A Képzőművészeti Főiskolán Hegedűs László, Székely Bertalan és Ferenczy Károly voltak mesterei, 1905-ben a nagybányai Szabadiskolában is tanult. Tanulmányutakat tett Németországban, Olaszországban, Franciaországban és Belgiumban. 1909-től a Székesfővárosi Iparrajziskola tanára, 1935-től 1946-ig igazgatója volt. Eleinte főleg ifjúsági könyvek illusztrálásával foglalkozott.
Az I. világháborúban a galíciai harctéren súlyosan megsebesült. Felépülése után továbbszolgálóként az akkori Honvédelmi Minisztérium kötelékébe lépett, itt készültek ma is számon tartott plakátjai. A 20-as évektől áttért a portréfestészetre. Az 50-es évektől kezdve foglalkozott tájképfestészettel, csendéletfestéssel és rézkarcokat is készített.
Hangulatos akvarelljei a Balatonról, a Balaton-felvidék tájainak műemlékeiről főként a II. világháború után készültek. Az év egy részét családjával balatonfüredi nyaralójában töltötte. Tagja volt a Peremartoni Nagy Sándor által, 1926-ban alapított Balatoni Művészkolónia Egyesületnek.
1913–1947 között rendszeresen vett részt kiállításokon. Alapító tagja és ügyvezető igazgatója volt a Magyar Arcképfestők Társaságának, tagja az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatnak, főtitkára a Magyar Képzőművészeti Egyesületnek.
A Fészek Klub alapító tagja. Műveiért számos kitüntetést kapott (Tolnai-díj, 1919; Barcelona ezüstérem, 1929; Rökk-díj, 1932; Balló-díj, 1935; Ráth-díj, 1936).
