– 1995 és 2001 között a Veszprémi Petőfi Színház tagja volt. Lányával, Horváth Lilivel együtt játszott a Warrenné mestersége című színjátékban.
– Nagyon sok szép feladatom volt Veszprémben. A Warrenné mestersége című előadást Benedek Miklós rendezte. Kellemes emlékeim vannak Veszprémből, Vándorfi Lacival sok szép előadást, zenés darabot csináltunk. Édes kollégáim voltak, Kézdy Gyuri, Bősze Gyuri, Szakács Eszter, Novák Péter, nagyon jó csapat gyűlt össze ott. Boldog voltam. A várost is szerettem, sőt az egész megyét. Tavaly nyáron visszajöttünk Veszprémbe, a Petőfi Színház érzékenyítő fesztiválján a Dörner György rendezte Zserbótangót játszottuk Esztergályos Cilivel. Nagy siker volt, az előadás után a közönséggel beszélgettünk, az is nagy élmény.
– A Mozgókép fesztiválon a filmek vannak előtérben. A pályafutásán melyik volt fontosabb: a film vagy a színház?
– Kezdetben azt gondoltam, a filmezés lesz az első az életemben, a színház mellette. A főiskolán a színházat, a színházi színészetet tanultuk. Jól alakult a pályám, játszottam színházban, televízióban és filmen is, kerek az életem. Húszévesen kezdtem forgatni, a Keleti Márton rendezte Esős vasárnap volt az első filmem, és lassan már hatvan éve csinálom, megállás nélkül.
Nagyon fontos, hogy az ember olyan foglalkozást válasszon, amit szeret, ami szinte a hobbija.
Csodálatos színészekkel, nagy személyiségekkel játszhattam együtt, és remélem, hogy amit a pályafutásom alatt tanultam, tovább tudom adni a fiataloknak. Szeretek fiatalokkal is dolgozni. Az Újszínház tagja vagyok, ott nagyon sok a fiatal, jó csapat van. A fiatalok másféle stílusban játszanak, ami természetes. Megtaláljuk egymással a hangot, a kapcsolatot, és ez jó érzés.
Tordai Terit szereti a kamera
Fotó: Penovác Károly/Napló
– Neves rendezők filmjeiben szerepelt. Kivel dolgozott szívesen?
– Volt egy nagy korosztály, mindegyikükre szívesen emlékszem. Keleti Márton, Várkonyi Zoltán, Makk Károly, Révész György, Rényi Tamás, Mihályfi Imre, Szabó István. A filmezés erősebben a rendezőnek az álma, én csak követem azt, amit ő elképzel. Mindegyik szerep, amivel megtaláltak a rendezők, örömet szerzett számomra. Ezek közönségnek szóló, érdekfeszítő filmek, unokáim is megnézhetik majd.
– Volt olyan szerep, amit nem vállalt el?
– Nem válogattam, az ember örül, ha filmes feladatot kap. A jelenlegi boldogságom az, hogy a fiatal generációból az Oscar-díjas Deák Kristóf is rám gondolt, Az unoka című filmjében szerepelek. Ez lesz az első nagyjátékfilmje, nagyon drukkolok neki, szenzációs volt vele dolgozni. Számomra öröm, hogy emlékszik az idősebb generációra, hogy a mi korosztályunk jelent még valamit. Boldog vagyok, mert a kamera szeret engem, és én is szeretem a kamerát.
– Tele van életkedvvel, lendülettel, energiával. Hogyan élte meg a járványt?
– Nagyon vigyáztam magamra, rossz volt, hogy nem lehettem együtt az unokáimmal, a lányommal, de a lakáshoz közeli erdőben mindennap két órát sétáltam a kutyámmal, sokat olvastam. Rengeteget telefonáltam. Az összes barátommal tartottam a kapcsolatot: Koncz Gabival, Pásztor Erzsivel, Piros Ildikóval, Halász Judittal.
– Most már az unokákkal is találkozhat. Úgy olvastam, hogy a legkisebbel, a kislánnyal szoros a kapcsolata.
– A nagyfiúk megnőttek, a kicsi még meghallgatja a meséket, és ő is mesél nekem.
– Követi az édesanyja és a nagymamája hivatását?
– Azt nem lehet tudni. Büszke vagyok rá, mert felvették a Kodály Zoltán Zeneiskolába, jó hallása van. Kap egy olyan ajándékot az élettől, a zenét, ami egy csoda.
Forrás: Veol.hu
