Két-három évvel ezelőtt azonban a magaspart elmosódása miatt a kilátó megdőlt. Biztonsági okokból ezért el kellett bontani, de az önkormányzat máris azon dolgozott, hogyan állíthatná helyre. Sokáig tartott a huzavona, hogy az állami területen lévő építményt visszateheti-e az önkormányzat, végül sikerült minisztériumi hozzájárulást szerezni ehhez. Ezután a képviselő-testület eldöntötte, hogy mivel pályázati forrás nem volt rá, a város saját erőből fogja visszaépíttetni a kilátóhelyet. Az építménynek előbb statikai alapot kellett tervezni, ez már elkészült. A kőfaragó mester hamarosan megkezdi az eredeti, illetve felújított elemek visszahelyezését. A munkával az idén biztosan elkészül, novemberre tervezik a befejezést.
Eredetileg egy harminc–negyven centis betonalapra készült a Walko-kilátó, így nem csoda, ha ennyi idő után megmozdult, de elmondható, hogy az új építmény kibírja majd a következő száz évet. A helyszín korábban lezárt építési terület volt, most odamehetnek a látogatók, és fényképeket készíthetnek, de a kőelemeket csak ezután fogja elhelyezni a kőfaragó mester.
De egy kishírnél sokkal többet ér a Walkó-kilátó. Varga István, Fonyód történelmének kutatója így ír róla könyvében és a blogján:
WALKO KILÁTÓ
József utca
Az 1925. évi közgyűlésen Ripka Ferenc közölte, hogy a balatoni körútnak nevezett állami út boglári-fonyódi szakaszát szeptemberben kezdik építeni, s a tervek bizottsági tárgyalásánál bejelentette a Bélatelep kívánságait, melyeket a bizottság jegyzőkönyvbe foglalt. Az állami útépítéssel egyidejűleg fog megtörténni a bélatelepi villasor előtt elvezetendő útnak a kiépítése is, amire nézve gróf Zichy Béla már intézkedett.
Az előzményekhez tartozik az 1924. évi bélatelepi miniszteri találkozó, amelynek következményeiről így számolt be a megyei lap:
„Az a miniszteri értekezlet, amelyet az elmúlt hét csütörtökjén Fonyód-Bélatelepen tartottak, egyebek között arra is jó alkalmat nyújtott, hogy a kormány tagjai személyes tapasztalataik útján szerezzenek meggyőződést a Balaton somogyi partjának szinte hihetetlen útviszonyairól, amikről eddig csak hallomásból, vagy hivatalos előterjesztések adataiból volt közvetett tudomásuk.” Vass József népjóléti miniszter kimondottan azért jött Budapestről autón, s hozta magával Bud János tárcanélküli minisztert, hogy saját maguk is megtapasztalják az utak járhatatlanságát, amely tény leginkább a Földvár és Boglár közötti szakaszt érinti.
„- Balatoni kultuszról beszélünk – mondotta a miniszter, – fürdőkultúrát emlegetünk, pedig mindkettő teljesen kilátástalan, minden jóakarat meddő és eredménytelen mindaddig, míg kitűnően járható országutakkal nincs a Balaton teljesen körülvéve.”
És – témánk szempontjából – a lényeg ezután jön: „Vázoltam ezeket az útviszonyokat a kereskedelemügyi miniszter úr előtt is, aki a maga részéről a legmesszebbmenő megértéssel fogadta a propoziciómat. […] az összes rossz utak között a legrosszabb a Balatonföldvár-Balatonboglár-Fonyód szakasz… Szinte hihetetlen, hogy éjjel fél 11 órától reggeli 5 óráig tartson egy olyan rövid út, mint Fonyód-Budapest. Ezeken az állapotokon segíteni kell és fogunk is segíteni.” A cikk tovább fényt derít arra is, hogy a miniszterek autójának egyik rugója Fonyód és Boglár között eltörött, ami egy órás késedelmet jelentett.
Vass József utca (korabeli képeslap részlete)
Az Országgyűlés 1927. évi ülésén Gaál Gaszton szólalt fel az út fonyódi szakaszával és annak Walko-kilátónak nevezett részével kapcsolatban. A szónoklatot és a rá adott válaszokat, fonyódi vonatkozásait érdemes közölni, mert szereplői miatt témánkhoz szorosan kapcsolódik:
[…] Ami az útépítés körül folyik, az is figyelemreméltó.
A múlt évben épült a balatoni körút, azon a bizonyos Balatonboglár-szentgyörgyi szakaszon. Ebbe a szakaszba beleesik a fonyódi hegy. A természetes és magától értetődő régi állapot, miután az út irányától a hegy oldalt esik, az volt, hogy, aki a régi járhatatlan rossz úton ment, az ment a hegy alatt parthosszat, szépen végigvezető egyenes útvonalon. Igen ám, csakhogy a fonyódi hegyen igen befolyásos uraknak vannak villáik. …. ezt az országutat, amikor eléri a fonyódi hegyet, egy méregdrága szerpentinnel felvitték a hegyre és a másik oldalon egy másik méregdrága szerpentinnel levitték a hegyről megint. Ennek a szerpentinnek – amely magában is kitesz talán több kilométert – megépítése költségekben kiteszi legalább tizenöt-húsz kilométeres egyenes útnak költségeit. Megcsinálják azért, mert odafent befolyásos urak laknak, akiknek részére utat kell építeni.
… kisütötték, hogy mégis meg kellene csinálni egyenesnek is, és megcsinálták most már a hegy alatt is egyenesnek. … mi szükség van ezen a fonyódi szerpentinen egy legalább száz-százhúsz méter, faragott kőből gyönyörűen megcsinált ballustradera, amelynek közepén van egy képkeretes tábla s abba bele van írva, rá van vésve: »Walko kegyelmes úr!« Annak a ballustrade-nak árán legalább egy egykilométeres új utat lehetett volna valahol megépíteni. […]