Történelmi környezetben, a hajdani török kori erőd helyén áll a Festeticsek által vadászvárnak épített ősi épület, a balatonszentgyörgyi Csillagvár. A különös formájú építmény udvarán és a mellette lévő erdőben rendezte meg történelmi íjászversenyét a keszthelyi Hunting Íjász Baráti Társaság. Az udvarra belépve rögtön a szemembe ötlött a múlt és jelen furcsa keveréke: nádfedeles házikó mellett sátor állt. Itt szálltak meg a kétnapos verseny résztvevői.
Korok találkozása – Fotó: Keszey Ágnes
Feltűnt egy vitéz is, aki mintha egy régmúlt korból került volna a mába. Még a versenykorosztályok megnevezése is történelmi volt: lőttek itt tiszteletreméltó idősebbek, a vitézek, a daliák, az apródok és a nagyon aprók. Utóbbi korcsoport tagjai egyébként nem kis meglepődést okoztak, hiszen igencsak aprócska kisfiúk és kislányok is nevezhettek: ők voltak a hét évnél fiatalabbak. Így bizonyítva azt is, hogy már egészen kicsi korban el lehet kezdeni az íjászkodást, gyakorolni ezt a hajdani vadászati, harcászati módból sporttá szelídült sportot. Sportot írok, hiszen maguk a rendezők is úgy fogalmaztak, hogy a történelmi íjászatot szabadidős sportnak tekintik. S, mint az egyik versenyzőtől megtudtam, nem csak fizikai állóképesség, erő, gyakorlat, hanem figyelem és komoly koncentráció is szükséges ahhoz, hogy valaki jó íjász legyen.
Fotó: Keszey Ágnes
És akkor még a különböző fajta íjak ismeretéről nem is szóltam, hiszen számtalan féle létezik a világon. A balatonszentgyörgyi versenyen lehetett indulni magyar és egyéb pusztai nomád íjjal; hosszú íjjal; vadászreflex vagy olimpiai íjjal és történelmi számszeríjjal. Ám mielőtt ezekről még kicsit bővebben szó lenne, ismerkedjünk meg a szervező egyesülettel.
– A több mint tíz éve megalakult Hunting Íjász Baráti Társaság rendszerint évente 3-4 versenyt szervez, kifejezetten történelmi íjászat és számszeríjászat kategóriában. Versenyeink történelmi helyeken valósulnak meg: például a szigligeti várnál és a balatonszentgyörgyi Csillagvárnál. 12-15 fős csapatunk vesz részt a versenyek szervezésében. Célunk, hogy azok az íjásztársaink, akik megtisztelnek minket azzal, hogy eljönnek a rendezvényeikre, jól érezzék magukat, igazi barátságok köttessenek és minél több élménnyel menjenek haza. Azok, akik többször részt vettek már a versenyeinken, tudják hogy családias hangulatú, nem csak a pontgyűjtésről szóló megmérettetés, sokkal inkább az íjászbarátság, a jó hangulat, az idő hasznos és kellemes eltöltése a fő célunk – mondta el Tóth Zoltán, a Hunting IBT vezetője.
A keszthelyi Hunting Íjász Baráti Társaság versenyének megnyitója- bal oldalon Tóth Zoltán Fotó: Keszey Ágnes
Közelebbi településről, az ország jóval távolabbi vidékeiről – több száz kilométerről – sőt Németországból is érkeztek versenyzők a keszthelyi egyesület meghívására a balatonszentgyörgyi Csillagvárhoz. 107 íjász versengett, a már említett több kategóriában. Említettem már a legifjabb versenyzőket, de kíváncsi voltam arra, vajon hány éves korban lehet elkezdeni íjászkodni?
– Abban az esetben, ha a szülői háttér, a szülői gondolkodás és a motiváció is olyan, a gyerekek akár négy-öt évesen már íjászkodhatnak, de hangsúlyozom, biztonságos keretek között, amit a szülőknek biztosítani kell. A mostani versenyen a legifjabb versenyző egy öt éves fiatalember volt, jó páran voltak a 6 és 10 év közötti korosztályban és a 14 éves korig tartó ifjúsági kategóriában is – tudtam meg Tóth Zoltántól.
Fotó: Keszey Ágnes
A versenyzőknek különösképpen örömteli volt a részvétel: rég nem látott íjásztársak találkoztak újra, s többen elmondták: számukra idén ez volt az első verseny, hiszen a vírus miatt szinte minden ilyen rendezvény elmaradt eddig.
Fotó: Keszey Ágnes
Nyáriasan meleg időben kezdték meg a versenyt a résztvevők: íjuk fajtája szerint több csoportot alkottak, s így teljesítették a több órás megmérettetést. A verseny során 24 állomáson 3-3 nyilat kellett kilőniük a célpontokra, melyek között voltak humorosak és első pillanatra talán kicsit félelmetesek is.
Fotó: Keszey Ágnes
– Az íjak története az emberiséggel körülbelül egykorú, az ősi kőkorszakból származnak. Az íjak annak idején a legegyszerűbb dolgokból, például fából készültek. A történelem folyamán nagyon nagy változásokon mentek át. Különböző népcsoportoknál más-más íjak alakultak ki. A lóhátról való íjászatot nagyon jól művelték a lovasíjász nemzetek, mint például a szkíták, hunok, magyarok, a mongolok és a törökök. Ők merevszarvú, visszacsapó reflexíjakkal rendelkeztek. A 13.-14. században Európában már nem nagyon voltak fellelhetőek, helyettük a zsoldos hadseregeket szervező királyok és fejedelmek az angolszász íjászatot honosították meg. Itt, a Csillagvár kupán az egyik kategória a merevszarvú visszacsapó reflexíjak: a hun, török, magyar, mongol, tatár íjak. A másik nagy kategória az angolszász longbow, azaz a botíj. Ezeken kívül a tavalyi évben elkezdtük a történelmi szerszámíjak kategóriát is, a mostani versenyen két íjásztársunk is tiszteletét tette nálunk ezzel – mesélt az íjakról Tóth Zoltán.
Fotó: Keszey Ágnes
A szervező által említett két számszeríjas versenyző- Fotó: Keszey Ágnes
A több órás verseny – ahogy az egyik versenyző fogalmazott: örömíjászat – után a Csillagvár csárdája bivalygulyást kínált a megfáradt versenyzőknek, majd következett az eredményhirdetés és díjkiosztó. Alig pár óra pihenés után pedig jött az újabb megmérettetés: az éjszakai íjászat. Sötétedés után után kellett eltalálni a megvilágított célpontokat, mely nem kis kihívás.
Az esti versenyszám győztes íjászának találata Fotó: Keszey Ágnes
Természetesen a győztest e versenyszámban is díjazták, majd a verseny második napján, vasárnap ügyességi vetélkedő várt az íjászokra.
A verseny pillanatairól további képek a galériában:
