A hévízi ezermester Danuviák iránti szenvedélyéről híres, így amikor jó pár évvel ezelőtt cserszegtomaji ismerőse krosszversenyekre gyártott 125 köbcentis Danuvia motorkerékpáron „szolgált”, kiszuperált hengerrel és hengerfejjel lepte meg, lehetett tudni, jó helyre kerül a jellegzetesen nagy hűtőbordás alkatrész.
– Azzal adta oda, hogy valamikor talán a motorkerékpár többi része is meglehetett náluk, de azokat már sajnos kidobták. Ennek legalább húsz esztendeje – mesélte Poldauf Attila.
Poldauf Attila húsz éve kapta meg az első alkatrészeket a DMC-hez. Nagy méretű hűtőbordák és lánckerék, dupla gyújtás
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
Ennyi alkatrész finoman szólva is kevésnek tűnt a rekonstrukcióhoz, de az már az első pillanatban sejthető volt, előbb-utóbb újjászületik a kétkerekű.
– Pár évvel később olyan régi újsághoz jutottam, amiben leírták a Danuvia DMC-t. Ez adta a lökést, hogy megpróbáljam összeállítani a motorkerékpárt. Sikerült aztán blokkot is szereznem, de az nem illeszkedett a széles krosszhengerhez, ezt az eltérést felrakó hegesztéssel küszöböltem ki. Ez után a síkba köszörülés következett, és másik alátét került bele. Később kiderült, a gyári DMC-nél is ugyanezt a technológiát alkalmazták – tette hozzá, és előkerültek a fényképek a fiával, Róberttel közösen megvalósított felújítás részleteiről.
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
Mintha virtuális sétát tennénk a hulladékudvartól a motorkerékpár-szalonig. Az alig felismerhető rozsdás vasak szép lassan új életet kaptak.
A DMC-hez kereket, krosszos üzemanyagtankot és vázat Somogy megyében találtak, ezek Kisbajomról érkeztek Hévízre. Mivel széria-motorkerékpárhoz készült a bölcsőváz, kisebb átalakítás következett, ahogy a gyárilag előállított krosszmotorok esetében is történt.
– A nagyobb terhelésre tekintettel erősítés került bele, és módosítani kellett az ülésnél, meg a kisebb üzemanyagtartály miatt is – sorolta.
A henger felfúrása után új dugattyút kapott, a kipufogót pedig fényképek alapján építette meg. A hátsó, speciális méretű lánckerékre a siófoki veteránbörzén sikerült rábukkannia.
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
– Megnéztem, jó is lett volna, ám túl sokat kértek érte, drágának találtam, ezért végül mégsem vettem meg. Már jöttünk volna el, de nagyon foglalkoztatott, ezért mondtam a fiamnak, visszamegyek, és megveszem, mert mégiscsak eredeti Danuvia-alkatrész. Mire visszaértem az árushoz, már eladták, hát akkor nagyon ideges lettem, hogy kihagytam a lehetőséget. Aztán mégis megkaptam a fiamtól, mégpedig születésnapomra, mert ő volt az, aki az orrom elől megvette, csak olyan ügyesen eldugta előlem, hogy nem láttam meg – nevette el magát.
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
Végül apránként megkerült minden alkatrész, de így is 18 év után lehetett a DMC-re rámondani, úgy néz ki, mint az eredeti. Lehetett volna nyeregbe pattanni és pöfögni egy kört.
– Ennek két éve. Minden kész volt, működőképes állapotú, de a motor mégsem akart járni – idézték fel.
– Először satuba fogtuk a blokkot, úgy próbáltuk beindítani, járatni, de nem sikerült – mesélte Róbert.
– Aztán összeszereltük teljesen, kerekeire állítottuk. Ezt megérezhette, mert akkor már elindult, az első út vele a veterántalálkozóra vezetett – mosolyodott el.
Fotó: Arany Gábor / Zalai Hírlap
| A Danuvia DMC, azaz Danuvia Módosított Cross a kor legmodernebb versenymotorjai közé tartozott, korlátozott példányszámban gyártották.
A 123,6 köbcentis, 1:10,5–1:12,5 sűrítési arányú, kétütemű, keresztöblítéses motorblokk 11-12 lóerőt adott le 7-8000 percenkénti fordulaton. A Bing-porlasztó a kizárólag Castrol X-XL olajjal és 95-98 oktános benzinnel előállított 1:20-as keverésű üzemanyaggal eteti a motort, ami háromfokozatú váltón át adja le az erőt. |
Forrás: zaol.hu
