Novák András nemrég lett 75 éves. A Munkácsy-díjas festőművészt szakmai berkekben szókimondó, nyers, érzékeny embernek ismerik. A képei gyakran felkavarók, néha megnyugtatók és humorosak. Egy biztos – nem hagyják hidegen a szemlélődőt. A művésznek azonban van egy békés, nyári énje is. Van egy kis balatoni település, Bélatelep, amelyikkel összetartoznak. A művész alkonyatkor összepakolja a horgászfelszerelését, felveszi sokat látott kockás ingét, a halpikkelyes nadrágot és horgászbotokkal, csalikkal, hálóval felszerelve elindul a vízpart felé.
– Hogy áll a kiállítással?
– Nagyon ideges vagyok. Holnap reggel megyek a helyszínre, akkor szállítjuk oda a képeket, ott helyben kell kitalálni, hogy mi hova kerül, melyik kép melyik mellett lesz. Nagyon sok múlik ezen, amíg ezzel nem vagyok kész, addig nem leszek nyugodt.
Fotó: Honéczy Barnabás
– Milyen tematika szerint válogatta össze a képeket?
– Ez a kiállítás az utóbbi 6-7 év terméséből áll össze. Őszi lehalászás a címe, ezzel elsősorban a saját vénségemre utalok, vagyis egyfajta visszatekintés, összegzés. Talán három nagy témakört tudnék kiemelni, az egyik mindenképpen a politikai vonal, a másik a halak, a harmadik pedig a természet, pontosabban aggodalom a természetért, aggodalom afelett, amit mi, emberek műveltünk a természettel.
– Balatoni, kaposvári vagy budapesti embernek vallja magát?
– Született vidéki vagyok, nem is találom a helyem a nagyvárosban. Kaposváron láttam meg a napvilágot, ott volt nagy, kertes házunk, az az élet maga volt a nyugalom és a béke. Ezt az érzést próbáltam megteremteni a fővárosban is, de anyagi lehetőségeim korlátozottak voltak, ezért egy peremkerületben, Rákoshegyen tudtam csak megvalósítani, amivel a gyerekeim jártak pórul. A Balaton pedig gyermekkorom óta az életem elválaszthatatlan része.
Fotó: Honéczy Barnabás
– Milyen érzések kötik Bélatelephez?
– Ez egy kicsi nyaralótelep, ahol a családom már a kezdetektől, az alapítás óta jelen volt. Ott igazából én nem is én voltam nagyon sokáig, hanem azt mondták rám, hogy ott jön a Pintér unokája. Feleséget is onnan szereztem, most már én is az unokáimat kísérem ki a strandra, és igen, szokták rájuk mondani, hogy ők a Novák-unokák. Ezeknek a nyaralóhelyeknek megvan az az előnyük, hogy mindenki repesve, könnyű szívvel megy oda, alig várja, hogy otthon hagyja a gondokat, és itt csak pihenjen és élvezze az életet. Emiatt mindenki a legszebb, legderűsebb arcát mutatja, rengeteg a közös téma, nagyokat lehet dumálni. Gyakran előfordult velem, hogy összefutottam egy balatoni ismerőssel a városban. Máshogy volt öltözve, eleve alig ismertem meg, és nem is tudtunk hirtelenjében miről beszélni. Bélatelepen otthon vagyok, bármikor megyek, várnak a pecabotjaim, a csónak és a halak.
Fotó: Honéczy Barnabás
A kiállítás 2019. október 2. és november 10. között tekinthető meg a Pesti Vigadó V. emeletén (1051 Budapest, Vigadó tér 2.)
