Még el sem temették Kossuth Lajos földi maradványait, máris széleskörű társadalmi mozgalom bontakozott ki annak érdekében, hogy ércbe öntsék, köbe faragják alakját, a magyar függetlenség és szabadságeszme örök szimbólumát. Azonnal megindult országos gyűjtés a budapesti szoboralap javára. Szerencsére számos településen nem vártak a budapesti szobor elkészültére, (amit csak 1927. októberében avattak fel), hanem helyi kezdeményezésre gyűjtést szerveztek. A világ első köztéri Kossuth-szobrát Siómaros (ma Balatonszabadival összeépült település), Veszprém megye (ma Somogy megye) felszabadított jobbágyai állították közadakozásból.

Siómaros lakossága az 1848-as jobbágyfelszabadításig örökös jobbágyi sorban élt, elégedetlenségüket csak fokozta, hogy a szomszédos Fokszabadi a szabad községek sorába tartozott. Érthető tehát, ha a jobbágyfelszabadítás Siómaros jobbágyai számára különösen sokat jelentett. Kossuth Lajos személye és a szabadság, a jobbágyterhektől való megszabadulás egy és azonos fogalommá vált tudatukban.

A szobor készítője Gerenday Béla (1863-1936).