Az 1848-49-es történések után 10 esztendővel március 14-éről 15-ére virradó éjjel Arany és Petőfi szelleme különös beszélgetésbe kezd barátságról, hazáról, hűségről, lélekről.

A földet is sugárok érlelik, de

Ezek nem nap sugárai, hanem

Az embereknek lelkei.

Miden nagy lélek egy ilyen sugár, de

Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;”- írja Petőfi Az apostolban.

Hogyan történhetett hát, hogy a magyar nemzetnek és irodalomnak egyszerre született két olyan géniusza, mint Arany János és Petőfi Sándor? Akik 170 évvel ezelőtt a ’48-as sorsfordító történelmi időkben a hitét és kultúráját is veszteni látszó magyar nemzetnek új hitet és erőt adtak. Akiknek esztétikai és gondolati iránymutatásai máig meghatározzák gondolkodásunkat? Arany és Petőfi mindössze két és fél évig tartó barátsága, talán nagyobb rejtély, mint gondoljuk. Talán e látszólag személyiségében teljesen különböző két ember, egyazon „NAGY” lélek két létformáját testesíttette meg egy időben, hogy a krízisben lévő magyar nemzetet átsegítsék nehéz időszakán. Szokatlan gyorsasággal kibontakozó barátságuk is talán ennek a lelki egyezésnek szép bizonyítéka.

Az előadás e ketté hasadt lélek képzelt párbeszédét eleveníti meg 10 esztendővel a magyar szabadságharc bukása után, mikor a magyar nemzet legnagyobb kérdése így hangzott: ”Lenni vagy nem lenni?”