Ínycsiklandó illatokkal fogad a Fonyódi piac. Mindig sül valami csalogató, és a füstölt áru is rabul ejtően hívogat. Fel-felmerül a kérdés, hogy érdemes volt-e otthon reggelizni, hiszen hangulata van annak is, ha bámészkodás közben majszoljuk a piacon frissen beszerzett, még meleg péksüteményt, vagy akár egy szelet házi sajtot egy kis tepertővel kovásszal készült kenyérrel. A gyümölcsösárusok is több irányból támadnak egyre színesebb standjaikkal. Szép lassan beindul a dinnyeszezon, a sellyeit már árulják, és félbe is vágják, ha csupán annyit kérünk.
A levendulának is szezonja van még, hatalmas csokrokba szedve illatozik már messziről a reneszánszát élő gyógynövény. Palánták zöldellnek vele szemezve, és már termést is hozva, mert hiába, azért kissé késő van a palántázáshoz. Aki viszont most veszi, hamar éri a sikerélmény, hiszen már csüngenek a paradicsomok és a paprikák rajtuk.
A fonyódi piacon mindent is lehet kapni és bármit is. Talán könnyebb lenne ezt felsorolni, mi az, ami nincs, mint belemenni abba, hogy mi minden vár ránk. Ha nem is költünk pénzt, egyszer érdemes bevenni a nyári programok közé, akkor is, ha csupán nézelődni szeretnénk.
Még koponya is akad a piaci sorok között
Az indiai ruháktól kezdve a magyar készítésűn át, a bárhonnan érkező turkálhatóig bőven válogathatnak az öltözködés szerelmesei. Tetőtől talpig megújíthatják a ruhatárukat, kalaptól a cipőig, ékszertől táskáig. Ha ez utóbbiból nagyobbat választunk, mehetünk bár strandra, vagy kirándulni, a tevékenységhez passzolóan televásárolhatjuk törölközővel, vagy egyéb kedvünkre valóval.
Konyhafelszerelés, fonott kosarak, ásványok és játék minden mennyiségben és minőségben.
Mintha egy másik világba csöppenénk, amikor belépünk az „ócska-„, vagy „bolhapiac” területére. Az elnevezés ugyan használt, mások által letett holmikra utal, ám sokan kincskeresés céljából nézelődnek arra.
Régi és még régebbi holmik is akadnak
– Sok mindennek kell szerepelnie a kínálatban, mert sosem tudni, mit kapkodnak el aznap a vevők. Előfordul, hogy a helypénzt sem tudjuk kitermelni, máskor viszont jól megy – mondta, Uri Imre, aki évtizedek óta árul a piacon. Majd a PA típusú automata fegyverek tokjáról mesélt, amelyekből szintén betárazott jó néhányat. Azt, hogy mennyien visznek belőle, már nem árulta el. Szerinte a könyvek fogynak jobban. Svájci bicskából is egy kosárnyi várt gazdára a standján. A másik sorban, porcelánbabákkal és nagyítókészlettel is találkoztunk az egyik asztalnál.
A porcelánbabákat felnőtt gyűjtők viszik, padlásokról és külföldről szerzik be az árukészletet. Sajnos a járvány közbeszólt, mostanában nem tudtak gyűjtőkörútra menni, így kissé megcsappant az árukészlet – tudtuk meg Farkas Istvánnétól.
– Hihetetlen, hogy mit el nem lehet adni – mondta a kaposvári Kovács Imre, akinek az árusításnál nagyobb örömöt jelent a beszerzés. – Gyakran hívnak, hogy vegyek meg hagyatékot, vagy egyszerűen csak vigyem el, mert a lakást szeretnék értékesíteni. Ha bemegyek egy ilyen lakásba, a tárgyak 99 százalékban tükrözik a személyiséget, azonnal mesélnek arról, kik éltek ott. Amilyen tárgyak körül veszik őket, amilyen könyveket olvastak… Ha sok trófea díszíti a falakat, biztos lehetek benne, hogy vadász, vagy erdész élt ott. Kell hozzá fantázia, hogy tudjam, mit hozzak el, ám előfordult már, hogy rajtam maradt, amiről azt gondoltam, azonnal megveszik – tájékoztatott a kereskedő, akinek standján a régi tárgyak mellett új holmik is teret kapnak. Modern, csuklókímélő csúzlikat árul. – Ha jól belegondolunk, ezek a csúzlik is a régi korokat idézik fel, mert egy jó, házilag készített csúzlihoz kellett édesapánk cipőjének a nyelve, tejgumik, és ágak, közben pedig edzeni kellett, hogy jól fussunk, amikor kivágtuk a cipőnyelvet, vagy olyat találtunk el a csúzlival, amit nem kellett volna – tette hozzá Kovács Imre, aki legutóbb egy lyukas vázát adott el. Az eseten maga is csodálkozott. Természetesen van, amit nem szeretne eladni, mert maga is gyűjt ezt–azt. Egy saroknyira a standjától Udvardy Tibor többnyire Angliából származó tárgyakat árul. Az apró csecse–becséktől a méretes szúró–vágó fegyvereken át a katonaládákig minden is található az asztalon, ahová kipakolt. A BBC csatorna egyik műsorában gyakran szerepelt. Ott is látható volt néhány a tárgyak közül, amelyeket a fonyódi piacon kínált. legérdekesebbek talán a rugós hintalovai voltak.
Családi programnak is kiváló a piac látogatás
– A második világháború után csupán néhány évvel ilyen díjat adtak, meg lehet nézni, hogy milyen igényesen kidolgozott a maiakhoz képest. Annyi hasonló érdekesség van, mindenről lehetne külön–külön hosszasan mesélni – mondta az Angliában élő magyar régiségkereskedő, akinek családja 1640–ben kapott címert török verésért, így nem véletlenül a régi tárgyak szeretete, amelyek között különféle korszakokból származó kardokat is találtunk. A vásárlók azonban nem feltétlenül ezt keresik.
Az ásványoknak és legóknak van keletje, ahol nagyobb a tömeg. Ám vásárolni egyáltalán nem kötelező. Vannak, akik szemmel láthatóan csupán nézelődni jöttek.
– Ez a spirituszégő most a legérdekesebb nálam-mondta az egyik árus. Biztosra veszem, hogy egy gyűjtő sokat adna érte, mert különleges darab – tette hozzá. – Vannak olyan gyűjtők, akik temérdek pénzt áldoznak gyűjteményük gyarapítására – mondta Kovács Imre. – Gyakran kérik a gyűjtők, hogy ne is hozzam ki a piacra a hagyatékot, amíg át nem nézik. Kincsnek számít, ami másnak már nem kell. Hihetetlen pénzeket áldoznak a gyűjtemény gyarapítására, és gyakran még meg sem mutatják senkinek, nehogy más is lássa, micsoda érték van a birtokukban – tette hozzá , miközben vásárlók a bakelitlemezek ára után érdeklődtek.
Strandidőben is hömpölygő tömeg fogad bennünket a fonyódi piacon, ám a látogatottsága még inkább megnő, ha a Balatonpart az időjárás miatt nem olyan hívogató.
Kattints a piacon készült képeinkért!
Fotók: Mészáros Annarózsa / LikeBalaton
