A balatonkenesei kovács, Filó Gergő, a siófoki Onogur Hagyományőrző Egyesület alelnöke, az Onogur Lovasság vezetője elmondta, egyesületük alapvetően a X. századdal, az Árpád-korral foglalkozik 2009 óta. Az egyesület tevékenysége, a korabeli lovas harcászati hagyományok tökéletesítése céljából hívták életre a júliusi edzőtábort. – Két további csapat vett részt rajtuk kívül, az egyik a kiskunmajsai Anda Lovas Sport Egyesület, a másik a kunszentmiklósi Iloncsuk Szabadcsapat.
– A lovaink, melyekkel mi dolgozunk – eurázsiai, közel-keleti keveréklovak: hucul, tarpán, arab, konyik –, szemmel láthatóan kisebbek annál az általános képnél, ami ma a köztudat fejében a lovakat illetően megjelenik. A X. században a honfoglaláskori temetkezések 87 százalékában 140–145 centiméter marmagasság körüli, vagy az alatti lovak maradványait találták meg a kutatók. Akkoriban is voltak persze ennél valamivel nagyobb állatok, hiszen ekkor már hatással volt az arab és türkmén fajták begyűrűzése, ám ez a fennmaradó 13 százalékot tette ki, ami láthatóan csekély arány, és ezek sem érték el a mai lovak magasságát. Az alacsonyabb termetű lovaink idegrendszere sokkal stabilabb, sokkal nyugodtabbak, őket katonalovaknak háziasították annak idején, elvárás volt a magas szintű tűrőképesség. Ezek az állatok nálunk is ridegtartásban élnek, igénytelenebbek, ami a táplálkozásukat illeti, 350 kilogrammot kényelmesen fenn tudnak tartani télen is, de erre egy 800 kilogrammos, nagyobb testű állat nem képes hasonló körülmények mellett.
Az első alkalommal megrendezett, júliusi hétvégi tábort Gergő szervezte meg az egyesület révén, a kétnapos eseményt is náluk tartották, a balatonkenesei Gulya-kútnál zajlottak az edzések. – A két, szintén résztvevő hagyományőrző csapattal régóta ápolunk baráti kapcsolatot, de sokszor csak a különböző rendezvényeken találkozunk, ezért gondoltuk, hogy jó lenne egy kötetlenebb, ugyanakkor hasznos gyakorlással eltölthető közös eseményt szervezni. Gergő hozzátette, a szállással sem volt gond, hiszen minden résztvevő csapat saját táborképpel rendelkezik, így az edzőtábor hétvégéje alatt valódi kora középkori sátortábor állt fel a birtokon, tizenkét lovassal, gyalogosokkal, hozzátartozóikkal, családtagjaikkal együtt közel ötven fő gyűlt össze a tábor idejére szerte az országból. – Amikor 3–4 állattal gyakorlatozunk, az is látványos és nagyon jó érzés, ám ha 10–12 ló alatt dübörög a föld, annak súlya van.
A lovak együttmozgatása mellett a korabeli fegyverhasználatra is koncentráltak a két nap alatt, dolgoztak karddal, pajzzsal, szablyával, íjjal, fokossal, lándzsával. A lovas alakzatokra a csapatok saját bemutatóikon is sok gondot fordítanak, a feladatok közt ezért most is szerepelt sor, ék, oszlop, átlók, illetve ezek váltásainak kigyakorlása különböző jármódokban, lépésben, ügetésben, vágtában. Ez a fegyelmezettség a eleink harcmodorában is szükséges volt, hiszen csak így, valódi csapatmunkával lehetett csatát nyerni.
– Ez igaz lovon is, gyalog is, minden helyzetben. Széthullva, magányos hősként megváltani a világot: ez csak a filmeken működik. Össze kell tartani, és ha ez sikerül, valódi, korhű programot tudunk összeállítani. Így, ha egy rendezvényről megkeresnek minket, akkor el tudjuk mondani, hogy ha az eseménynek van rá kapacitása, akkor nem három lóval megyünk el bemutatót tartani, hanem szólok további csapatoknak, kivonulunk tizenöten, és olyan programot tudunk bemutatni hitelesen, amit nem látott a világ az elmúlt párszáz évben.
Az Onogur Lovasság a X. századi lovas hadviseléssel foglalkozik, mely azt kutatja és szemlélteti, hogyan működött a honfoglaló harcmodor. Az egyesület különböző forrásokból kutatja a történelmet, felszerelésük javát is korabeli leletek, ábrázolások alapján készítik. Mivel Gergő hivatását tekintve kovács, így a harcászati eszközök kivitelezésétben jelentős szereppel bír.
– Az egyesület fő fókusza a lovak képzésén van, tudni kell segédeszköz nélkül, testsúllyal, hanggal irányítani őket, hiszen ez akkoriban, egy csatában sem lehetett másként, csak ha teljes az együttműködés ló és lovas között. Nem véletlen, hogy ennyire misztikusan kezelték a szkítákat, hunokat, avarokat, vagy minket magyarokat a történelem során, mert annyira együttműködtek, -mozogtak a lovaikkal, hogy ez az erős kapocs a külső szemlélő számára megfejthetetlen volt.
Forrás: veol.hu
