A kárpáti borzderes tehénállatot Almásházáról szállították a Somogy megyei településre. Az állat különlegessége, hogy szemben a magyar szürke marhával, hármas hasznosítású, mivel teje és húsa is kiváló, valamint igázásra is tökéletesen alkalmas. Ennek ellenére csak nagyjából 200 anyatehenet tartanak nyilván az országban ebből a fajtából. Ennek oka lehet az is, hogy egyre inkább megszűnőben vannak a háztáji gazdaságok.

– A kárpáti borzderes nagyon szelíd természetű marhafajta, így jól megfér a nálunk lévő összes állattal, lóval, szamárral, birkákkal – mondta el Országh Béla, a balatonszentgyörgyi Csillagvár vezetője. – Az időjárás viszontagságaival szemben ellenálló, így akár ridegtartásra is alkalmas. Kifejezetten háztáji marhafajta, nem ad le napi harminc liter tejet, napi kétszeri fejéssel általában tíz liter tejjel számolhatunk. Régóta kerestük a lehetőségét annak, hogy ide, Somogyba is kerülhessen borz­deres, és most egy zalai kapcsolatnak köszönhetően adódott alkalom arra, hogy már nálunk is megtalálható a fajta. Célunk, hogy bemutassuk a hozzánk látogatóknak, és akár a gyerekek is közelebb tudjanak hozzá kerülni.

Megtudtuk, hogy az állat valamikor magyar őshonos fajta volt, de évekkel ezelőtt teljesen eltűnt hazánkból. Az erdélyi havasokban tartottak meg pár egyedet, az ő segítségükkel tudtak fajtamegőrző programot indítani. Ezt Magyarországon a Debreceni Egyetem kezdte meg több mint 10 éve.

– Ebben egy mintagazdaság segít, melynek keretében a háztáji állattartás felélesztését is célul tűzték ki a fajta megmentése mellett – folytatta a gazda. – A sikeres fajtafenntartó program lehetővé tenné, hogy a kárpáti borzderes szarvasmarhát Magyarországon is önálló fajtaként jegyezzék be. Ez pedig hozzájárulna ahhoz, hogy az állat genetikai állománya fennmaradjon.

A Csillagvár Múzeum állatparkjában emellett több őshonos magyar állat is megtalálható.

– Két éve került hozzánk egy szintén ritkaságnak számító hortobágyi pásztorkutya, Sinka – mondta Országh Béla – , amelynek különlegessége, hogy egy temperamentumos, hatalmas munkabírású pásztorkutya, aki akár négyszáz szürke marhát is képes terelni. A sinkafajtát a nyírségi pásztorok „hozták létre” több vérvonalból. Nem egy családkutya, egy emberhez, a pásztorhoz ragaszkodik, de érte tűzbe menne. – Nem úgy, mint néhány puli-, mudifajta, akik már lassan a birkát sem ismerik meg. Nálunk a sinka a terület őrzője, akad bőven dolga a birkaterelésnél, de a borz­deres tehénnel nem egy barátkozós fajta.

Forrás: Andricz Gabriella/Sonline