– Miskolcon született, mégis Keszthely és Hévíz történetének kutatója lett. Mesélne balatoni kötődéséről?
–Miskolci vagyok valóban, Debrecenben végeztem egyetemet. Kezdetben csak nyaralni jártam a Balatonhoz, majd itt lett családom és állandó lakhelyem, megszerettem a vidéket. 1981-ben kerültem a keszthelyi Balatoni Múzeumba történésznek. Később tanítottam a város egyetemén, jelenleg a hévízi Bibó István Gimnázium tanára vagyok. Egy vidéki város muzeológusának sok mindennel kell foglalkoznia, de mindenekelőtt helyi témákat keres, így alakultak ki kedvenc szakterületeim.
– Keszthely történetének kutatásával foglalkozik. Melyek a feltárt területei és milyen érdekességeket tudna kiemelni?
– Az 1980-as években kezdtem el foglalkozni a keszthelyi születésű, 1848-49-es szabadságharc hősével, Asbóth Sándor életútjával. Kiállítást rendeztem életútjáról és több tanulmányt is publikáltam róla. Az első írásom vele kapcsolatban a Zalai Gyűjteményben jelent meg, majd 1988-ban Amerikában, egy New Yorkban napvilágot látott kötetben is szerepelt egy tanulmányom róla.
1998-ban pedig önálló kötet is született Lincoln magyar tábornokáról, aki ebben a balatoni városban kezdte életét és különösen izgalmas az életútja: a magyar szabadságharc alezredeséből lett az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka, végül pedig az USA argentínai és uruguayi nagykövete. Keszthelyen szakközépiskola viseli nevét és szülőházának falán is látható már egy emléktábla.
Keszthelyen adódott egy kézen fekvő téma is: a Festetics család rendkívül érdekes életének feltárása, bemutatása. Többször írtam a családtagokról, Keszthely és Hévíz életében betöltött szerepükről. E témával kapcsolatban kutattam levéltárakban, múzeumokban, könyvtárakban. De talán legérdekesebb az az interjúgyűjtemény, amelyet az 1980-as évek második felében készítettem. Ennek kapcsán beszélgettem a hercegi család – még élő – alkalmazottaival, Keszthelyen és a Somogy megyei Berzencén is. Nagyon érdekes, ahogyan elmesélik a visszaemlékezők saját életüket, munkájukat a kastélyban, és azt is, ahogyan az „uraságot” látták. Néhány interjú megjelent különböző folyóiratokban, de a kész kötet még kiadásra vár.
Keszthelyen a Festeticsek mellett a 19. század közepétől fontos szerepet játszott a város életében a cseh származású sörgyáros dinasztia, a Reischl család. Id. Reischl Vencel 1844-ben került Keszthelyre, majd a szabadságharc után közel 33 évig városbíró volt. Egyik unokája szintén a város első embere volt a két világháború között, egy másik pedig az 1920-as években országgyűlési képviselő. A család leszármazottai – a Festeticsekhez hasonlóan – 1945 után Nyugatra távoztak. Reischl Marcell Kanadában írt kétkötetes visszaemlékezését jómagam rendeztem sajtó alá, írtam hozzá bevezetőt. Később több tanulmányom jelet meg a várost építő jeles cseh származású családról.
Több, kisebb, Keszthelyről szóló írásom mellett 2000-ben született meg önálló kötetem, amely Keszthely 1849 és 1949 közötti történetét mutatja be, Adalékok Keszthely történetéhez I-II-III. címmel.
A sorsfordító történelmi események közül ne felejtsük ki az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot sem. Talán kevesen tudják, hogy a forradalmi napok idején az országban egyedül Keszthelyen emeltek szobrot az elesetteknek, nagyon megható felirattal: „Az elesetteknek az élők, akik talán holnap halnak meg a szabadságért.” A Fehér embernek nevezett szobrot a keszthelyi egyetemisták állították és ma is megtekinthető a Balaton Múzeumban. A „keszthelyi fehér ember”-ről több cikket, tanulmányt írtam, illetve kötetet szerkesztettem. Továbbá erről szóló két, feltáró dokumentumfilm elkészítésében is részt vettem.
– Nemcsak Keszthelyről, hanem Hévíz történetéről is készített történeti munkákat. Hévíz esetében melyek a kutatási területei, eredményei?
– Kevesen tudják Hévízről, hogy vízének gyógyító hatását már a rómaiak is ismerték. Ennek emléke több helyen is fellelhető a városban. A Gyógyfürdőkórházban található kiállításban látható egy Jupiter-kő, az egregyi városrészben pedig egy római villa maradványait láthatjuk a szépen gondozott parkban. Mellette pedig egy új múzeum mutatja be Pannonia provincia egykori életét. A tavat a középkorban kevésbé használták. Bél Mátyás az 1730-as évek elején azt emeli ki: a lefolyó meleg víznek az az igazi értéke, hogy nem csak nyáron, hanem télen is malmokat működtet. Az első fürdőházat 1795-ben Festetics I. György építette a tóra.
Az egészségügy fejlődéséről írt tanulmányaimban írtam az itt dolgozó kiváló orvosokról is, ez is nagyon érdekes és fontos fejezete Hévíz történetének. A 20. század első felében ilyen volt Schulhof Vilmos és testvére Schulhof Ödön, a század második felének legismertebb orvosa pedig Moll Károly, akit a súlyfürdő feltalálójaként emlegetnek. A településen és környékén „Hévízi Csodadoktor”-ként emlegették Mikolics Ferencet, aki állatorvosként dolgozott, de készítményei, kenőcsei emberek gyógyítását szolgálták. Rendelési időben mindig hosszú sorok kígyóztak ajtaja előtt.
A Festetics családtól, 1905-ben Hévízfürdőt 35 évre vette bérbe a Reischl család. Ebben az időben jelentős fejlesztések voltak a településen. Üdülők tucatja épült, zenepavilon és kúrszalon szolgálta az idelátogatók szórakozását. Ekkor építették ki a csatornarendszert is. Az 1930-as években közvetlen buszjárat volt Bécsbe és Grazba. Ez az időszak Hévíz egyik virágkorának számít. A Festetics és a Reischl család révén is összekapcsolódik Keszthely és Hévíz fejlődése, ez a kutatásaimat is nagyban segíti, a két település története szorosan összefügg. Úgy vélem, a két település lehetőségeivel, kínálatával ma is kiegészíti, erősíti egymást.
Fotó: Hévíz Muzeális Gyűjtemény
– Egy történész számára mindig sok kutatni való akad. Milyen munkákon dolgozik mostanában, mely témák foglalkoztatják?
– Úgy gondolom, hogy a Balaton és környéke nem csak a turisták, nyaralók helyszíne, hanem sok kulturális értéket is őriz, sőt az idelátogatók miatt a kultúrák találkozási helye is. Több képeskönyv készítésében is közreműködtem: Hévíz, anno, Hévíz Európában, Keszthely Európában. Jelenleg – több év kihagyás után – a Festetics család 20. századi történetével foglalkozom. 1880-ban európai szenzációnak számított, hogy Festetics Tasziló gróf feleségül vette a monacói uralkodó elvált hitvesét, Mary Douglas Hamilton hercegnőt.
1883-ban – amikor a teljes családi vagyon az ő kezükbe került – hatalmas építkezések indultak Keszthelyen. Ekkor alakult ki a kastély mai formája, a fallal körülvett parkkal. A dúsgazdag gróf 1911-ben kapta meg az uralkodótól a hercegi címet. Egy bizonyos: Festetics Tasziló herceg volt a történelmi Magyarország legnagyobb arisztokratája. II. Tasziló fia, III. György, a hitbizomány élére 1933-ban került, 1938-ban nősült. Felesége a lengyel-morva származású Haugwitz Mária volt. Mária a második világháború éveiben sokat segített a keszthelyi szegényeken, rászorulókon, de támogatta az ide menekült lengyeleket is. Ő és négy éves kisfia 1944 szeptemberében hagyta el az országot. Az Ausztriában élő Festetics IV. György 1990 óta rendszeresen jár Keszthelyre és Hévízre. Mindkét város tisztelettel emlékezik a Festeticsekre, hiszen az 1730-as évek végétől 1944-ig sokat tettek e két település fejlődéséért.
A kutatómunka mellett természetesen részt veszek a kulturális közéletben is. Az 1990-es években elnöke voltam a Keszthelyi Színház Alapítványnak, a Balaton Fesztivál Alapítványnak és a Helikoni Rendező Bizottságnak. Jelenleg a hévízi Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke vagyok. De tevékenyen részt veszek a keszthelyi Pelso Társaság rendezvényein is.
– Hogyan látja Keszthely és Hévíz térségének jelenkori fejlődését?
– Nem kétséges, hogy a Balaton, Keszthely és Hévíz az ország egyik legszebb, kulturális értékekben igen gazdag vidéke. Ennek megőrzése és bemutatása mindannyiunk fontos feladata. Jómagam azon vagyok, hogy mindehhez kutatásaimmal, tanulmányaimmal hozzátegyek, bemutassam azokat a múltbéli történéseket, amelyek meghatározó gyökereivé váltak vagy válhatnak e térségnek.
Szöveg: Kovács Emőke
