Balatonszárszó egyik csendes utcáin egy különleges vendégség készülődött. A község egyik legszebb, virágos kertjében Márton Viviána, az első magyar női taekwondo olimpiai bajnok, és ikertestvére, Luana pihentek meg. A testvérpár nemrég tért vissza a párizsi olimpiáról, ahol Viviána elképesztő teljesítménnyel aranyérmet szerzett, mindössze 18 évesen.
Márton Viviána (balra) a Balatonnál pihen
Fotó: Hajdú Marianna
Balatonszárszó ezen a nyári délutánon nemcsak a szép emlékek miatt volt különleges helyszín a lányok számára, hanem mert a Balaton partján éppoly jól érezték magukat, mint az óceán partján Tenerifén, ahol születtek és megkezdték sportkarrierjüket vagy éppen Madridban, ahol most élnek családjukkal.
Mindig is szerettük a vizet, legyen az az óceán vagy a Balaton
– mondta Viviána mosolyogva.
A kertben a testvérpár vendéglátója, Dorogi Sándor büszkén mesélt arról, hogyan alakult ki a barátság a családdal annak idején.
– Egy régi barátommal éveken át együtt nyaraltunk Tenerifén, ahol megismerkedtünk a lányok édesapjával. Azóta szoros baráti kapcsolat köt minket össze, és hatalmas öröm volt látni Viviána sikerét az olimpián. Amikor meghallottam, hogy aranyérmet szerzett, azonnal hívtam Zsoltot, Viviána apját, hogy gratuláljak. És most itt vannak nálunk, a Balaton partján, egy igazán különleges találkozó keretében – mesélte Sándor meghatottan.
A kertben üldögélve a lányok a sportról és az eddigi eredményeikről kezdtek beszélgetni
– A taekwondo mindig is fontos része volt az életünknek – kezdte Viviána. – Már hét évesen elkezdtük Tenerifén, és ahogy egyre többet versenyeztünk, egyre komolyabban vettük. Az is igaz, hogy rengetek sportot kipróbáltunk, de idővel mindegyiket abbahagytuk. Egyedül a taekwando volt az, amiben megtaláltuk magunkat. Az első igazi áttörés a 2019-es kadét Európa-bajnokság volt számomra, és onnantól kezdve nem volt megállás.
Luana is bekapcsolódva a beszélgetésbe mesélte, hogy már elég korán eldöntötték, hogy komolyan akarják ezt csinálni a család Madridba költöztetésének is ez volt a fő oka, hogy ott folytassák az edzéseket. – Tudtuk, hogy ha igazán jók akarunk lenni, akkor mindent bele kell adnunk – mondja Luana.
A kemény munkának aztán meg is lett az eredménye, hiszen Viviána egy fényesen csillogó arannyal tért haza. A csodálatos eredmény mellett magára az olimpiára is nagy örömmel emlékszik vissza.
– Az olimpiai falu egy teljesen más világ volt. Fantasztikus érzés volt látni, ahogy a világ legnagyobb sportolói sétálnak melletted, és tudni, hogy te is közéjük tartozol.
Az aranyérem megszerzése hihetetlen volt, de még inkább az, hogy mindezt ilyen fiatalon értem el
– mesélt a megélt varázslatról Viviána.
Luana elmondta, hogy a sport iránti szenvedélyük és céljaik már kiskoruktól kezdve jelen voltak. – Mindig is álmodtunk arról, hogy egyszer olimpikonok leszünk. A családunk, különösen édesapánk, aki kick-boxolt, mindig arra ösztönzött minket, hogy a maximumot hozzuk ki magunkból – mondta. – A jövőben is szeretnék a taekwondóban maradni, és talán egyszer edzőként folytatni – tette hozzá Viviána. – A sportban az a legszebb, hogy mindig van hova fejlődni, mindig van új cél, amit elérhetsz. Mi mindent el szeretnénk érni, amit csak lehet. Mindig is hittünk abban, hogy ha van egy álmod, kemény munkával és kitartással elérheted. Ezért érdemes küzdeni – osztották meg tapasztalataikat a lányok.
Most viszont a pihenésé a főszerep még néhány napig. A balatoni kirándulást követően Sándor apartmanjába kaptak meghívást a horvát tengerpartra, ahol a lányok még egy utolsót lazítanak és aztán folytatódnak az edzések tovább, hiszen már a fejükben a következő olimpiát tervezik.
Forrás: sonline.hu
Nyitókép: Hajdú Marianna/sonline.hu
