A megnyitón Varró Szilvia galériavezető köszöntője után egyebek mellett elhangzott, ismét egy páros kiállítás látható, két nemzetközileg elismert, pécsi kötődésű művész alkotásaiból. Ernszt András (1973) festőművész az akril-olaj-vászon lírai absztrakt festményeit és Simon Zsolt József (1973) porcelántervező művész a porcelánból készült szobrait mutatja be a galériában. Mindkét művész jelentős életművet hozott már létre, ebből válogat a tárlat, kiemelt tekintettel a közelmúlt alkotásaira.

A kiállított porcelán szobrok és a festmények összhangját a művészek sajátos természetábrázolása teremti meg, ami távol állnak a természet egyszerű leképezésétől. Ernszt András sokszínű műveire a természeti képből kiindulás majd annak rétegről rétegre történő fejlesztése a jellemző, aminek végeredménye egy-egy vibráló, élő, a maga kiszámíthatóságában változatos festmény. A képeken egyes színek árnyalatainak változatai láthatóak, melyek a szem számára megnyugvást biztosítanak, az egymásra épülő formák azonban aktív közreműködésre biztatnak.

Simon Zsolt József az általa kifejlesztett technikával dolgozik, a gipsz alapformát darabokra vágja, faragja, majd összeépíti, így hozza létre a szobor negatív formáját. A beöntött porcelánmasszát száradás után cizellálja, majd kiégeti. Fehér vagy anyagukban színezett porcelán szobrai saját szavaival „a növényi és az állati lét határán egyensúlyozó vázszerű képződmények, maradványok, táguló, vagy gomolygó formában”, de egy sorozatát például a „puha belsejű, virágszerű formavilág” jellemzi. A szobrok, mint szakrális edények a transzcendenshez kapcsolódnak. A tárlat maradandó egyedisége miatt is különleges nyújt minden érdeklődőnek.

Forrás: veol.hu