Szombaton, a tíz órakor még szundítók nem értek el sokat azzal, ha párnájuk alá dugták a fejüket. Balatonmária különböző pontjain ugyanis egyszerre harsantak fel a trombiták, szaxofonok, klarinétok és egyéb fúvóshangszerek. Dobok hangja lüktetett minden felől. Idén a járványhelyzet miatt a szervezők csupán négy magyar együttest hívtak meg: Barcsról, Tapolcáról érkeztek vendégek, ám a nemzetközi jelleg még így is megmaradt.
– Egyikünk Achenből, másikunk Lübeckből tért vissza a rendezvényre, hogy vezényelhessük a zenekarunkat. Sokan tanulnak vagy dolgoznak az együttesből külföldön, valamint Magyarország legkülönfélébb pontjain élnek – mondta Lukács István,” Az elnök emberei” együttes egyik tamburmajorja. „Az elnök emberei” tíz éve folyamatosan emelik jelenlétükkel a rendezvény színvonalát.
–Mivel nem állandó zenekar vagyunk, inkább projektekre állunk össze, két nappal az esemény előtt találkozunk, végig próbálunk csaknem húsz dalt és utána itt fellépünk – tette hozzá. Azt is elárulta, hogy ilyenkor akár napi nyolc órán át is fújják, ami igen megterhelő a szervezetre. – Hálásak vagyunk, hogy ezzel a fesztivállal nőhettünk fel, ami ösztönzőleg hatott, hogy a zenei pályát válasszuk – mondta a karmester.
– Mi is itt vagyunk minden évben. Július utolsó hétvégéjére nem is szervezünk más programot – mondta Balatonmáriafürdő központi strandján Ivánczi Tamás, mielőtt a zenekarok a Balatonba merészkedtek.
Sokan voltak kíváncsiak a fellépőkre, a partszakasz teljesen megtelt a közönséggel. Akinek nem jutott ülő, vagy állóhely, a vízből örvendezhetett a nem mindennapi koncertnek. A vízizene elengedhetetlen epizódja volt a karmesterfürdetés, amely meglepetésként érte a dirigenseket.
– Húsz éve sikerült ugyanígy összeszervezni a nyaralást a zenekari találkozóval. Emlékszem, akkor a vasúti átjáró korlátján ülve hallgattam a zenészeket-mondta Kiss Kornélia, aki Budapestről érkezett édesanyjával.
– Már tavasszal sok telefonhívást kaptam: arról érdeklődtek, hogy lesz-e találkozó, mert akkorra időzítik a balatonmáriai nyaralásukat. Tavaly két zenekarral ugyan, de tartottunk egy amolyan minifesztivált. Nem szabad, hogy megszakadjon a folyamat, mert az bajhoz vezetne. Nehéz időt éltek meg a zenekarok. Próbák, fellépések, közösségépítő találkozások maradtak el. Újra itt vagyunk, és tervezzük, hogy jövőre újra nemzetközivé válunk – ígérte Hajas Béla, a Balaton M.&K. Zenekar karnagya, a rendezvény házigazdája. A négy zenekar két mazsorettcsoporttal délelőtt a település közterein lépett fel, délután a Balatonban keltették a hangulatot, este pedig közös koncertet adtak a központi strandon, ahol végül a Dél–Dunántúli Regionális Fúvószenekar fújt takarodót.
Mazsorettek gondoskodnak a látványról
Nyúlról és Barcsról érkezett a találkozóra két mazsorettcsoport a hangulat emelése végett.
– Amióta létezik a találkozó, jövünk, itt vagyunk. A vízizene élményszámba megy, mert nehéz a közegben mozogni, ráadásul ha véletlenül leesik a bot, akkor bizony elmerül, utána kell nyúlni – mondta Pánics Judit, aki Barcsról hozta el a Vénusz Mazsorettcsoportot, amely hamarosan húsz éves lesz.
– Ebben a műfajban több mindent kipróbálhatunk: botot, pom–pomot, zászlót. Szépek a ruhák és jó a közösség. Már nagyon vártuk, hogy felléphessünk-mondta a zizenhat éves Polhammer Réka, aki kilenc éve mazsorett. Egy éve állt be a csapatba, de már versenyeken is sikeresen szerepel az eredetileg társas táncot űző Benke Arnold, aki egyetlen fiúként üde színfoltja a csoportnak.
– Egy településen lakom néhány lánnyal, akik a csoportba járnak. Nagyon jóban vagyunk, és ők vettek rá, hogy jöjjek velük, ha már egyszer szeretek táncolni – mondta Arnold, aki mazsorett versenyen már különdíjat is kapott. Most neki is tapsolhatott a balatonmáriai közönség.