötelező a zokni – mutatta be az öltözékekkel kapcsolatos előírásokat Schiffer Miklóssal.
Az idei bálra egyébként meghívást kaptak a 18 éves balatonfüredi lányok mellett azok is, akik a tavalyi, vírushelyzet miatt elmaradt eseményre lettek volna hivatalosak.
S aki szeretné átélni mindazt, amit az Anna-bál jelent, számos kísérőrendezvényen is megteheti, az Anna-fesztivál keretében.